Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

Ön beszélni ’légy’?

Koppányi Péter: Legyek nyelve

Manapság kiveszőben van a közönségnek egy kisebb csoportja: az őszintén érdeklődők kasztja, avagy a kíváncsiak. Ők azok, akik nemcsak divatból járnak kulturális programokra, hanem mert enélkül elsorvadnának. Naponta bújják a hírleveleket, eseményeket, fejükben jó néhány művész neve kering, akiket szeretnének látni-hallani, a programfüzeteket pedig úgy olvassák, mintha táplálékot nyerhetnének belőle, és a világért sem szalasztanának el egy betűt sem.

A kíváncsiak bátran elmennek a város másik felébe is egy soha nem látott kis kávézóba, ha a helyszínen ígéretesnek tűnő felolvasóest zajlik. A nyaralást lehetőleg úgy időzítik, hogy egybeessen valamilyen, számukra fontos külföldi kiállítás megnyitásával. Az utcán lesik a plakátokat, és még a legkisebb sikátorban is nyitott szemmel járnak, mert sosem lehet tudni, talán épp ott bújik meg egy emléktábla valamelyik múlt század eleji, elfeledett hősről. A műfaj igazi veteránjai talán ott voltak Koppányi Péter Legyek nyelve című kiállításának megnyitóján, a fejlődni vágyóknak azonban álljon itt egy rövid beszámoló az eseményről.


A helyszín a Roham Bár & Galéria, amelynek programjaiból gyakran csemegézhetnek a kíváncsiak: irodalmi, zenei és képzőművészeti események váltják egymást sűrűn, a szervezők nyitottak, kellemes mennyiségű törzsközönséggel rendelkeznek, tehát minden adott ahhoz, hogy újdonságokkal frissítsék a város lüktetését. Jó példa erre a debreceni Lyuhász Lyácint Bt. zaj- és performansz zenekar nemrégiben történt fellépése a Spiritusz Minifeszten. A koncert előtt a hozzájuk kötődő NDK (Neue Debreczenische Kunst) csoport kiállítása nyílt meg Macskák gombolyaggal címmel. Közéjük tartozik Koppányi Péter is, és a csoportos kiállítás képeit az ő anyagára cserélték le október közepén.


A két hétig látható munkák közt találunk festményeket, dobozokat, firkarajzokat vegyesen. Csupa vizuális bonbon, amit jól esik nézegetni délután, vagy este egy ital mellett. Némelyiknél az ember késztetést érez, hogy ne csak nézze, érintse is meg: kis polc köveknek vonalzóból, alatta ingán egy vastárgy, mellette régi rossz kulcs egy szögön, arrébb egy furcsa drótháromszög, oldalán „nemtudommi” tárggyal. A nagy falon kis képek felhője, a címekkel együtt kelnek életre, a pulóver nemcsak pulóver, hanem maga a Gimnazista, az ing Marszüászé, a piros szandál Debrecen köveit tapossa, emellett gyufák és számok bukkannak fel mindenfelé. Az a legszebb az egészben, hogy élményt nyújthat annak is, aki felszínesen nézi végig, és annak is, aki rászánja az időt, és utat hagy a gondolatoknak, elmélyül a tárlaton látható tárgyakban.


Kiállítás a kiállításban a firkarajzok csoportja: a Roham irodalmi irányultságához illeszkedik, hogy a firkákat Kis Gábor rövid szövegei egészítik ki. Ezúttal megfordul a szokásos rend, a szavak illusztrálják a képeket. Szinte biztos, hogy ez a sorozat egyszer önálló kiállítássá növi majd ki magát, de már a jelenleg meglévő mag is nagyon ígéretes. A szavak ezúttal tényleg színeznek és nemcsak leírnak, hanem tartalommal töltik fel a rajzokat anélkül, hogy leszűkítenék egy értelmezésre saját szimbiózisukat.


A kíváncsiaknak üzenem: a kiállítás október 31-ig a Roham Galéria falain megtalálható. Azoknak, akik lemaradtak a megnyitóról, kárpótlásul álljon itt az alkotó, Koppányi Péter megnyitó beszéde összefoglalva. Így legalább egy picit úgy érzik majd, mintha ők is ott lettek volna…

„Őszintén csodálom azokat a művészeket, akik képesek évekig tartó konzekvens munkával egy festői programot megvalósítani – de én nem ilyen vagyok. Nehezen tudok egy dologra sokáig odafigyelni, mindig másra vagyok kíváncsi. Mindig azzal foglalkozom, ami érdekel, amiből egyszerűen csinálni kell valamit. Talán ez némileg szakmaiatlan hozzáállás, de ami számomra fontos, az ezt a formát követeli meg.


A kiállított munkák amolyan »fejemben talált tárgyak«, képek, amik sokszor az életben is talált dolgok: használt keretek, eldobott eszközök, bármilyen és bárhol az utamba kerülő tárgy funkciót nyerhet. Ezek a végén egy önmitologikus tablóvá állnak össze, amelyben sajátos szerepe van Marszüásznak vagy más mitologikus történeteknek, Veronai Szent Péternek, a Jóistennek, Debrecennek vagy épp a számoknak. Magasztos témák, amelyek marginális, banális, bagatell formában és eszközzel vannak megfogalmazva.

A firkarajzok egy kicsit más kategóriát képviselnek. Önterápiának indult, végül kísérlet lett belőle. Egyszerre próbálja megfogni az ösztönös jelhagyást és egyes gondolatok, fogalmak vizuális sűrítését. Minden vonal egy külön élettapasztalat, külön élete van, ezt Cy Twombly óta tudjuk. A kísérletből egyfajta ügy, szenvedély lett számomra. Ezek a rajzok könnyen eshetnek abba a csapdába, hogy a közönség öncélúnak tartsa, ezért kértem fel a szóhoz jobban értő Kis Gábor barátomat, írjon rövid szövegeket, verbális illusztrációkat a rajzokhoz, hogy ezáltal kapjon kapaszkodót a képekhez a néző.


A
Legyek nyelve ennek a sorozatnak az egyik darabja. A kiállításnak ad hoc jelleggel adtam címül, egyszerűen tetszett, ám csak az elnevezés után jöttem rá, milyen sokféleképpen értelmezhető ez a két szó: először is, ahogyan én gondoltam rá, tehát a legyek anyanyelve, amelyen beszélnek. Persze érthető úgy is, hogy a legyeket lenyelte valaki, vagy óhajthatom sőt követelhetem, hogy engem nyeljenek le, és jelentheti azt is, hogy szeretném, hogy én legyek a nyelve, közvetítője, csatornája valaminek. Amikor arra készültem, hogy ezt a kiállítást megnyitom, az utóbbi volt az, ami leginkább megragadott, hogy lehetek nyelve valaminek. Úgy gondolom, minden alkotó embernek lehetőség, hogy egy kiállítás alkalmával rábírja a közönséget arra, hogy az a dolog, ami számára lényeges, egy darabig számukra is az legyen. És ez egy nagyon izgalmas és fontos dolog.”

Koppányi Péter Legyek nyelve című kiállítása 2012. október 31-ig tekinthető meg Budapesten, a Roham Galériában.

Hozzászólások

A hozzászólások le lettek zárva.