Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

Madama Butterfly

Puccini: Pillangókisasszony

Rost Andrea az utóbbi években alig-alig szerepelt itthon, ezért az operakedvelő közönség számára külön örömöt jelentett, hogy ismét láthattuk őt Magyarországon játszani, ráadásul a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, ahol most Puccini egyik legnépszerűbb operájának címszerepét énekelte.

A legfontosabb kérdések egyike a július 28-ai előadáson az volt, hogy vajon mit tud nyújtani a nyári hőségben a közönségnek egy szabadtéri előadás? Kivált, ha nem egy egyszerűen könnyed nyáresti kikapcsolódást ígérő látványt kínál, hanem ennél jóval többet. Az előadás kezdetekor még 34 fokos hőség volt a szabadtéri színpad nézőterén, de ettől függetlenül szinte teljes telt házzal futott Puccini egyik leghíresebb és legtöbbet játszott operája. Élmény volt látni, hogy szinte minden korosztályból voltak nézői az előadásnak, ami számomra azt is jelezte, hogy az opera annak ellenére sem halott műfaj, hogy ezt gyakran hangoztatják. Igenis vannak rajongói, s az idők folyamán mindig meg tudott újulni. Ennek egyik legszebb példáját talán pont Puccini adta a XX. század hajnalán.

A másik nagy kérdés emellett az volt számomra, hogy mit tud teljesíteni egy szabadtéri opera egy hatalmas arénában? Mennyivel tud különböző élményt adni, mint egy kőszínház? Szabadtéren nézni egy operát bizony más, mint a színházakban vagy az Operaházban, hiszen a természet atmoszférája, hangulata rengeteget tud hozzátenni az előadás élményszerűségéhez. A nyáresti hőség a távol-keleti miliőt bennem mindenképp felerősítette, és a természetes fények is egy teljesen új, eredetibb hangulatot nyújtottak számomra az első felvonás alatt.

A margitszigeti előadástól nem vártam, hogy egy teljesen új Pillangókisasszony-interpretációt lássak, igényes és szép emlékre viszont mindenképpen számítottam. Ezen elvárásaimnak pedig majdnem tökéletesen meg tudott felelni az előadás. Rost Andrea és Andrea Caré főszereplésével, valamint Héja Domonkos karmester munkájának köszönhetően óriási élményt nyújtott az előadás, még úgy is, hogy a korábbi években több feldolgozásban is láthattuk. A második felvonás végén Cso-cso-szán áriája annak ellenére is könnyeket csalt szemembe, hogy jól ismerem, hiszen a színpadon a csodálatos ének mellett Rost Andrea színészileg is hűen játszotta a tragikus sorsú, hű szerelmest. Emellett megindító volt Pinkerton eszmélése is. Caré első felvonásban nyújtott játéka és gesztusai viszont nem tudtak meggyőzni teljes mértékben az általa játszott szerep hitelességéről, hangja már annál meggyőzőbb volt számomra. Természetesen egy opera esetében nem az az első számú szempont, hogy színészileg is tökéletesen kimunkált játékot lássunk, általában az éneken van a hangsúly, de az utóbbi években itthon is egyre magasabb színvonalú színészi játék tapasztalható az operák esetében is. A két főszereplő mellett még Suzukát (Wiedemann Bernadett) szeretném kiemelni, aki az első pillanattól fogva egészen a második felvonás végéig parádésan és teljes beleéléssel játszotta szerepét.

Az előadás díszlete szintén a szabadtéri színpad viszonyaihoz alkalmazkodott, egy nagyon jól kombinálható, forgószínpadra épült japán stílusú ház elő- és hátsó kertje, valamint a ház belseje volt látható. Úgy, ahogyan azt a különböző jelenetek kívánták. A japán házak sajátosságait kihasználva a rendezés bizonyos jeleneteket árnyjátékokkal is meg tudott oldani, melynek köszönhetően a színpadi látvány még szebb és hatásosabb volt az első felvonás záró képénél és a második felvonás néhány jelenetében.

Szendrényi Éva jelmezei hűen alkalmazkodnak ahhoz a korhoz és stílushoz, melyet bemutatni voltak hivatottak, kilógott ugyanakkor ebből az egységből a Pinkerton házában lévő két szolga jelmeze, akik alapvetően japán stílusú ruhát, s ehhez baseball-sapkát viseltek, ami számomra zavaróvá is vált, hiszen ez a stíluskeveredés érzésem szerint nem volt indokolt, pluszjelentést nem tudott közvetíteni. Emellett zavaró lehetett a közönség számára az is, hogy néhány perccel az előadás megkezdése után a szöveget futtató szalaggép elromlott, s a második felvonásra már teljesen használhatatlanná vált. Hiába ismeri a publikum az áriákat, a történetet alaposan, ha van lehetőség, akkor szereti követni a fordított szöveget, s erre sajnálatos módon ezen az estén nem volt lehetősége.

Ettől függetlenül az előadás nagy élmény volt a közönség számára, hiszen Rost Andreát az utóbbi években nagyon ritkán lehet magyar színpadokon megtalálni, s a nagyszámú közönségből is érezhető volt, hogy az operarajongók szívesen látnák itthon többet, hiszen hangjával és játékával minden nézőt magával ragadott.

Puccini: Pillangókisasszony – a Szabad Tér Színház produkciója. Rendező: Anger Ferenc. Főbb szereplők: Rost Andrea, Andrea Caré, Wiedemann Bernadett, Busa Tamás, Megyesi Zoltán, Markovics Erika, Rezsnyák Róbert. Közreműködött a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és a Magyar Állami Operaház kórusa, vezényelt: Héja Domonkos. Margitszigeti Szabadtéri Színpad, Budapest, 2013. július 28.

A fotókat Kaiser Ottó készítette.

  •  
  •