Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

A IX. Deszka Fesztivál 6. napja

2015. Már. 21. - 18:00

Debrecen


Csokonai Színház, Kossuth u. 10.


ix_deszka_fesztivl-f3d0e2-d1535b

Végel László: Neoplanta
(Újvidéki Színház, rendező: Urbán András, dramaturg: Gyarmati Kata)
21 óra, Csokonai Színház, Nagyszínpad

Az előadás nem csak Újvidékről szól és nem csak Végel László Neoplanta – az ígéret földje című történelmi regényének adaptációjáról. Olyan történetek lebegnek itt, amelyek egy új tér ihletét nyújtják. Egy olyan térét, amelyben az emberek élni próbálnak. Egy multikulturális tér képzete él bennünk, de ideje szembenéznünk azzal, amit ez a képzet valójában rejteget. De itt a valódi Újvidékről kell beszélnünk. És azonnal fel is merül a kérdés: milyen az a valódi Újvidék? A pokol bugyraiban járunk, itt vannak körülöttünk, bennünk, az igazságérzetünkben. Eltűnt a kötődés, amely az embereket a városhoz, az adott közösséghez kapcsolta. A kötődés átirányult az országra vagy valami kisebb közösségre. Az új polgári áramlat gondolkodása megváltozott, és ez nem csak a fiatalokra jellemző. Már nem az élettér ideája a fontos, más valóságok jöttek létre. Ugyanilyen másfajta valóságot projektálnak azok is, akik Jugoszlávia mitizált emlékére hagyatkoznak. Azokat a képmutató momentumokat kell megvilágítanunk, amelyek Újvidékkel és Vajdasággal kapcsolatban létrejönnek – szembenézni a nemzeti különbségekkel, a többség és a kisebbség viszonyával, a szexuális, művészi, intellektuális különbségekkel… Nem csupán dekonstrukcióról van szó, hanem egyúttal rekonstrukcióról is, amely egy új mese születését segíti elő. Egy olyan tér születését, amely kommunikál a közönséggel. Ez a kommunikáció az előadás és az újvidékiek között jön létre, mint ember és ember között.

Mészáros Tibor: Istent a falra festeni
(Csokonai Színház, rendező: Mészáros Tibor)
18 óra, Víg Kamaraszínház

„Az életben csak az az öröm, hogy minden elmúlik, és ez ugyan néha fájdalommal jár, de a fájdalom is elmúlik, és az meg akkor már öröm.” – ilyen és ehhez hasonló mentőöveket vágnak egymáshoz ott, ahol a boldogság csíráját a keserűség levével öntözik. A helyszín Magyarország egy nevén nem nevezett falujának utolsó – ha nem egyetlen – utcája, s annak fő színtere, a kocsma. Hivatalosan persze presszó, Misi-presszó, a tulaj után. Itt sörrel kísérik a pálinkát, pálinkával kísértik az Istent – és mindezt persze hitelre. Ez a hely mégis aranybánya, hisz itt szórja szét szemérmetlenül élete göngyöleg-gyöngyét az utca díszes-fergeteges kis kolóniája, s itt örülnek együtt – a másik baján. De mikor van, hogy már kár az öröm? Vajon hány utolsó cseppet lehet tölteni a néha félig üres, néha félig teli pohárba? És ha már rég betelt, meddig mutogathatunk egymásra Isten ujjával? És mikor van túl későn rájönni, hogy úgy volt jó, ahogy volt, amíg nem lett így, ahogy van? A válasz kacagtatóan édes nedűje és gyomorkeserűje is ott csordogál. A kocsmában. Fogyasszák figyelmes mértékkel! Egészségükre!

A Deszka Fesztivál részletes programja itt érhető el.






Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .