Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

Antal Balázs: Mañana, mañana – Megnyitó

2014. jan. 10. - 19:00

1051 Budapest


Higgs Mező, Hercegprímás utca 11.


Antal Balázs kiállításaTervezett már ‘venicycle’-t a Nemzetközi Építészeti Biennáléra, a ’60-as évek épületdekorációs technikáját felidéző graffito tűzfalat a Váli utcába, de az utóbbi Derkovits-ösztöndíjasok kiállításról is eszünkbe juthat a Takarítási napló – Őszülő partvis – Munkahelyi baleset háromszög szüzsé Antal Balázstól. Ha az utóbbi időben a képgrafika szakon végzett képzőművész eltűnt a szemünk elől, arról a féléves Barcelona-trip tehet: a katalán város modus vivendijéről a Mañana, mañana sound bite-ja alá igazított tárlat ad magánjellegű áttekintőt. Barcelona! Te estás equivocando…

A levegőváltozás nem lehet kérdés a méteres pálmafák, a teniszjáték feldobott és fennragadt matchpointja (vagy love?), illetve a gótikus városnegyed kaotikus-katolikus miliőjében. Az, hogy a jelenetezés minden elsőre felismerhető landmarkot nélkülöz – se Güell, se Gaudi – talán azt a tényt erősíti, hogy az európai integráció korában már nem feltétlenül nyaralni megyünk a nyugati tagállamok országaiba. A turistáskodás helyett a ki-tudja-meddig, de letelepedett életforma szembesül a beilleszkedés nehézségével, amelyben néhány szokásforma hasonlósága az itthonival örömteli kapaszkodót jelent. Az átdátumozás önmagunk felé megengedő szentenciája, a spanyol ‘manana, manana’ minden erőszak nélkül találja meg a társutast a mélymagyar Pató Pálban anélkül, hogy a nemzetkarakterológia címkéi kötelező érvénnyel nehezkednénk rá a felismerésre. Sőt az sem lehetetlen, hogy az ennél sokkal maibb és sokkal művibb szó, a prokrasztináció áll mindezek hátterében, és se nemzetről, se egyéni karakterről nincs is már szó a deadline-ok fenyegetettségében továbbra is a közösségi hálón lógó világpolgárok esetében.

Valójában nem csak a halogatásra való képesség köszön szembe mint ismerős: kinek ne ugrana be a szocializmus turinform irodáinak vagy kétes ízlésű lakáskultúrájának ikonikus eleme, a kötelező faltól falig fotótapéta egy egzotikus botanikájú természeti képről? Baudrillard-ot valami hasonlóra ébreszti rá nagy Amerika anzixe: az óceánon túlival szemben az öreg kontinensen semmi sem csak az, ami. Jó vagy rossz, de ez a metaforizmus sikeresen fenntartja a kollektív érzetet: az élet mindig máshol van. A tengeri kikötőváros elhibázhatatlan misé-en-scene adottságain túl Antal Balázs piktogramszerűen sűrítő humora is kell a rutinszerű hétköznapok feel good felemeléséhez.

Nyitva: 2013. január 31-ig.






Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .