Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

Árny a kövön kiállítás

2016. dec. 16. - 00:00

1014 Budapest


Magyar Nemzeti Galéria, Szent György tér 2.


orszaglili

A Magyar Nemzeti Galéria a magyar művészet meghatározó egyéniségeit feldolgozó kiállítás-sorozatát folytatva a modern magyar művészet egyik legjelentősebb és legkülönlegesebb alakjának, Ország Lili (1926–1978) festőművésznek rendez kiállítást 2016. december 16. és 2017. március 26. között. A művész születésének 90. évfordulója alkalmat ad arra, hogy végre lerójuk adósságunkat vele szemben, hiszen Ország Lili alkotásaiból még soha nem láthatott a közönség ilyen nagyszabású, a teljes életművet átfogó tárlatot.

„A falak bennem vannak” – mondta Ország Lili, s egész munkásságában egy szerzetes türelmével és megszállottságával örökítette meg belső világának minduntalan előtűnő falait.

Bár 1944 tavaszán a koncentrációs táborba tartó szerelvényről megmenekült, a félelem és szorongás addigra már örökre beleivódott a tudatába. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után ösztönösen kereste a „saját ügyét”, s rá is talált a falakra, mint témára. A magyar festészetben szinte példa nélkül, a klasszikus szürrealizmus hangján szólaltak meg vallomásai. Ország Lili a magyar szürrealizmus történetének legkiemelkedőbb műveit alkotta meg az 1950-es évek közepén.

Bár a nyugati klasszikusok hatottak rá, látásmódjának egyéni színezete tőlük megkülönbözteti őt. Lelkének legmélyebb pokoljárása után törvényszerű, hogy a feloldást a transzcendens irányában kereste. Utazásai során kolostorokban találkozott a szláv ikonok csodájával; következő, úgynevezett ikonos korszakában már szakrális szimbólumokat festett.

Majd 1960 táján kezdett városalaprajzokat alkotni, olyan városokét, melyek régóta benne éltek, olyan városokét, melyekben valaha benne élt. Ebben a korszakában már egyértelműen kialakult senki máshoz nem hasonlítható egyéni kifejezésmódja. Ez a festészet nem nosztalgia a történelmi múlt iránt, hanem érzékelése a folytonosságnak, az emberi lét szakadatlan egymásra épülésének.

1966–1969 közt teremtette meg aztán úgynevezett írásos korszakát, melynek jellemzője a szürke, barna színvilág, a faldarabokon ókori világok feljegyzéseivel, rejtélyes héber betűkkel, írásjelekkel.

Utolsó periódusában nyomtatott áramkörök labirintusa jelenik meg a falakon. „Ez a labirintussorozat, amit festek, az én labirintusom. Ezen végig kell mennem, s úgy megyek végig, hogy megfestem. Borzalmas kín, de itt nem lehet megalkudni. Ezt be kell járni.” Ország Lili haláláig festette a sorozatot, míg utolsó, fekete képével szinte rázárult a labirintus kapuja.

A kiállítás több mint háromszáz művel mutatja be Ország Lili művészetét, és két különlegességgel is szolgál. Egyrészt – eddig még soha nem látott módon – hazai és külföldi analógiákkal, Paul Delvaux, Giorgio de Chirico, Vieira de Silva, Toyen, Kemény Zoltán, Bálint Endre és Vajda Lajos műveivel párhuzamban szemlélteti a művész látásmódjának alakulását. Másrészt Ország Lili elképzelésének megfelelően felépítik a Labirintust, s bemutatják a teljes, ötvendarabos labirintus-sorozatot, mely eddig csupán egyszer volt látható, 1979-ben, Ország Lili emlékkiállításán.

A kiállításhoz reprezentatív katalógus készül, amely – korábban nem közölt dokumentumfotókkal és csaknem kétszázötven reprodukcióval illusztrálva – jelentős szerzők tanulmányain keresztül ismerteti a művész különböző alkotói korszakait.

További információ az MNG oldalán érhető el.