Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

Herman Levente: Nyomok – Megnyitó

2014. Már. 6. - 19:00

1012 Budapest


Várfok Galéria, Várfok utca 11.


Nyomok
A Várfok Galéria következő kiállítása Herman Levente (1976, Marosvásárhely) legújabb festményeit mutatja be Nyomok címmel. A Galéria művészköréhez 2007-ben csatlakozott alkotó az utóbbi években számos sikert könyvelhetett el. Több alkotása jelentős gyűjteményekbe – Magyar Nemzeti Galéria; 21c Museum, Louisville (Kentucky USA) – került be; 2012-ben a pécsi Zsolnay Negyed m21 Galériájában 1000 négyzetméteren nyílt kiállítása, ezt követte a csíkszeredai Pál Galériában (RO), a kolozsvári Korunk Stúdiógalériában (RO), a tolcsvai Waldbott Kastélyban, a milánói Edward Cutler Gallery-ben (I), valamint a bukaresti Zorzini Gallery-ben (RO) megrendezett kiállítások sora. Legutolsó nemzetközi bemutatkozására 2013 novemberében került sor, amikor a Várfok Galéria és a Cosmin Nasui Collection & Gallery együttműködésével, a Valóság Esszenciái című vándorkiállítás második állomásaként, a nagyszebeni Brukenthal Múzeumban (RO) voltak láthatóak munkái.

Penészes kenyér, rózsaszín műanyagpohár, poshadt zakuszka, hosszú, súlytalannak tetsző asztalok. Csendként borul a képekre az emberalakok hiánya. Mintha hirtelen megzavarta volna valami a családi vacsorát, a szereplők mind eltűntek, hátrahagyva étkezésük nyomait. Nincs tér, az idő múlását egyedül a romlott ételek és az abrosz mumifikálódott szövetre emlékeztető mintázata jelzi. A mozdulatlanságban szinte hallani a tárgyak pórusaiban a bomlás sercegését. Az alakok hiánya hasonló érzetet teremt a nézőben, mint Herman korábbi sorozata, az Autóportrék esetében.

Ott a rozsda, itt a penész pusztítja a dolgokat. Nem tudni, hogy a rekvizitumok a fogyasztói társadalom eldobott kellékei vagy esetleg egy világméretű apokalipszis túlélői. Azonban a képek nem a reménytelenséget sugározzák, a Hermanra jellemző játékosság ebben az esetben is felülírja a kompozíciókat. A kellékek vázlatvonalakká való absztrahálása eltávolít minket a valóságtól és lebegtetésük a csoda lehetőségét hozza magával. A hosszú, lepellel borított asztalok láttán az Utolsó Vacsora gondolata fogalmazódik meg egyre erőteljesebben, különösen Herman Levente eddigi életművének ismeretében. Több sorozata alapult már klasszikus bibliai témán, mint például a Tervek egy Új Paradicsomhoz (2007), az Ádám és Éva (2008) vagy a Milánóban bemutatott Noé bárkái 2012-es képei. A téma jelen esetben kontextust kínál arra, hogy a néző egyetemes kultúrából hozott ismereteit alapul véve, kitágítsa és mindenki számára megfoghatóvá tegye a személyes jelentést, vagyis az újjászületés gondolatát. A kapcsolódási pontoknak köszönhetően a szemmel látható elmúlás mögött feldereng a csoda megtörténte, a döntés rajtunk áll, képesek vagyunk-e elfogadni a változást és az elavult materiális dolgokat hátrahagyva meglépni a minőségi ugrást.

A kiállítás képei tovább szőve az eddigi életművet, újabb példái Herman Levente bravúros festésmódjának. A különféle textúrákban, a fények érzékeltetésében és az átható színekben egymás után tárulnak fel az újabb és újabb rétegek, továbbgondolásra késztetve a befogadót.

A kiállítási anyag egy, a megnyitó keretében létrejött installációval válik teljessé.

 






Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .