Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

KULTOK IV. (2. nap)

2015. ápr. 11. - 10:00

Debrecen


MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ, Baltazár tér 1.


Az irodalom és emlékezés kapcsolata, a megváltozott tudatállapotok alkotásban betöltött szerepe, a kísérleti költészet, a biopoétika, a képi narratívák, valamint az irodalmi muzeológia kérdései kerülnek előtérbe a József Attila Kör és a KULTer.hu által rendezett KULTOK IV. – Irodalom és interdiszciplinaritás című konferencia előadásain és beszélgetésein, de szó lesz a jog és irodalom összefüggéseiről, továbbá a szövegek hálózatelméletéről is.

kultok 4 banner

2015. április 11.
SZÖVEGTEST, SZÖVEGKÉP, SZÖVEGGÉP

10:00 (MODEM, Multimédia Terem)
A BIOLOGIKUM POÉTIKÁJA
ELŐADÁSOK AZ IRODALOM INTERDISZCIPLINÁRIS VISZONYLATAIRÓL
Szekcióelnök: Csehy Zoltán

Horváth Márta (egyetemi adjunktus, SZTE BTK Germán Filológiai Intézet)
Mi végre a regény? – Biológiai evolúcióelmélet és irodalomtudomány
Az utóbbi két évtizedben gyümölcsöző tudományos kommunikáció alakult ki a biológiai evolúcióelmélet, illetve az evolúciós-kognitív pszichológia és az irodalomtudomány között. Az új interdiszciplinaritás olyan kérdéseket hozott a felszínre, melyek ugyan nem most fogalmazódtak meg először, az interdiszciplináris keret azonban új válaszadási lehetőségeket kínál. Előadásomban azzal foglalkozom, hogyan válaszolja meg az evolúciós irodalomtudomány a klasszikus poétikáknak azt a régi kérdését, hogy miért alakult ki a történetmondás, valamint hogyan ágyazza be ezt a kérdést a darwini evolúcióelméleti keretbe. Bemutatom az erre vonatkozó legújabb elméleteket, melyek amellett érvelnek, hogy a történetmondás nem a véletlen terméke, hanem a természetes szelekció eredményeképp jött létre, így adaptív funkciója van. Részletesebben kitérek annak a felfogásnak a bemutatására, miszerint a történetmondás eredete az elmeteóriának nevezett kognitív képességünkkel hozható összefüggésbe és összekapcsolom ezt azzal a régi, de vitatott elképzeléssel, hogy az irodalomnak – és különösen a történetmondásnak – ismeretelméleti szerepe is van.

Juhász Tamás (doktorandusz, Konstantin Filozófus Egyetem, Közép-európai Tanulmányok Kara, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék)
Irodalom – film – biológia: A Xenomorf mint biológiai létforma
Munkámban szeretném bemutatni a Xenomorf lényeket felhasználva a filmeket, filmregényeket, illetve az expanded universe típusú regényeket. Bár fiktív lényről van szó, megállapítható, hogy az Idegen mint biológiai létező nagyon is sokban hasonlít a földi élővilág különböző élőlényeire, pl. a szaporodásban, a társadalmi felépítésben és a fejlődés különböző stádiumaiban. A filmek mellett azért is tartom fontosnak beemelni a regényváltozatokat, mivel azok bővebb magyarázattal szolgálhatnak a Xenomorfokról, amelyekre eddigi tapasztalataim szerint nem fordítottak figyelmet. Mindezek tükrében megpróbálkozom a Prometheus című film néhány problémájára is megtalálni a választ, amely szintén biológiai jellegű kérdésekre vezethető vissza, pl. mi a filmben látható fekete anyag szerepe?

Turcsányi Réka Mária (BA-hallgató, ELTE BTK Anglisztika Tanszék)
Evolúció és a növények szerelme, avagy rövid bevezetés Erasmus Darwin költészetébe
Erasmus Darwin jóval unokája, Charles Darwin előtt megalapozta az evolúcióelméletet. Polihisztorként úgy gondolta, tudomány és művészet szerves kapcsolatban állnak egymással, így forradalminak számító gondolatait versekbe öntötte. Két nagy lélegzetvételű költeményből álló kötetében a fizikai, kémia és biológiai evolúciót, a tudományos fejlődést, és egy különös témát, a botanika rendszertanát járja körül. Művei többek között Carl Linné taxonómiájának állítanak emléket, természettudomány és irodalom összefonódásának nagyszerű példái, s mindezek mellett korukat jócskán meghaladó felvilágosultsággal beszélnek nőkről és szexualitásról.

L. Varga Péter (tudományos munkatárs, ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet)
„Unalmasan sorjázó nullák és egyesek” – Az esztétikai tapasztalat médiatudományi kérdéséhez
Előadásomban annak a dilemmának érintem néhány pontját, amely az esztétikai tapasztalat „operacionalizálhatóságával” kapcsolatban merül fel. A kittleri médiatudomány vonatkozási mezeje a lejegyzőrendszerekre (köztük is az irodalomra) mutat párhuzamokat a modern elméleti biológia bizonyos belátásaival, és leginkább arra a kérdésre irányítja a figyelmet, vajon az „ember” és az „esztétikai tapasztalat” fogalmainak antihumánus, „hírhedt embertelensége” miként korrelál a tudományról alkotott lehetséges kép „embertelenségével”.

Németh Zoltán (költő, egyetemi docens, Konstantin Filozófus Egyetem, Közép-európai Tanulmányok Kara, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék)
Biopoétika, genetikai líra
Az előadás biológia és poétika, illetve genetika, evolúcióelmélet és szépirodalom határfeszültségeiből építi fel önmagát. Ennek kapcsán kitér a testpoétikák lehetőségeire, test és gép, test és drog, test és növény egymásban való kiterjesztéseire, illetve a közösnek feltételezett emberi-állati genetikai meghatározottságok irodalmi lehetőségeinek feltérképezésére. Az így felvetődő kérdések temporális feltételezettségét a szépirodalom poétikai lehetőségeinek kontextusában értelmezi, többek között Donatien Alphonse François de Sade, Arno Schmidt, Carol Ann Duffy, Nemes Z. Márió, Bartók Imre, Áfra János szövegeiben, a jövő-jelen-múlt hármasának eltérő biopoétikai jellegzetességeit vizsgálva. Az előadás vége a regresszív líra jellegzetességeit vizsgálja az állat-ember dialógusok kontextusában, kitérve többek között a bonobók, a vakondpatkányok és a hollók társadalmának hasznosítására, újraolvasására.

Németh Csilla (doktorandusz, Selye János Egyetem, Magyar Nyelv és Irodalom Doktori Iskola)
(Torz) testképek a (poszt)modern (Kunst)kamerában
Posztmodern kultúránkban – a debord-i spektákulum társadalmának kicsúcsosodásakor – a kortárs művészetek kitüntetett figyelmét élvezik a torz és deformált test(kép)ek és a más(ik)ság (disz)pozíciói. Ezen „monstrumok demonstrálására”, (ki)takarására frenetikus példákat találunk a már Kunstkameraként funkcionáló populáris vizuális kultúrában. Gondoljunk csak a „mother monster”, Lady Gaga testkoncepciójára, ill. Marilyn Manson deviáns testképére, vagy Joel Peter Witkin brutális erejű művészetére, aki az élő/halott test(rész)ekből és a normalitástól eltérő alakokból (törpék, hermafroditák, csonkák, homoszexuálisok stb.) álló, (rém)álomszerű vanitas csendéleteket kap lencsevégre. A Witkin-féle tükörtartás, a menny és a pokol közötti (test)határ feltérképezése Németh Zoltán Kunstkamera című provokatív testpoétikájának alapgondolatát is képezi.

Lázár Bence András (költő, egyetemi rezidens, SZTE ÁOK Pszichiátriai Klinika; SZTE ÁOK Magatartástudományi Intézet)
A szinesztézia és a kreativitás – a szó-szín szinesztézia vizsgálata szépírók körében
A szinesztézia egy olyan pszichés jelenség, amely során a jól definiálható szenzoros vagy kognitív stimulus egy komplex szenzoros vagy kognitív élmény formájában tudatosul az egyénben. Az egyik legismertebb altípus az úgynevezett graféma-szín, avagy szó-szín szinesztézia. Általánosnak mondható az az elképzelés, miszerint a kreatív emberek speciális személyiségvonásokkal, kognitív stílussal, esetleg biológiai vagy viselkedési tulajdonságokkal rendelkeznek. Több kutatócsoport vizsgálta már a művészek szinesztéziára való affinitását, továbbá az elmúlt években zenészek körében is igazolták a szinesztézia nagyobb arányú előfordulását a kontroll csoporthoz viszonyítva. Ugyanakkor szépírók körében a szinesztézia előfordulásának gyakoriságára vonatkozóan eddig vizsgálat nem történt. Munkánk során a szinesztézia jelenségének előfordulását vizsgáltuk magyar szépírók körében. Kutatásunk eredménye alátámasztja azon elképzeléséket, miszerint szoros összefüggés lehet a szinesztézia jelensége és a kreativitás között, továbbá megállapíthatjuk, hogy a szinesztézia megjelenése szükséges lehet a nyelv megértéséhez, feldolgozásához és annak újraalkotásához.

IMG_8914

12:30
EBÉDIDŐ

14:00 (MODEM, Multimédia Terem)
HÁLÓZATOK ÉS EXPERIMENTALIZMUS
ELŐADÁSOK AZ IRODALOM INTERDISZCIPLINÁRIS VISZONYLATAIRÓL
Szekcióelnök: Németh Zoltán

Daróczy Bálint (doktorandusz, ELTE IK Informatika Doktori Iskola)
A kontextus alapú morfológia egy interdiszciplináris modellje
Előadásomban egy absztrakt gráf alapú modell segítségével egy (irodalmi/szövegalapú) entitás hipotetikus transzformációinak leírhatóságára teszek kísérletet. Először definiálom a meghatározott entitás lehetséges transzformációinak együtteseit („morfológia”), majd ezen transzformációk lehetséges sorozatait hatásuk alapján csoportokba osztom. Előadásom konklúziójaként kísérletet teszek egy elméleti sejtés megfogalmazására, leírom, hogy az adott irodalmi/szövegalapú entitás eredeti „kontextusától” (birth context) távolodva hogyan alakul át „befogadói kontextusok” (recipient context) sorozatán keresztül, és ezek alapján miképp helyettesíti az eltávolodás során lemorzsolódott elemeket.

Pál Dániel Levente (költő, doktorandusz, ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola)
A kontextus alapú morfológia operatív funkciói
Előadásomban egy absztrakt gráf alapú modell segítségével létrehozott interdiszciplináris elméleti sejtés lehetséges alkalmazási irányainak, operatív funkcióinak bemutatására teszek kísérletet. A kontextus alapú morfológia egyik érdekes alkalmazási területe egy kiegyensúlyozatlanná váló viszony a vizsgált szövegi entitás eredeti „kontextusa” (birth context) és a „befogadói kontextusok” (recipient context) között, az utóbbiak javára – mely egyensúlyi zavar alkalmazható a damrosch-i „világirodalom-elmélet” által is leírt folyamatok hátterének jobb megértéséhez is. Előadásom másik, s talán legfontosabb konklúziója, hogy akár szépirodalmi, akár elméleti szövegről beszélünk, nem feltétlenül önmagában a befogadó vagy értelmező, hanem azok az alkalmazott gráf alapú modellel együttesen határozzák meg az (analitikus) értelmezési összetevők halmazát (azaz az értelmezési keretet magát), mely segítségével a korábbiaktól eltérő módon lesz leírható egy adott (irodalmi/szövegalapú) entitás ontológiai státusza és identitása.

Szirmai Anna (doktorandusz, ELTEK BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola)
Plakátverstől a gifig – Az olasz poesia elettronica sajátosságai
Az irodalom és képzőművészet határterületin létrejövő kísérleti költészet reflektál leginkább a technológiai fejlődésből eredő új kifejezési lehetőségekre. Intermediális sajátosságai miatt a vizuális költészet kifejezetten jól mozog a mai digitális térben. Előadásomban a világ számos pontján kialakuló experimentális tendenciák közül az olasz Gruppo 70 (1963) és a hozzá köthető Poesia Technologica vizuális költészeti praxisaiból kiindulva mutatom be a net-poetry Olaszországban kifejlődött speciális irányzatát. Az olasz szcéna úttörő alkotói közül Caterina Davinio digitális költészeti projektjeit (Karenina.it, Bunker Poetico) és a kortárs költészeti közeg néhány jelentős szereplőjének munkáit elemzem.

Martore Vanessa (doktorandusz, ELTEK BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola)
Számítógépes költészet a versgenerátor nyomában
A költészet belépett a digitális világba és ettől maga is megváltozott. A kortárs költészet már nem papíralapú statikus szöveg többé, a pixelek rejtett szintjén történő változások és a szöveg alatti mechanizmusok átformálták a műfajt. Ebben a közegben a „vers” mint jelenség kibővül, és a digitális költemény folyamatként válik értelmezhetővé. Ezeknek a szövegeknek az olvasása másfajta befogadási magatartást eredményez és igényel: a befogadó résztvevővé válik. A szerző/alkotó és az olvasó/befogadó összetett interaktív kapcsolatban áll egymással, amelynek során közösen formálják a létrejövő költeményt. A magyar szcéna úttörő alkotói közül Papp Tibor egyik digitális költészeti projektjét (Distichon Alfa versgenerátor) és a kortárs költészeti közeg néhány jelentős szereplőjének munkáit fogom elemezni.

Magolcsay Nagy Gábor (költő, LITOS alkalmazott művészeti vállalkozás)
A logo-mandala szerepe a kulturális antropológiai hagyományban
Az egyik vizuális költészeti kifejezésforma, a logo-mandala eddigi tapasztalataim szerint a költészet legizgalmasabb és legtoleránsabb megnyilvánulása a látható nyelvben. Többféle olvasási lehetőséget biztosít, nem diktálja a jelentést, hanem lehetőséget ad a szabad, alkotó jellegű befogadásra. A vizuális irodalmi művek eme jellegzetes típusának bemutatásával, a többszólamú olvasási lehetőségek szemléltetésén keresztül a perspektívaváltásra, annak a gondolkozásra és a viselkedésre gyakorolt hatására szeretném felhívni a figyelmet.

Hérincs Dániel (zeneszerző, hallgató, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem)
Kognitív meditáció
Mitől komoly(zene) a komolyzene?  Főként a szerző kompetenciáját és a feldolgozandó téma komolyságát szokták emlegetni, ha felmerül ez a kérdés. A logo-mandalák formanyelvére alapozott két kísérleti zeneművem bemutatásával és elemzésével arra szeretnék rámutatni, hogy talán egyik sem feltétlenül szükséges. Ha adott egy egyszerű, könnyen elsajátítható „zenei” nyelv, ami minimális képzettséget igényel, ám természeténél fogva elmélyülésre, megismerésre hív fel, akkor már csak koncentrációra van szükségünk. Más szóval kognitív meditációra.

Csehy Zoltán (habilitált egyetemi docens, Comenius Egyetem BTK Filozófia Tanszék)
Epikus gravitáció – Avantgárd zenei eljárások mint mintázatok Cselényi László „eposzában”
Az előadás azokat a szövegszervező, illetve szövegtömbösítő, szövegszólamosító technikákat térképezi fel, melyek Cselényi László költészetében eredendően zenei fogantatásúak. Elsősorban Boulez, Berio, Stockhausen, Xenakis és Cage egyes komponálási stratégiáinak, illetve művészetelméleti megfontolásainak érvényesülését, szövegformáló, kompozíciós erejét vizsgálom. Cselényi hagyományos irodalmi mű helyett partitúrát alkot, mely polifón struktúráival, az aleatória, a chance music, illetve a szeriális vagy posztszeriális zenei nyelv alkalmazásával az olvasót társszerzőként kezeli, s a műalkotás létrejöttét folytonos dialógushoz, útkereséshez köti. A részek felcserélhetősége, a szólamok váltakozásának logikája, a mágikus nevek, a rituális technikák beiktatása ugyan bizonyos fokú szabadságot biztosít a költő számára, és a szubjektum megképződését, a mű egzisztenciális tétjeit is sikeresen elbizonytalanítja, a zenei megközelítésmód mégis kikerekít egy kézzelfoghatóbb hipernarratívát, mely szöveg és zene párbeszédében sikeresen gerjeszti újra meg újra a jelentéstulajdonítás játékait.

plakat-2.cdr

16:45
KÁVÉSZÜNET

17:00 (MODEM, Multimédia Terem)
RENDHAGYÓ VIZUÁLIS KÖLTÉSZETI BEMUTATÓ
Vendégek: Magolcsay Nagy Gábor, Papp Tibor, Sós Dóra Gabriella

18:00 (MODEM, 3. emeleti kiállítótér)
A RIMETRIA ÖSSZMŰVÉSZETI FORMÁCIÓ KÖLTÉSZET NAPI BEMUTATÓJA
Tánc: Debity Boglárka, Gyöngy Dániel, Turchányi Zsófi
Zene: Szőr Zoltán aka Forgotten Dreams
Versek: Áfra János






Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .