Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

Ornamentika-elméletek (előadás)

2015. jan. 29. - 18:00

1033 Budapest


Kassák Múzeum, Fő tér 1., Zichy-kastély


unnamed

A Kassák Múzeumban 2015. március 1-ig látható Lepsényi Imre Kollektív ornamentika című kiállítása, amely az ornamentika fogalmának kortárs és történeti szempontjait térképezi fel, valamint társadalmi kiterjesztésének a lehetőségeit vizsgálja. Kapcsolódó előadás-sorozatunk az ornamentika problematikáját a különböző tudományterületek szakembereinek a segítségével szélesebb értelemben is megvilágíthatja.

PROGRAM

Az előadások 18 órakor kezdődnek.

Helyszín: Kassák Múzeum (Óbuda, Fő tér 1.)
Belépődíj: 600 Ft / Bérlet az összes alkalomra: 3000 Ft

2015. január 29., 18.00
Keserü Katalin: Ornamentika-elméletek és a művészettörténet

A 19. századi historizmus természetes folyományaként ismerjük a díszítőművészet mintakönyveinek születését. Egyidejűleg a díszítés mibenléte (eredete, funkciója) is foglalkoztatta a szerzőket, majd a századfordulón a művészettörténészeket és teoretikusokat. Egy hosszabb szünetnek tűnő időszak után, a 20. század második felében vált ismét témává az ornamentika. Az előadás felvázolja, hogy az ornamentika az alkotóművészet mely területén miként jelenik meg és mi a szerepe a művészetfogalom/művészetfogalmak változásaiban.

2015. február 5., 18.00
Szegedy Maszák Zoltán: Minta a szövegben. A nyelv és a beszédmód mint ornamentika a kódfejtés és a fecsegőrobotok szempontjából

Gyakran kényszerülünk számunkra nehezen érthető közlések vagy kódok, szokatlan mintázatok értelmezésére. Hasonló feladattal birkózunk ilyenkor, mint amire a mechanikus szövegértelmező programokat tervezték. Akár kódfejtésről, akár intelligens beszélgetőpartnerként való viselkedésről van szó, a feldolgozandó mondanivalót a nyelvi szerkezetek és kulturális kódok, beszédmódok mintázatából kell kibogarászni. Az előadás a nyelvi és kulturális ornamentikákba csomagolt információ felfedezését és megfejtését célzó módszerek, algoritmusok világába nyújt betekintést – természetesen a teljesség legszerényebb igénye nélkül.

2015. február 12., 18.00
Szigetvári Andrea: Hangmintázatok érzékelése az idő függvényében

A hangzásélmények időben megvalósuló folyamatok eredményei. A hagyományos hangszeres zenében a hangzásmintázatok (dallamok, ritmusok, díszítések, előadói játékmódok) behatárolt sebességgel zajlanak, és nem – vagy csak ritkán – változik tempójuk oly mértékben, hogy az érzékelésben minőségi ugrás jöjjön létre. Az elektroakusztikus zenében alkalmazott módszerek felszabadítják a zenei kreációt a mechanikus korlátoktól, így a zenei mintázatok különböző érzékelési kategóriák mentén értelmezhetőek: ugyanaz a mintázat okozhat dallam, ritmus, hangszín vagy térérzetet is.

2015. február 19., 18.00
Harmath Artemisz: Ornamentika mint elkerülés

Weöres Sándor költészetét az ötvenes évek ideológiai alapú bírálatai után a hetvenes-nyolcvanas években is éles támadás érte. Az általa megteremtett lírai személytelenségre a kritika ezúttal az igazságtalanul szűkítő ornamentális jelzőt aggatta, a világszerűség és némileg a (politikai) véleménynyilvánítás hiányát felróva ezzel.

Az életmű, a versek szoros olvasása azonban alaposan rácáfol erre az ideológiai megközelítésre. Mára az ornamens-kifejezés irodalomelméletileg is tarthatatlanná vált. A modernség második hullámában jelentkező osztott vagy elidegenített személyiség-kép és a hozzá társuló osztott vers én újfajta olvasási stratégiákat hívott elő, melyekkel Weöres Sándor életművének – különösen a recepció által elhanyagolt darabjai – világszerűségükben is hozzáférhetővé válnak. Melyek ezek a stratégiák? Hogyan mutatkozik meg Weöres költészetében és napjainkban a középpont (szervező középpont vagy osztatlan vers én) nélküli, mellérendelő szerkesztésmód? Vajon ez egy elkerülő magatartás nyelvi mutatványa?






Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .