Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

Színházi filmklub: A rendezők százada (Grotowski)

2011. ápr. 4. - 16:00

Debrecen


HORVÁTH ÁRPÁD STÚDIÓSZÍNHÁZ, Kossuth utca 10.


Grotowski
Jerzy Grotowski egyik híres rendezéséről készült filmmel, az Állhatatos herceg vetítésével folytatódik a 20. század meghatározó színházi műhelyeit bemutató filmsorozat. Az ezentúl havonta jelentkező találkozókon a vetítések utáni beszélgetésre szeretettel várja az érdeklődőket Király Nina színháztörténész. A belépés ingyenes.

  • Jerzy Grotowski színpadi költeménye: Calderón-Słowacki: Állhatatos herceg, rendezte: Jerzy Grotowski, főszerepben: Ryszard Cieślak. Bemutató: 1965.

Egy előadás, amit nagyon kevesen láttak (mivel térbeli megoldását kis közönségre tervezték), és amiről mégis – ma, 40 év múltán is – szinte mindenki tud, aki színházzal foglalkozik.
Miért?
Leginkább Ryszard Cieślak miatt, aki Grotowskival együttműködve a színészi jelenlét olyan intenzitását valósítja meg, ami már nem is alakítás, hanem átlényegülés, és amiről Artaud álmodott, amikor ezt írta: „ A színészek legyenek olyanok, mint az elevenen megégetett vértanúk, akik még a máglyáról is jeleket adnak nekünk”. Grotowski ehhez még hozzáteszi: az is szükséges, hogy e jelek artikuláltak legyenek, és ezt a spontaneitás és a fegyelem egységével lehet elérni.
Hogy ezt a nézetét alátámassza, Grotowski gyakran elmesélte az itt látható filmfelvétel történetét: „Valamikor – talán 1965-ben – megengedtük a rádiónak (úgy rémlik nekem, hogy valamelyik skandináv országban), hogy hangfelvételt készítsenek az egyik rendesen, nézők jelenlétében játszott előadásról, mivel azoknak a műszaki embereknek módjukban állt rejtett mikrofonokat beállítani, és így rögzíteni a hangot.
Néhány év múlva Olaszországban vagy máshol, ahol az Állhatatos herceget játszottuk, egy ismeretlen amatőr a szellőzőnyíláson keresztül kamera segítségével felvette az egész előadást, de csak vizuálisan, azaz hang nélkül. /…/ Ez a dokumentum a római egyetemhez került. És az egyetem elhatározta, hogy összemontírozza a hangot ezzel a kalandos úton felvett képi anyaggal. Minderre akkor került sor, amikor az előadás már régen nem létezett, már nem játszottuk többé. Kérem, egy különös tényre hívom fel a figyelmüket, a hangrögzítés és a képfelvétel között eltelt néhány év. Ennek ellenére a hangot és a képet egyesítve különösebb nehézség nélkül megteremtették a „szinkront”. Az egész összhangban volt. Mit bizonyít ez? Azt, hogy az előadás felépítése szinte tökéletes volt. Különösen Ryszard hosszú „monológjá”-ban tárul fel, hogy milyen precíz struktúrájú volt mindaz, amit a nézők improvizációnak véltek. És emellett mégis teljes életforrásból eredt, élt.”
A képfelvétel rossz minőségű, az eredeti előadás élményének természetesen csak töredékét nyújtja, épp ezért inkább egy rendkívül értékes színházi relikviaként kell rá tekinteni.






Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .