Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

The Woman Is… – Aknay Csaba fotográfus kiállítása

2010. nov. 27. - 10:00

1114 Budapest


Három Hét Galéria, Bartók Béla út 37.


The woman is...Sokféle nő létezik, sokféle habitussal, vággyal, érzésekkel, sokféle szerepet játszva. Mindegyik maszkot ölt, nap mint nap átlényegül, önkifejez. Az önkifejezés eszköze lehet a nő ruhája, amit hord, a nő viselkedése, a nő allűrjei, a zene, amit a nő hallgat, a zene, amit a nő nem hallgat, a nő autója, a nő kutyája, jó és rossz szokásai, a munkája, a hobbija.

Hogy mi marad meg a nőkből általában, ha ezeknek az adalékoknak nagy részétől megfosztva, uniformizálva, lecsupaszítva ülnek egy lecsupaszított háttérben? Észrevesszük-e őket, mint nőt, vagy csak a maszkot látjuk, amit viselnek? Vagy egyáltalán a maszk mögé tudunk-e látni? Vagy akarunk-e egyáltalán mögé látni? Megannyi kérdés merül fel a The Woman Is… anyaggal kapcsolatban, de talán az egyik legfőbb az, hogy mennyire vagyunk képesek elvonatkoztatni a szerepektől pusztán azért, hogy aztán egy másik szereppel, a női léttel találjuk magunkat szembe.

A szerep és a nőiség harmóniája vagy éppen a disszonanciája lényeges eleme ennek az anyagnak. Persze feltehetnénk magunknak a kérdést, hogy miért is ne harmonizálna bármely szerep a nőiséggel? A választ a sztereotípiáinkban kell keresnünk. A panelok, amelyekben gondolkodunk, megkönnyítik az életünket, de óhatatlanul összefolyatják a finom részleteket, akárha drótüvegen keresztül szemlélnénk a világot, csak a körvonalakat látjuk. Csakúgy, mint ebben az esetben, az egyént elfedi az elsődleges – a női – szerep, és a másodlagos – a felvett – szerep.

Összemossuk a nőket egy szép nagy, hárommilliárd egységű halmazzá, majd ezt a csoportot bizonyos szempontok mentén tovább szűkítve megkapjuk, például a budapesti díjugratónő alakját. Vagy a motoroslányét, vagy éppen a női bohócét. Pedig mindannyian tudjuk, hogy a budapesti díjugratónő nem így készül, figurája ennél sokkal összetettebb, sőt mi több, tisztában vagyunk azzal is, hogy mi magunk is kategorizálhatóak vagyunk, de akkor sem látunk tovább az orrunknál, ha éppen bennünket címkéz fel valaki.
Budapest, Három Hét Galéria, november 17. – december 12.






Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .