Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

Virginia Woolf: Orlando

2016. Már. 11. - 19:00

Debrecen


HORVÁTH ÁRPÁD STÚDIÓSZÍNHÁZ, Kossuth utca 10.


orlando

Virginia Woolf: Orlando
színmű
rendező: Anca Bradu

A huszadik századi modern irodalom egyik mestereként számon tartott írónő műve érzékenyen, költői szépséggel megírt, kosztümös fantasy. Orlando, a főszereplő rendkívül lassan öregszik, közel háromszázötven év alatt tizenhat éves, álmodozó tekintetű fiúból harminchat éves, irodalmi sikereket magának tudható nővé cseperedik. A nemváltás csak egy a számtalan kaland közül, melyet átél. A színpadon monodrámai formát kapó alkotás fiktív életrajzként kulturális és társadalmi kérdéseket vet fel, és egy fantasztikus, a viszonylagosságok és változások hálójában eltelt életről mesél.

Anca Bradu 2014-ben rendezte az Antigonét a Csokonai Színházban, idén Virginia Woolf Orlando című regényét állítja színpadra. Az adaptációt ő maga készítette, az adaptáció fordítását pedig a dramaturg, Adorján Beáta. A rendezővel úgy vélték, hogy Szávai Nándor fordítása nem elég friss, így a dramaturg az eredeti angol, illetve az új, Antoaneta Ralian által készített román fordítás felhasználásával újra fordította a monodráma szövegkönyvét. Anca Bradu sok magyar társulattal dolgozott már, többek között az újvidékivel, a sepsiszentgyörgyivel, a kolozsvárival és a nagyváradival. A tavalyi Magyar Színházak XXVII. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját a nagyváradi Szigligeti Színház A mi osztályunk című előadása kapta Anca Bradu rendezésében.

„Egy regényből kiindulva eljutni egy előadásig, ilyen teljes utat még nem jártam be, számomra ez egy új kihívás–fogalmazott a rendező. – Amikor megkértek, hogy egyezzek bele ebbe a projektbe, csak a regényt ismertem, és annak lehetőségeit. Később ismertem meg a színésznőt, Sárközi –Nagy Ilonát. Úgy éreztem, illik rá ez a szerep, melyben tulajdonképpen két nemet, két arcot kell megtestesítenie, legalább kétféle állapotot kell megmutatnia, nevezetesen egy fiúét és egy nőét. És akkor elkezdtünk dolgozni. Csináltam egy adaptációt, és  kigondoltam egy koncepciót az előadáshoz. A legnagyobb kihívás, hogy az előadás, de legalább annak intellektualitása, költőisége a regény érzelmi intenzitásához legyen mérhető. Nem színházi kihívásként tekintek rá. Ami sokkolt, az a folyékonyság, vagyis annak a lehetősége, hogy így utazzunk gondolatban, képzeletbeli időben és térben. Egyik mondatról a másikra megváltozik a világ, megváltoznak az állapotok, s akkor arra gondoltam, hogy ha a színház egy képzeletbeli utazás, és az tulajdonképpen, akkor ez azt jelenti, hogy ez a regény lesz a jármű, mellyel átszelhetjük a teret és az időt. És így próbáltam felépíteni ezt az előadást. Remélem, hogy ez az előadás egy határtalan utazás lesz, melyben bátran képzelhetjük, hogy bonyolultak vagyunk. Legyen bátorságunk hinni abban, hogy összetettek és bonyolultak vagyunk!

Úgy érzem, hogy ez a regény igen gazdag képekben. A tény, hogy stúdiószínházi keretek között kell megrendezni az előadást, valamennyire lecsökkentette a drámai szituációk kibontási lehetőségeit. Egy színésznőre kell tehát szorítkozni, az ő hangjára, testére, érzékenységére, valamint egy meglehetősen intim környezetre, hogy létrehozhassuk ezt az előadást. Így maga az adaptáció is ezekhez a körülményekhez alkalmazkodik. Igyekeztem, hogy tartalmazza a regény összes fejezetét, az összes fontos kapcsolatot Orlando életéből, és mindazon (lelki)állapotokat, melyeken keresztülmegy ez a képzeletbeli életrajz, mely tulajdonképpen magáé az írónőé. Legfőbb erőfeszítésünk abban állt, hogy megpróbáltuk összefoglalni a könyv lényegét.  És hogy mindenképp hűek maradjunk a szöveg szellemiségéhez és lényegéhez, megpróbáltunk, hogy úgy mondjam, vertikálisan építkezni. Hiszen a fejezetek láncolatának jelentése egy költői jelentés. Az adaptáció többnyire betartja a könyv kronológiáját, de itt valójában a szereplő minden egyes átalakulásának költői jelentéssel kell bírnia. Szerintem az utolsó fejezet egyik monológjában található az előadás kulcsa, egyfajta menekülés egy képzeletbeli világba, amelyben a szereplő szelleme több testbe is belebújhat, és valóban téren és időn kívül élhet. Ez lenne tehát az előadás lényege, de úgy hiszem, hogy a regény lényege is. Előadásunk is ezt bizonyítaná, hogy valójában tér és idő nem létezik. Létezik valamiféle röpke jelen, mely rendkívül intenzív abban a pillanatban, melyben megéled.”

 

Szereposztás
monodráma
Színpadra alkalmazta
Anca Bradu
Fordította
Adorján Beáta
Orlando
Sárközi-Nagy Ilona
Dramaturg
Adorján Beáta
Zeneszerző
Mezei Szilárd m. v.
Koreográfus
Gemza Péter
Díszlet- és jelmeztervező
Mihai Pacurar m. v.
Ügyelő
Sárkány Gyula
Súgó
Homonna Nóra
Rendezőasszisztens
Sóvágó Csaba
Rendező
Anca Bradu m. v.