Több mint egy hónapja vége a Bánki-tó Fesztiválnak, ám portálunk történetében különleges szerepet játszik a négynapos kulturális rendezvény. Még csak alakulóban volt a Kulter.hu, amikor mi már Bánkon voltunk egy egész team-mel. Lili, Sanyi, Linda, Anna és Dani azért bulizták, cigánytánc workshopozták, filmklubozták végig a négy napot, hogy most megoszthassák veletek élményeiket.
Lili (27) – koszos hippi:
Idén nagy dilemmában voltam, hiszen Ozora és Bánk fedték egymást. Ozorára évek óta járok, de tény, ami tény, kezd régi énjétől elidegenedni a goa fesztivál. Nehéz a megszokott dolgokkal szakítani, viszont mindig is vonzottak az újdonságok. Bíztam benne, hogy az érintetlen tóparti község rengeteg meglepetést rejt számomra, így végül Bánk mellett döntöttem, és nem bántam meg!
Földanya bőséges esővel árasztotta el a fesztivált, ami talán a szervezőknek nem kevés nehézséget okozott, viszont előkerült a sok szép, színes gumicsizma. A zord idő szerintem összehozta az embereket, és a buliknak sem tett rosszat. Hatalmas élmény volt zuhogó esőben, sárban eggyé válni a tömeggel. Szerencsére a déli színpadhoz közel sátoroztam, így esténként hol kellemes reggae, hol lágy ambient zene ringatott álomba.
Nagyon izgalmas volt, hogy a Táp Akciócsoport (TACS) egy titokzatos szörny nyomába eredt. Eleinte úgy tűnt, hogy csak viccből csinálják, és a tóban nem él semmiféle szörny, de aztán kiderült, hogy állítólag többen is látták, a természet pedig – mint tudjuk – mindenre képes.
Sanyi (20) – fesztiválarc:
A bejutás kicsit necces volt, mert Juci otthon hagyta a körömlakklemosóját. „Így mivel szeded le a napijegyet, Juci?”– kérdeztem, erre a csaj elsírta magát, namindegy. De aztán nem volt para, ezek a bánkos önkéntesek lazább arcnak tűntek, mint a Sound-os szekusok, meg aztán összetarháltuk a jegy árát. Amit így kiemelnék, az a Colorstar Akusztik, meg az Erik Sumo Band. Utóbbira partiztunk VOLT-on, Sound-on, meg később Szigeten és SZIN-en is, de esküszöm, Bánkon nyomták a legjobban, kész voltunk a Kiss Erzsitől, meg a Harcsa Veronikától.
Ami még adta, az a visszaválthatós műanyagpohár, 300 forintért darabja. Kiscsaj áll, nem figyel oda, fogod a poharát, visszaváltod, aztán megvan a kisfröccsre. A Juci meg ezt is jobban tudta, mondta, hogy ezt az új poharat környezetvédelemből találták ki. A napelemet, azt!
Linda (22) – szociológus hallgató:
Nagyon tetszik a kezdeményezés, hogy végre egy olyan fesztivált szerveztek, melynek középpontjában a kulturális sokszínűség és tolerancia állt. A négynapos fesztivál alatt láttam dokumentumfilmet leszbikusokról, részt vehettem cigánytánc workshopon, láthattam kiállítást a bódvalenkei freskófaluról, illetve cigány képzőművészek alkotásaiból, volt szlovák-magyar irodalmi beszélgetés, szombatfogadás és tóraolvasás is. Felemelő volt látni, hogy a fesztiválozók elfogadták egymást; érdeklődéssel, és nem elutasítással fogadták a számukra új, esetleg szokatlan dolgokat. A nyári fesztiválok közül éppen ezért Bánk kiemelkedik, hiszen olyan értékeket képvisel, melyek sajnos nem számítanak még mindenhol annak országunkban.
Anna (20) – szabadidejében a Sirályban kávézik, iszik, beszélget, bulizik, előadásokat néz:
Életem legcsaládiasabb fesztiválján vehettem részt idén Bánkon. Kedves ismerősök és kedves ismeretlenek körében tölthettem a négy augusztusi napot. Nekem egy kicsit olyan volt ez az egész, mintha a Sirály egy tó partjára költözött volna. Szerencsére minden nap fellépett olyan zenekar, melyben szerepelt három nagy kedvencem (Lamm Dávid, Kardos Dániel, Vázsonyi János) valamelyike. A Sirályban is rengeteget szoktak zenélni, örültem, hogy Bánkra is eljöttek. A fesztivál csúcspontja talán az Eyal Talmudi koncert volt, hihetetlen volt a hangulat, majd elkezdett szakadni az eső, de a közönség amíg bírta, állta a sarat.
Egyik legkülönlegesebb színházi élményem is Bánkhoz fűződik, a Táp Színház színészei egy percig csak nekem játszottak egy faházban, nagyon különös volt, hogy én kerültem az előadás középpontjába, és nem a színészek. Jövőre biztos, hogy önkéntesként fogom segíteni a fesztivált!
Dani (23) – ideje jelentős részét a programokhoz közel, de mégis oly távol, a falu kocsmájában, azaz a Harcsa Kocsmában töltötte:
Felkeltem reggel, nagyon kifáradtam az esti partin, tilosos DJ-k zenéjére pörögtünk hajnalig. Szóval kellett valami reggeli, a Harcsa Kocsmában pár palacsinta csillapította is az éhségem. Elkezdtem kicsit fröccsözni Zoliékkal, elhatároztuk, hogy megnézzük a bódvalenkés kiállításmegnyitót, de aztán teljesen váratlanul megérkezett Peti, nem is számítottunk rá, hogy jön, ittunk még egy fröccsöt, meg egy welcome páleszt a tiszteletére. Már úgy mentünk volna, meg a társaság nagy része elszivárgott, de Annával akartam még egy pár szót nyugisabb környezetben beszélni. Ittunk egy hosszúlépést, mesélt, hogy mi van vele, a nagy sztorizásban meg is éheztünk, ettünk egy lángost ebédre, aztán kicsivel később jött Ambrus, úgy megörültem, azt hittem csak az utolsó napra fog lenézni.
Éhesen érkezett, tulajdonképpen nekem sem volt elég a lángos, úgyhogy ettünk egy sztrapacskát, amit különösen jól csinálnak arrafelé. Volt közben valami idegenvezetés, tök érdekesen hangzott, helyiekkel, mesélnek, hogy milyen Bánkon; úgy voltam vele, hogy meg kéne nézni, de váratlanul megérkezett Orsi és Soma, mióta járnak, ritkábban találkozunk. Szóval ittunk egy házmestert, aztán elkezdett zuhogni az eső, ott kellett maradnunk a Harcsában és csak az esti partira mozdultunk végül ki.
Így telt Lili, Sanyi, Linda, Anna és Dani számára a Bánki-tó Fesztivál. Reméljük, kedvet kaptatok hozzá, és jövőre ti is ellátogattok a rendezvényre!
Bánki-tó Fesztivál, Bánk, 2010. augusztus 5-8.
🙂