A pécsi Janus Egyetemi Színház (JESZ) idén nyolcadik alkalommal szervezte meg a Nemzetközi Egyetemi Színházi Fesztivált. A rangos rendezvényen társulatom, a debreceni Színláz is képviseltette magát…
Miután sikeresen túltettük magunkat a közel hétórás autóút megpróbáltatásain, máris a program sűrűjébe csöppentünk. A délutánonként és esténként színpadra kerülő darabokat másnap délelőtt értékelte a zsűri és a kritikusok. Az előadások a Pécsi Tudományegyetem területén, két helyszínen zajlottak: a tágasabb aulában és a kisebb, könnyebben befülledő és emiatt kevésbé nézőbarát JESZ-teremben.
A megnyitó után a Krakkói Egyetemi Színház De tényleg! című előadása vette kezdetét. A napjaink elidegenedett, magányos, pénzcentrikus társadalmát elsősorban női szempontból bíráló előadás egyfajta Vagina monológok és Bridget Jones naplója keverék volt. Az előadás angol nyelven zajlott, és a lengyel színészek sajátos nyelvhasználata miatt ez sajnos gyakran az érthetőség rovására ment.
Ezután egy merész próbálkozásnak lehettünk tanúi: Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhíd című regényét vitte színre a veszprémi Teleszterion Színházi Műhely. A rendkívül szuggesztív és a tér vizualitását a középpontba állító drámai előadás joggal nyerte el vasárnap a legegységesebb (legjobb) előadás díját. Tettek arról, hogy ezután félelemmel teljen el a néző szíve, ha ezeket a szavakat hallja: „Így megy ez!” A darab sikerében nagy szerepe volt a fényeknek, a mozgásnak és az ötletesen összeválogatott zenének. A színészek közül mindenféleképpen kiemelkedő teljesítményt nyújtott az őrült Lazarro-t játszó Benkó Zsófia Anna, ezért nem is volt meglepetés, mikor vasárnap átvehette a legjobb színésznek járó díjat.
Ezután a rendkívül erős drámai mű után igazi felüdülés volt Tasnádi István kortárs drámája, A magyar zombi. Az abszurd premusicalként, illetve posztoperettaként definiált darabot a pécsi Escargo Hajója Színházi és Nevelési Szövetkezet vitte színre. A Hans Sachs vásári komédiáira emlékeztető megvalósítás kissé tompította ugyan a drámai élt és érvényes mondanivalót, mégis kiváló alkotás. Napjaink sztárvilágát, elüzletiesedését, agymosását ötletes elemekkel, mint például abszurd dalbetétekkel, a jellemábrázolást pedig frappáns pólókkal oldották meg (a főgonosz showman pólóján például egy öltönyös patkány pózolt). Az is jó ötlet volt, hogy a dráma eredeti, kegyetlen befejezését az abszurd előadásmódhoz illeszkedő népmesei lezárásra módosították, amelyben nagy szerepet kapott az eddig csak csendben, kellékként szemlélődő vécé, amely deus ex machinaként tesz igazságot. Ennél a darabnál is megérdemelten jutott elismeréshez a budi magányába elvonuló, ártatlan főhőst alakító Bagossy László.
Pénteken a Bolgár Egyetemi Színpad Die Übung című mozgásszínháza vonta be új élményekbe a közönséget. Újra bebizonyosodott az a tézis, miszerint nem feltétlenül szükséges érthető szöveg a katarzishoz. A színészek mozgása, mimikája tökéletes, még ha vezetőjük túlhangsúlyozott nézetei elég szokatlanok is a korrupt művészet elleni harcról. Délután egy igen szokatlan kísérletnek lehettünk tanúi: a a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem egy kortárs szerző monodrámáját dolgozta fel. A dolog szokatlanságát a helyszín adta, a Mady-Baby végig egy folyamatosan közlekedő autóbusz bezártságában játszódott. Nagy teher hárult Borbély B. Emíliára, a monodráma főszereplőjére, akinek el kellett vonnia a város látnivalóiról a nézők figyelmét. Hogy mindez maradéktalanul sikerült, az is mutatja, hogy a színésznő nem üres kézzel ment haza a díjkiosztóról. A történet nem újszerű, az ártatlan, külföldre szakadt falusi kisleány folyamatos elzüllését, majd brutális halálát sok hasonló történetben láthattuk már. Viszont maradéktalanul kihasználták a helyszínt, a reprezentáció felnyitása tökéletesen megtörtént, ám az előadás értékelésekor a zsűri ezt negatívan vette figyelembe. Valóban nagyon keskeny az a határ, amikor a közönség bevonása átcsap a néző megfélemlítésébe, gátlástalan zaklatásába (az utasok táskájának kipakoltatása, intim zónájukba történő többszörös, durva behatolás stb.). Főleg, hogy a helyszín elhagyására nem volt mód.
A házigazda Janus Egyetemi Színház a Kaspar című drámát alkalmazta színpadra. Amiért kiemelhető művük, az a többszörösen nyitva hagyott és a nézőre bízott befejezés lehetősége. Itt is középpontban állt a mozgás, a zsűri másnap csak a sok „néző arcába kapott hátsót” kifogásolta. Ezen az estén mi is felléptünk a Színláz társulatával: Izsó Zita kortárs drámáját, a Függést vittük színre. Mivel a darabban én is szereplő vagyok, értékelését nem tartanám ildomosnak, ezt meghagyom más kritikusoknak, hiszen a mű előadására sor került már a Debreceni Egyetem Színláz-termében, többek között az Eszti Fesztiválon is, november 25-én.
Késő este a nézők megtudhatták a belgrádi Branko Krsmanovic Akadémiai Színház előadásában, miért nem szexi többé a balkán (Avagy miért nem szexi többé a Balkán?). A szombati napon a francia Liège-i Királyi Egyetemi Színház Cayenne-i bors és az olasz Sannioi Tudományegyetem Színházi Egyetemi Központ Benevento: Megyek, megyek, repülök, repülök… Goldóniától a Holdig című produkcióikkal mutatkoztak be a közönségnek.
Este került sor a Budapesti Radikális Szabadidő Színház Oberon világai címet viselő grandiózus játékára. Első pillantásra soknak tűnt a százhúsz perc, de a színészek ötleteinek köszönhetően sokkal kevesebbnek hatott és maradéktalanul kitöltötték a játékidőt. Formanek Csaba rendezése valójában egy hosszú asszociációlánc, amelybe sok minden belefér és ez időnként nagyon sokká is válik. Vasárnap az utolsó értékelés után sor került a díjkiosztásra, de ez egy olyan megmérettetés volt, ahonnan mindegyik csapat nyertesként távozhatott, és ha emléklapot nem is kapott, a külön erre a célra címkézett fehér- és vörösborok mind gazdára találtak.
A fesztivál alatt igen kellemes, mediterrán őszi időjárást is élvezhettük és arra is volt idő, hogy a főszervező, Mikuli János vezetésével megtekintsük azokat a helyeket, amelyek egyelőre még nem épültek meg az Európa Kulturális Fővárosa rendezvény keretében, és amelyektől a pécsi JESZ-esek és színházrajongók azt várják, hogy itt új, szépséges otthonra találnak. Továbbra is remélik, hogy a kilencedik Nemzetközi Egyetemi Színházi Fesztivál már ott, az új helyen, a Zsolnay-központban kerül megrendezésre. Mi is reméljünk és drukkolunk nekik.
VIII. Nemzetközi Egyetemi Színházi Fesztivál, Pécs, 2010. november 4-7.
A képek forrása a VIII. Nemzetközi Egyetemi Színházi Fesztivál hivatalos honlapja.
