2008-ban az akkor még létező Magyar Filmszemle legnagyobb meglepetése A nyomozó című alkotás volt. Gigor Attila első egész estése műfaji frissességet hozott a kortárs magyar filmbe, Anger Zsolt élete alakítását nyújtotta benne, az általa játszott boncmester krimiket idéző, gyakran a műfaj elemeit parodizáló kálváriája pedig vicces, morbid és stílusos volt. Nem csoda, hogy Gigor következő mozifilmje elé már készültekor óriási elvárásokat támasztottak.
Ez a jelenség egyébként az elkerülhetetlen „második filmes” beidegződés, azaz nagyon nehéz elvonatkoztatni a szerző debütáló alkotásának sikerétől és stílusától, az alkotónak minden tekintetben a tökéletes második filmet kell elkészítenie ahhoz, hogy ne legyen borítékolva a kritikai és nézői fanyalgás. Ezt a felfokozott várakozást pedig csak fokozta Gigor Attila TV-s projektje, a Terápia, mely fontos állomása volt a magyar sorozatpiac felélesztésének, és egyben újabb bizonyítéka a rendező tehetségének. Minden előbbi tényezőt figyelembe véve is kijelenthető: a Kút tökéletes második film lett.
Egyfelől Gigor mert és tudott is újítani a formulán. Már A nyomozó képsorain érezhető volt a zsánerekkel történő virtuóz játék, a Kút ezt a kísérletező kedvet örökölte, sőt, műfajilag sokkal szabálytalanabb film lett, mint a 2008-as debütáló darab. Az alaphelyzet westernszerű: egy a semmi közepén fekvő, poros-koszos, lerobbant benzinkútra különféle emberek érkeznek, különböző szándékkal. A problémás gyerek, Laci (Jankovics Péter) kúttulajdonos édesapjával (Kovács Zsolt) szeretné újraépíteni kapcsolatát, aki a testi fogyatékkal élő Zolival (Tzafetás Roland) tengeti napjait idült alkoholizmusban az időből és térből kiszakított szocreál beütésű benzinkútkomplexumban. Ezt a bizarr családterápiát zavarják meg a Svájcba tartó, a kútra megpihenni és seftelni érkező váratlan vendégek: a stricipadawan Zsoltika (Horváth Csaba) és pillangógyűjteménye (Trokán Nóra, Pokorny Lia, Kurta Niké) azonban a tervezettnél tovább kényszerülnek a kúton vesztegelni. Az összezárt prostik-stricik-alkoholisták-apakomplexussal küzdők között hamar pattanásig feszül a helyzet, ösztönök, indulatok, erőszak és szex szabadul a senkiföldjén elterülő benzinkútra.
A westernekre emlékeztető alaphelyzet fokozatosan keveredik krimi- és thrillerelemekkel, Gigor pedig nem téved el a műfajok útvesztőjében, így ahelyett, hogy egy innen-onnan összeollózott film benyomását keltené, a Kút stílusa, valamint formanyelve is egyedi és friss. A határmenti benzinkút elhagyatott és sejtelmes helyszín. A forgatás kedvéért nulláról felépített díszlet, bár nagyon is valódi elemeket tartalmaz (valóban létező, olcsó üdítő- és italmárkák sorakoznak a polcokon, zöld Zsiguli parkol a fészerben, barna légyragasztócsíkok lógnak a plafonról, régi Lehel fagyasztóláda kerreg a melléképületben), a valóságtól elemelt, éteri közeg érzetét kelti, melyhez hozzájárul az is, hogy az alkotók nem határozták meg a cselekmény pontos helyét és idejét. A helyszín sajátságos hangulata és a misztikum a történetet átszövő váratlan fordulatok előkészítésében is fontos szerepet játszanak: Gigor a furmányos plot twistekkel többször ügyesen írja újra az addig látottakat és a játékidő utolsó percére kellően el is bizonytalanít ahhoz, hogy több releváns értelmezési lehetőség merüljön fel.
A történetet tehát a kusza, folyamatosan és gyorsan változó-átalakuló viszonyrendszer lendíti előre, a relatíve sok szereplőt így ügyesen kellett mozgatni és beszéltetni ahhoz, hogy a szüzsé élvezhető, érthető és érdekes maradjon. Gigor ezt a feladatot is profin oldotta meg: a karakterek jól vannak megírva, a dramaturgiailag jelentéktelenebb szereplők (például Pokorny Lia figurája) legalább annyira árnyaltak, mint azok, akik aktívabban részt vállalnak a történet alakításában. Gigor munkáit ismerve pedig az sem meglepő, hogy a Kút a színészi munkát tekintve is jól teljesít. Külön említést érdemel Jankovics Péter, aki fegyelmezetten hozza a titokzatos fiatal férfit, ha kell, nyámnyila, később pedig kegyetlen és tökös, az apát megformáló Kovács Zsolt kifejezetten otthonosan mozog a jellegzetesen magyar, káromkodó, fehér trikós alkoholista szerepében, hozzá fűződnek a film legviccesebb, idézhető egysorosai is, Horváth Csaba pedig a dühkitörésektől szenvedő, agresszív stricit játssza meggyőzően. Női fronton Kurta Niké és Trokán Nóra lopják el a show-t: előbbi kiismerhetetlen femme fatale, utóbbi pedig nagyszájú, szókimondó vidéki prostituált.
A Kút minden erénye, valamint a számos akciójelenet, és a jelenetekben végig megbúvó feszültség ellenére nem egy könnyű film. Gigor sok különféle narratív réteget pakolt egymásra, így tényleg minden mondatnak (még a mozgássérült Zoli elsőre látszólag következetlennek tűnő történeteinek is, sőt, főleg azoknak) fontos szerepe van, a film értelmezése nagyban függ attól, hogy a néző mennyire figyelt ezekre. Gigor Attila egy kirakósjátékra invitálja nézőit, a Kút felütése pedig akár Zoli egyik gyakran használt kérdése is lehetne: a történeteket bírod? Így aztán a cím sem kizárólag egy benzinkútra utal, hanem számtalan különböző történet forrására is, melyeket Gigor egy okos, minden ízében profi filmben mesél el.
Kút, 2016. Írta és rendezte: Gigor Attila. Szereplők: Jankovics Péter, Kovács Zsolt, Kurta Niké, Pokorny Lia, Trokán Nóra, Tzafetás Roland, Udvaros Dorottya. Forgalmazza: Vertigo Média Kft.
Duplakritikánk másik fele itt olvasható.
