Először láthatóak Magyarországon a Bécs kortárs művészeti életében meghatározó szerepet játszó Virgilius Moldovan szobrai és festményei. A román származású osztrák művész életművének darabjai három helyszínen kerültek elhelyezésre, az egyedi formavilág és a kíméletlen testreprezentáció a legszélsőségesebb érzéseket váltja ki a szemlélőkből.
A három különálló tér összekapcsolása, illetve a terenkénti tematikus elrendezés ad egyfajta vezérszálat a látogatónak, és mindeközben lélegzetvételnyi időt is hagy arra, hogy az egyes helyszíneken látottak feldolgozhatóvá váljanak. Németh Erika művészeti vezető kurátori munkájának köszönhető mindez, aki nagyszerűen látta meg a lehetőséget a Nyíregyházi Városi Galéria, a Váci Mihály Kulturális Központ és a Pál Gyula Terem közelségében.
A kurátori szöveg a Nyíregyházi Városi Galéria termeiben kiállított alkotásokat teszi meg kiindulási pontnak, ahol érzelemgazdag és esetenként ironikus bronz portrékat láthatunk. A bravúros formaalakítás már az első térben tetten érhető, A bukfenc, a Nem, nem akarok Campbell’s levest! és A vita is azt mutatja, hogy a művész nem riad vissza a megszokottól eltérő reprezentációs módoktól. Moldovan a test legapróbb részleteit is hűen, sőt olykor felnagyítva ábrázolja, azt a hatást keltve ezzel, hogy munkái talán a valóságnál is valóságosabbak, hiszen a látható felszín alatti réteget ragadják meg. Ezáltal a kifejező arcjátékok – mint többek között a Fagyos mosoly és az Egy polgár portréja esetén – erős érzelmi intenzitással hatnak a nézőre, és feldolgozásukhoz kell az a néhány perces séta, ami átvezet a Váci Mihály Kulturális Központba.
A pár éve extravagáns stílusban újjáépült közművelődési intézmény tágas földszinti kiállítóterébe lépve az ember megadja magát a hatalmas térnek. A helyszín adottságaira játszik rá az idekerült három monumentális bronz-szilikon portré, amely emberfeletti léptékével letaglózza a látogatót. Ezek a hiperrealista képzőművészeti produktumok az életnagyságú fejeket többszörösre nagyítva mutatják. A Firenze és a Kolosszális fej I-II. meghökkentő ereje a megszokottól való eltérésben, a másságban rejlik. Ez utóbbiak negatív érzelmi töltetének, a harag, a düh, a bánat intenzív élményének – melyek a bőr finom redői, durvább gyűrődései, valamint a szőrszálakig pontos vonások precizitása által válnak érzékelhetővé – súlyos befogadói kihívás elé állítják a nézőt, ám közel sem annyira, mint a Pál Gyula Teremben kihelyezett társadalomkritikus művek.
Moldovan ide került monumentális – három méter magas –, műgyanta és szilikon aktjai kurátori javaslatra kizárólag felnőttkorú látogatóknak ajánlottak, megrázó formaviláguk okán. Ezek a groteszk szobrok jóval többetek realista alkotásoknál – már-már a brutalitás határát súrolják, a torz méret és az élethű ábrázolás feszültsége működteti őket. De az elementáris méreteken túl ugyanúgy működik a letaglózó hatás Moldovan két itt látható realista festményénél is, melyeken – a szobrokhoz hasonlóan – az általános szépségideáltól merőben eltérő férfitestek bírnak a meghökkentés erejével.
A polgár címet viselő munka szintén egy az eszményi test fogalmától távol eső figurát ábrázol Rodin Érckorszakának testhelyzetében. A párhuzam, mely az ifjú, tökéletes szépségű férfi és Moldovan szobra között feszül, tökéletesen reprezentálja a művész szándékát. Nem törekszik arra, hogy ideális anatómiájú emberi formákat idézzen meg, meglátja és megmutatja a mai szemléletben csúnyának, torznak minősített testek újfajta szépségét, szerethetőségét.
A legtöbb Pál Gyula Terembe került alkotás társadalomkritikusságának hátterében a szobrász saját élményei állnak. A művész és családja a román diktatúra brutalitása miatt emigrált, ezek a benyomások munkásságát is nagy mértékben meghatározták. Szobrai drámai realizmussal mutatják be a darabjaira hulló, elenyésző emberi sorsokat, művészetében gyakran megjelenik a gyötrődő, lemeztelenített férfifigura, mint amilyen a Filozófus is. A kiállítótermi leírásból kiderül, hogy Moldovan Bécs melletti háza közelében egy láger működött, az itteni foglyok tragikus története ihlette a Hitlert ábrázoló Nyúlvadász szobrot. „A II. világháborút elveszítő német tisztek, katonák a biztos vereség után sem adták fel elveiket. A kiszabadult foglyokat menekülés közben, hátulról lőtték le a mezőn, mint a vadászok a nyulakat. Százegynéhány ember halt meg ezen a napon.” – olvasható a kép melletti jegyzeten. Ezt az emléket hozza mozgásba a mű címe, valamint a megnyúzott, szétroncsolódott testű nyúl teteme. A figuráknak hiperrealisztikus hatást kölcsönző sajátos pigmentáció, a műgyanta és a festett szilikon vegyítése még inkább dramatizálja a szobrok megjelenését. A testeken megjelenő alvadt vér színezete, az erek kékségének átsejlése, a hajlatok, izmok és a bőr legapróbb részletei is tökéletesen kimunkáltak.
Noha Moldovan nyíregyházi tárlatának sok pontja sokkoló – ami a művész beismert szándéka –, illetve meghökkentő, az emberi test belső és külső szerkezete, az ebben színre vitt érzések kifejezése bravúrosan működik, hatással van a látogatóra. Szobrai általános szabványoknak ellentmondó szépségükön, zavarba ejtően hiperrealista ábrázolásukon keresztül a művészet igazságát helyezik a középpontba és reflexív viszonyulásra késztetnek.
Virgilius Moldovan kiállítása három nyíregyházi helyszínen, a Nyíregyházi Városi Galériában, a Váci Mihály Kulturális Központban és a Pál Gyula Teremben látható 2017. május 20-ig.
A fotókat a szerző készítette.
