gyerekjáték
a gyerekkorba egy felnőtt les be,
a játékok közé leguggol, és érti a szabályt,
de játszani nem tudja, olyan voltam akkor,
és most mint gyerek, a felnőttkorból kinézek.
a szavakat mint tárgyakat rakosgatom,
és nem értem, hogy ami nekem csillag, neked
hogyan lehet kék, mint az ég. nem passzol bele abba
a formába, mondod, és irányítod a kezem, oda tedd.
és én érzem, hogy nem vagyok biztonságban.
fuldokló hal vagyok, kicsorbult kanál. környezetüket
és rendeltetésüket elvesztett terek. anyám gyerek-
kezét fogó felnőtt voltam, és most a te öledben
bőgős kisgyerek. erővel kivehetnéd a kezemből
az emlékeket, ez most nem kell, aludjál. de te
a felnőtt testet öleled, és mint magzatpózba
gömbölyödő, elnémult felnőtt, belém bújsz.
utolsó lépések
adj nekem bármit, az sötétségbe merül –
belsőmet mint kútmélységű szégyent takarom.
fáj, ha csak hozzám érnek,
de bezárhatsz, elhagyhatsz, összetörhetsz,
akár egy tárgyat. elválunk te meg én
a tudat partjainál, az éjjel a kút szélére ül.
megállod, hogy megüss, ha megüthetsz?
keresztülfonlak. neked sincs több közöd hozzám,
mint nekem magamhoz, és ez mindent determinál.
belsődet mint kútmélységű szégyent takarom.
tátsd ki a szemed, zárd le a szád. félsz?
szorongás
az újabb ébredés jéghideg szédülés.
neonfényérintés, a pohár neheze a kézben.
a delírium lehullik rólad; kockás, csíkos, pepita
másnapokba, mint kirakatokba, dermedünk.
a divat leszabja arcainkat. nemtelenek vagyunk,
akár a paranoia kavargó, áttetsző üvegben. –
az öntudat is csak emóció. villanó
pillanat akárhol, akárkiként, akárki félelmében.
Borítófotó: Jon Jones
