Tovább
I.
anyám törődést terít szimmetrikus
almaszeletek testében féregmeleg
mozdul belőlem kikönyököl az unalom
ez a mag a tovább nem interpretálható
és el nem mozdítható elem a ráncok
melyek ekkor kezdenek el mélyülni
mostanra megszokták az arcom
II.
este menet közben néhány szót
eldobtam az emlék odaszaladt
körbeszaglászott továbbszaladt
úgy tettünk mintha közünk se
lett volna egymáshoz de én visszavártam
ő szeme sarkából rám nézett
a felvert porban hempergett
előre éreztem a por szagát
III.
újabb eltelt nap fiókjába tettem a kést
az asztalon tányér a tányéron almányi harapás
vannak kérdések melyekre csak hazudni tudnak
amit nem akadályozol meg utólag tisztázni
nem lehet számban megállt falat az almában
rettenet én terítek tovább
Hiány
egyedül lettél a felnőttséghez karodba
elfeledett gyerek múltad semmi sem ült
hitted mindig a következetlenség zavart
de senki sem figyelt kitátott szájjal meg-
akadt nyelvvel kapaszkodó ádámcsutkával
annyit hogy végre következetes is legyen
inkább ez a lényeg viszketnek reszketnek
benned megvakarhatatlan betakarhatatlan
dühök a megértés csillapíthatatlan miérteket
csitít ha leteszed a terhet vihorászva elrohan
futásra készen nézed talán túl messzire fut
Borítófotó: olavXO
