libikóka a zavar önkényes mintázata foltokban a bőrre tapad ideékelődött valami szokatlan nem nagyobb mint egy dinnyemag napról napra tápláljuk…
Bővebben
Markó Luca versei
szeizmológia távoli alfahang szűrődik át felbugyog megrezgeti a szobát a falra akasztott aktcsoportokat hajnalra koncentrikus párnanyomok mellkasunkon a Nazca-fennsík kimetszett…
Bővebben
Markó Luca versei
Az emlékezés lehetetlenségeiről Esténként a régi szerelmeimre gondolok, akiknek már nem tudom visszaidézni a hangját, hiába gyakoroltam hónapokon át. Fekszem…
Bővebben