Jutalomjáték Korábban az egyetemen analízis-előadások során át, a táblát sűrűn telerajzolva egymásból kibomló jelekkel, bizonyítottak segédtételeket számomra követhetetlenül, mielőtt a…
Bővebben
Nyilas Atilla: Az útlevél
CCCLI. Eleinte még bejárkáltam a bölcsészkarra meg a teológiára, aztán kimaradoztam a sajátomról is, alig olvastam, hitem megrendült, és emésztett,…
Bővebben
Nyilas Atilla: Az ápoló
CCCXLIV. És elhatároztam, hogy nem vagyok beteg. Úgy általában, és konkrétan asztmás, amilyen vagyok, az a természetes, ezután nem szedek…
Bővebben
Nyilas Atilla: Életvonal
CCCXXXVII. Mama azt mondta, nagyon szelíden, hogy mi lenne, ha egyszer jó lennék, ha nem is egyből mindhalálig, csak próbáljam…
Bővebben
Nyilas Atilla: Itthonom, folytatás
CCCXXX. Hat fogam sínen van. Mint egykor nagyapámé, a fogorvosnál nem fájt, otthon újra igen, viszont legközelebb csak hétfőn volt…
Bővebben
Nyilas Atilla: Itthonom
CCCXXIII. Nekik lehetett éhezésben részük a háború alatt, onnan származtattuk Mama egyik betegségét (ha igaz, hosszabb ideig csak zöldbabot evett),…
Bővebben
Nyilas Atilla: Harmadik kör
CCCXVI. Valamiképpen ők intézték, talán inkább keresztpapa, a mandulaműtétemet. Szeretem-e a hagymát, kérdezte a fehér köpenyes néni, és hiába rázom…
Bővebben
Nyilas Atilla: Valami egyszerű
CCCX. Meg is feledkeztem a csizmamosóról. Talán sose jutott volna már eszembe, ha nem hallok felőle. A felszínről vöröses, a…
Bővebben
Nyilas Atilla: Futó szalagok
CCCII. És megy ki az anyag „szépen, vastagon”, végigbukdácsolva a futószalag-soron: a szén, a meddő, és minden egyéb, ami elfér…
Bővebben
Nyilas Atilla: Jó szerencsét!
CCXCV. Oldalt néhány elhagyott csille, régebben nők is dolgoztak lent, regélik majd, és olyik kapható, de sokszor odaképzeltem, hogy homlokfényben…
BővebbenÚjratervezés
Néhány évvel ezelőtt kezdte el publikálni Nyilas Atilla Az ékesszólásról című nagyívű kompozíciójának verstételeit a KULTer.hu-n, a részletek heti rendszerességgel jelentek meg…
Bővebben
Nyilas Atilla: Alászállás
CCLXXXVII. (Csendesedjék el a könnyű zsivaj, ne halljam már, csak a belső hangot, szálljak végre, amit másfél éve halogatok, oda…
Bővebben
Nyilas Atilla: Eligazítás
CCLXXIX. A nyakára járok a munkaügynek, talán még keménykedem is, és szól az érdekemben egy szakszervezetis, hogy a srác nemsokára…
Bővebben
Nyilas Atilla: Vendégjáték a bányavidéken
CCLXXII. A brigád cigány tagja középen aprít, mi többiek lapátolunk, munkagépek forognak, meg kell aznap valahány vagont rakni, teherautó farol,…
Bővebben
Nyilas Atilla: Bányász a felszínen
CCLXV. De mielőtt engednének leszállni, még hetekig felszíni munkán tartanak, meddőhányók tövében baktatok, műhely hátsó udvarában ázom, tanulom, hogy az…
Bővebben
Nyilas Atilla: Bányász karrier
CCLVIII. Hárman jelentkezünk egyazon napon, hármunkat vesznek fel hétfői kezdéssel, együtt részesülünk munkavédelmi oktatásban, párhuzamosan ível fel három röpke bányász…
Bővebben
Nyilas Atilla: Bányamotívumok
CCLI. Utólag, már ismertem az „Equus”-t, pszichotikus-közeli állapotban váratlanul összeállni látszott a motívumok tündéri láncolata, amelyen leereszkedtem az alsó világba.…
Bővebben
Nyilas Atilla: Bányajárás
CCXLIV. Ideje már, hogy „Roccóról” is írjak, a vézna fiúról, kinek egy párizsi bolhapiacon vett selyemkendőjére a nagyegyházi üzem előtti…
Bővebben
Nyilas Atilla: Patroklosz bilbaói szendvicse
CCXXXVIII. Ő gyakran úgy aludt, hogy szeme félig nyitva volt, mintha nem zárták volna le, az átható kék anélkül, hogy…
Bővebben
Nyilas Atilla: Az abszolút hívás
CCXXXI. Volt egy eszménk, az is közös volt: az „abszolút hívás” – egy széttört óra két mutatója az „örök egyes”…
Bővebben