Idén immár 11. alkalommal rendezték meg Tokaj-Rakamazon a Hegyalja fesztivált. Hogy miben másabb ez, mint a többi hasonló rendezvény, azt nem nehéz kitalálni, elég csak elmenni a helyszínre, hisz Tokaj gyönyörű varosa és hűvös pincéi csak egy rövidke sétára vannak a kempingtől. A lehetőség tehát minden évben adott, nem is lehet sok mindent elrontani egy olyan helyen, ahol ilyen sok bor van. Nem is szokták.
Azt mondják, nincs Hegyalja legalább egy esős nap nélkül. Nos, idén sem alakult ez másként, hiszen kedden parádés égzengés, szél, dézsából ömlő eső és egy kis jég köszöntötte a sátrukat éppen felállítani készülő embereket. Az alig 20 perces vihar ugyan összedöntött pár sátrat, és pár korsó sört is erősen felvizezett, de a másnapi kezdéssel együtt megérkezett a 40 fok, ami rekordidő alatt szárította fel a sarat, így az egyébként is elvárt kánikulában nyithatta meg kapuit az ország egyik legnagyobb fesztiválja.
<!––>
A tavalyi jubileum után a szervezők kicsit behúzták a kéziféket, legalábbis előadók terén, hiszen idén elmaradtak az óriási húzónevek, leszámítva persze Lemmy népi zenekarát, akik idén is lerobbantották a közönség fejét. Természetesen azért volt még külföldi előadó, így például a keményebb vonalhoz tartozó metálosokat a Meshuggah és az Epica, az újhullámos emo- és metalcore rajongókat a Funeral for a Friend és a Texas in July, az underground zenék kedvelőit pedig olyanok szórakoztatták, mint a The Herbaliser. A lista pedig még hosszan kígyózik tovább egészen a Roots Manuváig. Emellett persze a magyar előadók színe-java is felvonult, rögtön a kezdőnap tűzforró nyári estéjén pedig a Tankcsapda csapott a húrok közé, megalapozva az igazi Hegyalja-hangulatot.
<!––>
A rendezvény területének jelentős változását figyelhették meg azok, akik idén is a Hegy™ irányába vették az útjukat, hiszen eltűnt két, mondhatni kultikus színpad, a DeWalt és a Café. Ezek szerepét természetesen átvették más pódiumok, így sem a metál, sem pedig az elektronikus műfajok kedvelői nem maradtak hoppon, habár megszűnt eme stílusok kedvelőinek elkülönülése is, ezért jobban keveredtek a különböző ízlésvilágú fesztiválozók.
<!––>
A Hegyalja szervezői mindig is az egyik leginkább környezettudatos fesztiválként hivatkoztak édes gyermekükre, és most is rendkívül tettek azért, hogy ez így is maradjon. A jól ismert kék mobil toalettek (Toi-toi) szinte teljesen eltűntek a rendezvényről, sokkal higiénikusabb, és ha jól sejtem, takarékosabb apparátusok vették át a helyüket, így már az egyszeri szórakozni vágyó is vezetékes vízzel működő angolvécéket vehetett igénybe. Ugyanígy a zuhanyzók is hasonlóan pozitív változásokon mentek keresztül. Újdonság volt még a SZIN-ről átvett pohár akció is, aminek lényege volt, hogy az ember 200 jó magyar forintért vásárolt egy strapabíró műanyag korsót, és később az abba kért sört olcsóbban kapta. A poharat az utolsó nap visszaválthatták, és így megkaphatták érte az előzőleg kifizetett összeget, már ha nem vitték haza emlékbe.
<!–
–>
A buli ismét nagyot robbant, annak ellenére, hogy a zenei felhozatalt látva sokan leírták az idei alkalmat. Vasárnap és hétfőn a kemping telítettségéből még valóban úgy látszott, hogy a megszokottnál kisebb lesz a látogatottság, de furcsa módon a keddi eső meghozta magával a tömeget is, így a szervezőknek nem kellett szégyenkezniük. Legjobb tudomásom szerint a 70.000-es látogatottságot sikerült elérni, ennek ellenére a Hegyalja még mindig megmaradt családias hangulatú rockfesztiválnak. Hogy ezt vajon a festői Tokaj teszi-e minek pincéi számos embert képesek elnyelni, esetleg a fesztivál és a kempingek okos elrendezése, nem tudni, mindenesetre az utánozhatatlan hangulatot látszólag semmi sem tudja megváltoztatni. Úgy tűnik, jövőre is érdemes lesz ide látogatni.
Hegyalja fesztivál, Tokaj-Rakamaz, 2010. július 14-18.