Gyűlölet Abrakadabra, mondja Mefisztó, a Rue Morgue szentjánosbuddhája, és az egész világ a ragtime-ot játszó, farkasfogszegélyt varró, akadozó varrógépből, a-dögunalom-szélén-vagyok-időből…
Bővebben
Frank O’Hara verse
Miért nem vagyok festő Nem vagyok festő, költő vagyok. Miért? Azt hiszem, inkább lennék festő, de nem vagyok az. Hát,…
Bővebben
Cristina Alexandrescu verse
ahol a testem nem számít Kicsivé válnék, összezsugorodnék, hogy a szívemhez közel érezzem az elmém. Nem, azokat a kezeket nem,…
Bővebben
Ron Koertge verse
Kedves Superman, Tudom, azt gondolod, hogy örökké így marad minden: kiöblítem majd a harisnyád, búcsúcsókot adok az ablakban és néhány…
Bővebben
Barbara Hamby verse
A szó Kezdetben volt a szó, szótagokra bontva, mint egy pakli kártya az asztalon Vegasban, atomokká és sejtekké, szófajokká és…
Bővebben
Robert Frost verse
A járatlan út A sárguló fák közt két út haladt, S én nem mozdulhattam kétfelé. Vándorként álltam hát hosszasan, Kémleltem…
Bővebben
George Mackay Brown versei
A hamnavoe-i piac Csörgő zsebbel hajtottak a piacra. Folster talált egy lányt, Aki sebeket hagyott az arcán és a torkán,…
Bővebben
Ocean Vuong versei
Játékcsónak Tamir Rice-nak sárga műanyag fekete tenger szemforma szilánk egy elsötétült térképen most nincsenek partok megérkezni – vagy elindulni…
Bővebben
Joyce Carol Oates verse
A kívánócsont Az éjszaka csendjéből régi félelmek bukkannak elő. Szűk rokoni köröd szinte elviselhetetlen tagjai, a családi disztópia bőségszarui évtizedekkel…
Bővebben
Derek Mahon verse
2024 tavaszán az ír nagykövetség támogatásával Imreh András és Mesterházi Mónika két rövid versfordító szemináriumot tartott a Zoom felületén. A…
Bővebben
Eavan Boland versei
Elveszett föld Van két lányom. Egész életemben csak őket akartam. Vagyis majdnem. Egy darabka földet is akartam: egy hegyekkel körbeölelt…
Bővebben
George Mackay Brown versei
A kész ház A kész házban a tűzhelyre tüzet hoznak. Majd asztalt, ajtó és ablak közé, Annál először idegen eszik,…
Bővebben
George Mackay Brown versei
Adóellenőr A falnak hét kasza dőlt. Kalászról arany kalászra Átringott az udvaron Az utolsó kocsiderék árpa is. A lányok kinyitották…
Bővebben
Popović Mira prózája
Diptichon A férjem A férjem hétvégente beteg. Néha még hétközben is, látom, mindannyian látjuk, hogy gyengélkedik, talán nem azt, hogy…
Bővebben
Ljubka Andrij tárcája
A háború két éve alatt egy kicsit mindannyian meghaltunk És te hol voltál azon a reggelen, amikor kitört a nagy…
Bővebben
Annelies Verbeke kisprózája
Bőgőmasina – Ne sírj, szívem. Ne sírj – mondja hol az egyik, hol a másik. A kövér könnyeimen keresztül anyáról…
Bővebben
Filip Klega versei
A többes szám főnévi igenévvé lett Menekülés városról városra Biztos bizonytalanság A cégen belül is van kalitka És kint az…
Bővebben
Anne Carson versei
Rövid beszéd a fájdalomról Pázsitok és rétek és dombok és széles régi bársony karmantyúk, zöldszín dolgok. Feszülnek, hajlanak, hömpölyögnek, kinyílnak…
Bővebben
Ada Limón verse
Cápák a folyókban Kora reggel hihetetlen dolgokat szoktunk egymásnak mondani – gyökereinkből hajt ki szomorúságunk, furcsa végtagjainkban víz kél. Egész…
Bővebben
Jeroen Brouwers prózája
Egy mezei virágot, egy bogáncsot Henkie Beumer a tettes, ő pedig a sértett, hajtogatták a többiek, de ő nem egészen…
Bővebben