Háy János Völgyhíd című drámájának problémafelvetése nem csupán a kamaszokra, hanem szüleikre, a körülöttük élő felnőttekre is érvényes. Rengeteg fiatal jár hasonló cipőben, mint a színpadon bábokként megjelenő főhősök, akiket furcsa, fekete ruhás, sötétszürke szárnyú angyalok mozgatnak.
Miért a bábszínház nyelvét használja a rendező, Bagossy László? Ha ezt teszi, miért jelennek meg a nagykorúak a színpadon? Ha pedig megjelennek, miért lehet, hogy folyamatosan a gyerekek fölé tornyosulnak egészen az előadás utolsó jelenetéig? A darab keretes szerkezetű. A függöny felgördülésekor két összetört, egymásba fonódott bábot látunk a színpadon. Később az angyalok innen emelik fel őket és mesélik el a nézők számára, hogyan jutottak ide a főszereplő fiatalok.
Péter (Mészáros Tamás) szüleivel egy Balaton melletti kisvárosban él, de veszprémi gimnazista. Kollégiumi szobatársa Deda (Szanitter Dávid), aki egyben legjobb barátja is, a harmadik főszereplő pedig Zsófi (Megyes Melinda), Deda húga és Péter barátnője. Egy kedves, kissé naiv lány, de tiszta szívből szereti Pétert még annak ellenére is, hogy a fiú teljesen ki akarja sajátítani magának. Péter nem veszi észre, de ugyanúgy elnyomja barátnőjét, mint apja az anyját. Előbbi (Szívós Károly) gazdag üzletember, utóbbi (Tisza Bea) félénk és nem meri férje előtt vállalni véleményét, sőt saját fiáért sem képes kiállni.
A történet epizódok sokaságából épül fel, melyeket egy képkeret segítségével beszélnek el a színpadon. Ez a keret funkcionál kollégiumi ágyként, WC-ként, asztalként, viaduktként, vízibicikliként, és így rendezi a látvány centrumát. Minden e köré épül a színpadon, ahol olykor 5-6 színész is mozog egyszerre, a jól kombinálható és egyszerűen szétszedhető, majd összerakható térben.
Mint azt a színház honlapjáról megtudjuk, a veszprémieknek egyik szimbóluma a völgyhíd, másrészt az utóbbi években több kamasz is önként vetett itt véget életének. Háy éppen e hír hatására írta meg regényét a ’90-es évek végén, mely 2005-ben jelent meg. Péter sem találja a kiutat problémáiból, tehát úgy dönt, végez magával, de azt akarja, hogy Zsófi is vele legyen mindörökké, hogy csillaggá átlényegülve éljenek tovább, így magával rántja a lányt is.
A színészek jelentős egyéni teljesítményeket mutatnak fel, mind a bábok mögé bújva, mind pedig felnőttként megjelenve. Péter karaktere teljesen letisztultnak látszik a színpadon, akárcsak Dedáé, aki hanghordozásával és mozdulataival olykor teljesen a többiek fölé tud kerekedni. Zsófi szelíd, lágy hangjával, finom, lányos gesztusaival igazi tiniként tűnik fel előttünk. A Völgyhíd egy kiáltás a társadalom felé: az elnyomás és önzés problémájának megjelenítésével kifejezetten didaktikus műként hat.
Háy János: Völgyhíd, Budapest, a Kolibri Színház előadása. Rendező: Bagossy László, 2010. december 3.
A fotókat Szlovák Judit készítette.
