Legalábbis a szívekben mindenképp sötét maradt az utolsó koncertek után: ismét túl hamar lett vége. Az idei Campus méltóképp zárta a harmadik napot, hiszen olyan előadókkal engedte útjára a fesztiválozókat, mint a Republic, az Apocalyptica, Ganxsta Zolee és a Kartel, a Magashegyi Underground és a Parno Graszt. Várjuk a következő nyarat, a következő Campust!
A szombati programsorozatot a KULTer.hu irodalmi sátorban rendezett beszélgetéssel nyitottam: a Dobozváros szerzőjével, a háromszoros Alfabéta-díjas Lakatos Istvánnal Dunai Tamás beszélgetett a rajzolási technikákról, a szereplők megalkotásáról, felkérésekről és a Lencsilányról, valamint a történet lehetséges folytatásáról. A Bar-talk zenekar Papp Für Jánossal és Rózsa Sándorral egyórás ízelítőt adott a megzenésített Karinthy- és Áprily-versekből, majd 19:00-tól Lakatos István olvasott fel a már említett nagy sikerű meseregényből, de az érdeklődők részt vehettek egy közös rajzoláson is, amin az író lépésről-lépésre mutatta be a figurák elkészítésének módját, az apró trükköket.
Az irodalmi sátor interaktív beszélgetéssel zárta programjait: Beck Zoltánnal, a 30Y frontemberével Papp Sándor beszélgetett. Szó esett a Rájátszásról, melynek keretében hazai énekesek, dalszerzők és kortárs költők adnak elő közös produkciókat egymás műveiből, s Beck mesélt a műsor során szerzett tapasztalatairól is: „furcsa lehet azt hallgatni, visszahallani, milyenek átírva a szövegeink”. A diskurzus során kiderült, milyen az énekes kapcsolata az irodalommal, vagy hogy milyen sikere volt a Kék pingvin című novellájának a Művészetek Völgyében. Beck Zoltán közvetlenségét mutatja, hogy a Teremtős című dalt egy szál gitárral, zenekar nélkül játszotta el a sátor körül szép számmal összegyűlt rajongók legnagyobb örömére. Végül a kötelező fényképkészítés, dedikálás és autogramosztás sem maradhatott el.
A sátorban zajló kulturális események alatt a Pepsi Nagyszínpadon 18:00-tól az Irie Maffia zenélt, de már gyűltek a rajongók az ezt követő Republic koncertre. A 22 éves rockbanda a tőle megszokott hangulatban kezdte az előadást, és a frissebb dalokat éppúgy meghallgathatták a fesztiválozók, mint a régi kedvenceket. „Progresszivitás, pszichedélia, hetvenes évekbeli gyökerek és XXI. századi hangzás” – ez jellemzi a Grand Mexican Warlock nevű rockzenekart, ami az este folyamán a Dreher Aréna színpadán lépett fel, őket pedig a Fish!, majd a Depresszió követte. A Telekom teraszán mindeközben a könnyűzenét, az altert és a ska-punkot kedvelők tombolhattak a Kistehén, a Magashegyi Underground és a nagy sikerű debreceni banda, a Skafunderz zenéjére.
A Víztorony Pódiumra késve érkeztem ugyan, de még éppen elcsíphettem a Dumaszínház két nagyágyúját, Beliczai Balázst és Dombóvári Istvánt, akik a koncertek ellenére is hatalmas rajongótábort vonzottak a Pódium elé. Beliczai rutinos, profi és komplex zenés produkciója, valamint Dombóvári pajzán humora egyaránt lelkes fogadtatásban részesült. A Republic dalait még dúdolta a közönség, amikor a finn Apocalyptica tagjai már készülődni kezdtek a Nagyszínpadon. A csellista brigád óriási sikerét a klasszikus zenei alapok és a legnagyobb rocklegendák dalainak ötvözése adja: a heavy metal és a gordonka egyszerre szólaltatja meg a Rammstein, Edward Grieg vagy akár David Bowie legismertebb darabjait, dalait. A legnagyobb elismeréssel talán az az idősebb bácsika hallgatta a finneket, aki pár órával később még mindig ugyanott ült, ahol a koncert alatt, és ott énekelte átszellemülten kedvenceit.
Az Apocalyptica közben Ganxta Zolee és a Kartel tartott fékevesztett tombolást a Dreher Arénában. A sátor színültig telt a hip-hop-ot kedvelő rajongókkal, a hangulat izzott Döglégynek köszönhetően, de mivel a Telekom színpadán a PASO (Pannonia Allstars Ska Orchestra) lépett fel, kénytelen voltam elsietni. A ska, a dancehall, a reggae és a dub stílusjegyeit ötvöző budapesti zenekar nagyszerű lazulós-kellemes zenéje után a N.O.H.A. tartotta meg world-beat stílusú koncertjét. A cseh-német-brazil-amerikai nemzetiségű formáció éjféltől szórakoztatta a közönséget, de fél egytől az emberek a Dreher Aréna felé igyekeztek inkább: a 30Y zenélt. A sátorban mozdulni sem lehetett, az alter-rock rajongói többek között a Bogozd ki, a Sötét van és a Teremtős ritmusaira élvezhették a Campus Fesztivál utolsó óráit.
Beck Zoliék után ugyanitt Spanish Wax Party vette kezdetét, aminek „konkurenciát” Matrix&Futurebound jelenthetett a Telekom Teraszáról. Eközben az FM90 Friss Rádió színpadán dj Sanyiman szórakoztatta a bulizni vágyókat. Sajnos a DUB Székház programjaira végképp nem maradt időm a kiszemelt koncertek között, de a fellépők közül meg kell említeni Kerot, Saboteurt, Phalanxot és Kisszántót is. Az estét a Víztorony Pódiumon mozizással zárhatták azok, akik még nem voltak kellően elfáradva: Dobó Kata és Kern András főszereplésével a magyar rendezésű Halálkeringő traumatikus élményeket, míg a Fekete Hattyú egy megbomlott elméjű, de végül megdicsőülő balett-táncos figuráját jelenítette meg a vásznon.
Maradandó élménynek bizonyult tehát az elmúlt pár nap, főleg egy hozzám hasonló friss fesztiválozó számára. Az ismétlés pedig kötelező!
Campus Fesztivál − 3. nap, Nagyerdő, Debrecen, 2012. július 28.
A fotók forrás a Campus Fesztivál facebook-oldala.
