Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

Játssz keményen!

David Guetta ft. Ne-Yo & Akon: Play Hard

Kommersz, abszurd, banális. Gagyi, mégis vicces. Mi ez? Valami amerikai filmparódia, ami bűzlik a „dé ja vu”-érzéstől? Ugyan, semmi ilyesmiről szó nincs. Csupán David Guetta új számához, a Play hardhoz készített klip került a látómezőmbe. Maga a dallam fülbemászó, esélyes a nyár partyslágere címre, ám a hozzá készített videóra nehéz szavakat találni.

Vigyázat! A talaj csúszik. Igen, a klipben. Ám mindez Guetta pályafutására is igaz. Ugyanis a sokak által istenített vagy leszólt Dj az utóbbi időben nem túlságosan színesítette repertoárját, mondhatni, eltűnt a potméterek sűrűjében. Voltak, akik már teljesen leírták a lemezlovas pályafutását, ám a nagy hallgatást követően a Play hard című számmal hirtelen ismét a bulik lecsójába csapott a francia.

Nem hazudtolta meg a stílusát, a szerzemény igazi elektronikus és popelemekkel megtűzdelt buliszám lett. Mindez már elég lehetne a sikerhez, de Guetta pontosan tartotta magát a korábbi jól bevált recepthez: a dallamos zenéhez felkért két előadót is Akon és Ne-Yo személyében. Biztos, ami biztos: tett rá még egy lapáttal, amikor új számának alapjához a befutott diszkóhimnuszt, Alice Deejay Better of alone című slágerét rekontextualizálta, vagy mondhatjuk, koppintotta.  Úgy tűnik, a jó öreg kilencvenes évekbeli klasszikusok sok zenészt elcsábítanak napjainkban, s egyértelmű, hogy a Play hard igen jól működő alapfogásokkal halad az áhított partysláger cím felé.

Míg a hangzásban egyből a dé ja vu kerekedik felül, addig a számhoz készített videó röhejes, bosszantó, szándékosan feszültséget keltő. A klip újabb és újabb megtekintést, értelmezési műveletet követel, ami akarva-akaratlanul David Guetta malmára hajtja a vizet. Hogy fér össze a mexikói alvilág egy fura szépségversennyel, s hogy jön ide a banánfesztivál? Miért tartják olyan nagy becsben azt a bizonyos rókaorrú cipőt? Ki az az időnként feltűnő pongyolás, aranyarcú hölgy? Talán valami déli keresztanya? Miért akar Guetta, Akon és Ne-Yo a maffiózókkal azonosulni? Az abszurd világnak úgy tűnik, se eleje, se vége, hiszen újabb és újabb meghökkentő elemek jönnek szembe a nézővel, aki az egyik befogadói feladat után rögtön kapja is a másikat. A későbbiekben a feszültség részben enyhülni látszik. Részben.

A Play hardhoz készített videó kezdetben hasonlatos egy gengsztermozihoz, ahol az agyontetovált arcok valamivel üzletelnek. Előkerülnek a fegyverek, a pénz, ám a történet hirtelen átvált egy szürreális felnőtt mesébe. A maffiózók ugyanis nem kábítószert vagy egyéb törvénytelen dolgot cserélnek egymással, hanem egy furcsa rókaorrú csizmát. Ja, persze, Mexikóban vagyunk. Így már érthető az üzlet. Vagy mégsem?

Ezt követően egy hatalmas villába repít a klip, ahol van minden, ami az alvilág sztereotipikus bemutatását képszerűen leírhatja. Dögös éjszakai pillangók, rengeteg pénz, palacsinta, dominózás, maszkos keresztanya, s végül, de nem utolsósorban: szinte mindenkin az a különös csizma. A házból egy tetováló pincébe visz a videó, ahol Guetta a többi kemény archoz hasonlóan épp tintaművet készíttet magára. A humor és az önfényezés itt is megjelenik, hiszen a Dj saját nevét akarja rávarratni a mellette lévő gyanús fickó hátára. E jelenetsor után egy arénában folytatódik a történet, ahol épp a banánfesztivált és a szépségverseny döntőjét tartják. A nép extázisban bulizik, kiabál, bíztat: „work hard, play hard”. A furcsa csizmákban kell megmérettetni a versenyzőknek, mely egy nemzeti szokás arrafelé. Egy szórakoztatóan őrült táncversenyt látunk tehát, ahol az nyer, aki lenyomja a többieket mozgásban, és nem csúszik el.

A klip mindezek fényében mégis értelmet nyer. Nem más a videó, mint egy színes, olykor röhejesen abszurd, hatásvadász elemekkel tarkított, humoros mese, amely a maffiahálózatairól és élénken élő kulturális és nemzeti hagyományairól ismert Mexikóba kalauzol el. Mindemellett pedig a klisészerű üzenet a következő: ha keményen játszol és dolgozol, akkor elnyered a jutalmad. Működik tehát a tipikus popvideó recept, amely szerint a minőségét korlátozottan megőrző, újrahasznosított alapanyagokból készült, banális közhelyeket némi vizuális kreativitással érdemes tálalni.