Este fekete felhő közeledik
Etiópia rádió hangjára
Feküdjön az ölembe Dysart doktor,
Átlőjük a mellét!
Jól állt neki a hasított bőr és az eső.
Szintet csúsztak az anyagok.
Közben megtanultuk, mert nem lehet másképp,
Hogyan kell csontosítani az álmot,
Izmokat, szerveket, húst és vért,
Nyálat ébredni bele.
Átlátszó Molochból szervezetet.
Hallucinációk szívverése kapcsolgatja a villanyt,
Az illatát eső után.
Angyalok szárnyát bedobni kővel,
A fák formáját bedobni.
A határsávon átsétálni az üvegajtón,
Szilánkosra vetkőztet a november 11 napja.
A köd felzokog, legyen ruhája!
Egymagamban előtted állok az útkereszt közepén.
Másnap
Ettől a rengeteg virágtól nem kapok levegőt!
Bolyongó faun beton partokon,
Úgy énekel, mint a jég, a dala horzsolás.
Hasadt patája dobogása ringat.
Fák közt elhalt harcosok szigetét bámulja száműzöttségével,
Nehéz szagú, izmos és kívánatos, súg mindig valamit.
A lépcső tetejéről nyakát figyeli szőke fejűeknek,
Ring a furcsa órán, lázas, imbolyog.
Mikor hátra kapják fejük, nem szabadulnak többé tekintetétől.
Otthon, világaink végén Fokvárost lélegez egy pohár abszintból,
Tengerzöld fényben neki-nekiszalad az erkély üvegajtajának,
Lángol az inge alatt egy méteres pink liliom.
Fémlemezek verik vissza rá hófehér selymekre szakadt esők világosságát.
És a kutyához kuporodott fekete lány ébrenlétét buddhista lánccal a korláthoz kötve,
Vörös, aranyláncos benzin szagú és felgyújtható hallucináció vigyázza.
Parkolóházakban hever, kócos és félig vetkezett hajnalra,
Kitömött ágaskodó oroszlánt lovagol.
Magánya tetoválható.
Schiele súlyát hordja egy alak, mindig mögöttem,
Fején koszorú,
Átitat, éberek változásai,
Áttetsző, fény.
Nyoma van az emberbőrön.
Fehérbe öltözött, kátrányos falakon húzza végig tenyerét.
Vizes hajába belefagy a nyár.
Mutatja magát és ég az arca.
Felsérti saját tökéletességét.
Bevérzett megváltása csaholó kutya egy tetem mellett.
Homlokomra tekerem mondatait,
Az árnyéka is összeizzad, idegen szaggal, idegen nyállal belefeszít a sötétbe.
