Fehér törp
A jobbik agyban fehér törpök lebegnek:
kihűlt csillagtetemek. Később beragadnak
a masszává vált sérelmekbe, és időtlenné
válnak. Nincs több út a könnycsatornákig.
A jobbik agyban a masszív fehér törpök
degenerált formákká fejlődnek: kocsonyás
szemekké, csörgő vekkerré. Kis helyen
is elférnek. Pár év alatt aztán szétégetik
a homloklebenyt. Ragyognak és fehérek
és fényesek. A jobbik agyban az idő
szétmállik félelmében.
Galaxis
I.
Kozmikus porral teli éjszaka. Ott találtál meg,
a Földtől számított harmadik bolygón. Az időtlen
agyféltekén. Űrbéli hajós vagy, ritmusod az enyém.
Ketten tudjuk csak, mennyi harc, hogy a gravitáció
végre engedjen el. Most jó ideje az Orion-ködben
horgonyzunk, gömböket gyúrva, amiket mások
majd csillagnak neveznek. Magamba zártalak,
és így foglak nézni az éjszakák végéig. Egyetlen,
látható anyag.
II.
Mikor álmos vagy, jobban szeretsz. Ilyenkor
bolygók fordulnak fejedben, tam-tam dobok
ritmusára. A légköri súrlódás miatt néha tűzvirág
nyílik, szirmai véresek. Így húzunk az éjszakába
bele. Az idegpályák közben elsimulnak, mert jó,
hogy a valóság esténként letagadható. Ezen kívül
minden más mérgez. Reggelre térképes a tested,
rajta lenyomatok, kacskaringós, csipkézett partok.
Átszelik misztikus, éjszakai kontinensek. Mikor
álmos vagy, jobban szeretlek.
