Szőcs Petra költő és filmrendező egy személyben. Kétvízköz című első verseskötete 2013-ban jelent meg, amiért Makói Medáliák Díjat kapott, A kivégzés című kisfilmjét pedig az idei Cannes-i Filmfesztiválon mutatták be, de most is épp egy új projekt utómunkálatainál tart. Ragaszkodott hozzá, hogy ezúttal csak a filmezésről kérdezzük…
KULTer.hu: A kivégzés című kisfilmedben a párbeszédek igazán természetesnek hatnak. Mennyi volt ebből forgatókönyvben leírva és mennyi az improvizáció?
Minden le volt írva, de aztán rájöttem, hogy Kató, a főszereplő esetében jobb, ha csak elmondom, hogy mi a helyzet, a többit pedig rábízom, mert ő jobb dialógíró nálam. De akadtak olyan jelenetek – Ceauşescuék tárgyalása például –, ahol nem lehetett nagyon eltérni a leírtaktól.
KULTer.hu: 1990-ben te is annyi idős lehettél, mint a főszereplő kislány, Orsi. A saját családodról mintáztad a filmbelit? Te is eljátszottad gyerekként a tárgyalást és a kivégzést?
Nem a saját családomról mintáztam, mi másféle problémákkal néztünk szembe akkoriban. De járt az iskolánkba egy testvérpár, Orsi és Örsi, akik igazi rossz gyerekek voltak, amúgy nagyon bírtam őket. Nem tudom, az ő családjuk milyen lehetett, mindenesetre az ő kettősük indította el bennem ezt a történetet. Mi nem játszottuk el a diktátorpár kivégzését, csak a tüntetést és a lövöldözést, utána valahogy „leszakadtunk” Ceauşescuékról.
KULTer.hu: Élénk élményed maradt a Ceauşescu házaspár kivégzésének napja?
Nagyon erős, szerintem mindenkiben. Cannes-ban beszéltem szinte egyidős külföldi résztvevőkkel, akik ugyancsak élénken emlékeztek arra, hogy mit csináltak azokban a napokban.
KULTer.hu: A film elkészítésének melyik fázisa volt a legkönnyebb, melyik a legnehezebb?
Mindegyikben voltak könnyebb és problémásabb részek. Nem ment egyszerűen a gyerekek megtalálása, a forgatáson pedig az amatőr szereplők és a profi színészek összehangolása okozott nehézséget. Komoly kihívást jelentett továbbá a bírósági tárgyalás megrendezése is. A gyerekek csak a kivégzést élvezték, a tárgyalás így csak látványszinten maradt meg a filmben. A vágásnál nehéz volt a két szál – a család és a játék – összeollózása, az, hogy ez a párhuzamos történetmesélés működjön. A többit mondhatjuk könnyűnek.
KULTer.hu: Miért szerepeltetted nagyapádat a filmben?
Mert hasonlított Ceauşescura.
KULTer.hu: Ezt mondtad neki?
Egyszer régen. Nagyanyám nagyon megsértődött, de ő nem. Lehet, hogy nem bántotta ez a hasonlatosság, vagy csak nem akarta mutatni. Amúgy – ez utólag derült ki számomra – akkoriban sokan látták úgy, hogy valamelyik férfi családtagjuk hasonlít Ceauşescura. A forgatás után viszont nagyapám kérte, szedjem ki a filmből, mert így azt fogják hinni, hogy még mindig kommunista, régen ugyanis az volt. De mikor az akkori verziót megmutattam, belenyugodott abba, hogy rajta lesz a stáblistán.
KULTer.hu: Mennyire érzed sikerültnek a filmet?
Vannak hibái, de közel minden jelenetkombinációt és családi felállást kipróbáltunk. Többet már nem tudtunk volna vele foglalkozni, úgyhogy nyugodt vagyok.
KULTer.hu: Mi kell ahhoz, hogy azt érezd, valami jó?
Ha meg akarod mutatni másoknak, és ez nem cry for help, akkor a te fogalmaid szerint jó.
KULTer.hu: Min dolgozol most?
Van egy leforgatott filmem, amit most vágok. Ennek is meglesznek a nehézségei, azt hiszem. Hatalmas fesztávú történet van benne, viszonylag röviden elmesélve. Amúgy életem legjobb forgatásán vagyok túl, semmi pénzünk nem volt rá. Nem stresszeltem, csak előtte meg utána.
KULTer.hu: Nem akartál pályázni?
Akartam volna, de a forgatókönyv egy helyszínhez íródott. A forgatást február 28-án fejeztük be, és a lakást március elején már ki kellett üríteni. Az utómunkára viszont szeretnék pénzt szerezni.
KULTer.hu: Az a lakás Kolozsváron van?
Igen. Eladtuk, a nagyapám háza volt. A kivégzést is részben ott forgattuk, de ebben a filmben – kis túlzással – a helyszín az egyik főszereplő.
KULTer.hu: Kanyarodjunk vissza Cannes-ra. Mennyire tudtál ott más filmeket megnézni?
A Cinéfondation-ös kisfilmek közül láttam egy csomót, a Dardenne fivérektől a Két nap, egy éjszakát és Rolf de Heertől a Charlie országát. Sokkal több filmet szerettem volna megnézni, de olyan gyorsan eltelt ez a pár nap, kígyóztak a sorok, és nehéz volt belépőhöz jutni.
KULTer.hu: Mit jelent számodra, hogy eljutott Cannes-ba a filmed?
Hogy vannak még csodák.
