Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

Akik magányosan halnak meg

A posztapokaliptikus bosszú-roadmovie-k

Országúti bosszúA nemrég itthon is bemutatott Száguldó bosszú (The Rover) és a közelgő Mad Max: Fury Road kapcsán feltehetjük a kérdést, hogy napjainkban – a műfaj megszületése után bő harminc évvel – van-e bármiféle igény új alkotásokra, s az adott szubzsánerek jól mutató összessége mellett mi az a plusz töltet, ami a posztapokaliptikus bosszú-roadmovie-knak létjogosultságot biztosít?

Az apokalipszis utáni leszámolós road movie műfaja szorosan összefonódott az ausztrálokkal, s mondhatjuk azt is, hogy a szigetkontinens alkotói jobbára saját félelmüket, frusztrációjukat testesítik meg ezekben a mozikban, általában elegendő kreativitással párosítva.

Érdemes szemügyre venni röviden, mivel is állunk szemben. Adott egy hatalmas, kontinensnyi ország, amelynek 85 százaléka terméketlen pusztaság, s amely kívül esik nagyjából minden a világot érintő sorsfordító eseménytől. Saját történelmük is elég lapos, attól eltekintve, hogy Ausztrália sokáig börtönszigetként működött. Valószínűleg, ha bármiféle világháború lenne, az ausztrálok utolsóként kapcsolnák le a villanyt, mert ők azok, akikkel senki sem foglakozik, az ő földjük az, ami senkinek nem kell.

Mad Max

A többi kontinenstől való nagy távolság, az ebből adódó magukra hagyatottság, valamint a modern kor problémáira való válaszok – a rohamos fogyasztói és technológiai fejlődés, az 1973-as és az 1979-es olajválság, a munkanélküliség, a fiatalok és az idősek közötti generációs szakadék elmélyülése, valamint a hidegháború nyomasztó hatása – eredményezték a Mad Max műfajteremtő első részét.

Az ausztráloknak nem volt klasszikus értelemben vett western-korszakuk. Elliott Martson (Alan Rickman) A Winchester mestere című filmben az Egyesült Államokból hív egy fegyverforgatót (Tom Selleck), hogy általa megteremtse Ausztráliában a saját kis vadnyugatát. A recept tehát egyszerű. Ha a múltból nem tudunk meríteni, a jövőbe kell tekintenünk, s mivel az apokalipszis általában Ausztráliába érkezik el legkésőbb (Stanley Kramer 1959-es Az utolsó part című filmjében a radioaktív sugárzás legutoljára a szigetkontinenst éri el), a kenguruk földjén mindig akad némi teendő a végítélet előtt vagy után.

Országúti bosszú

Az apokalipszis utáni bosszú-roadmovie-k a spagettiwesternek számos elemét átvették. Mások mellett a hősre jellemző szótlanság, a kétes egzisztencia, a múltban szerzett sebek, amelyek kérget növesztettek a hős szíve köré, mindkét szubzsánert egyaránt jellemzik. Clint Eastwood a fentebb körülírt, irgalmat nem ismerő, bosszúszomjas hőst a Fennsíkok csavargójában ábrázolta először. Később a Nincs bocsánat Bill Munny-jában köszöntek vissza hasonló karaktervonások. Ez a fajta antihős jelenik meg az ausztrál bosszú roadmovie-kban is.

Az Országúti bosszúban szemmel láthatóan minden a helyére került, amelynek célja, hogy az Isten háta mögötti vidék sivársága teljes mértékben az emberi lélek sivárságát tükrözze. Nincs bizakodásra való okunk, nincsenek eszmények, sem nemes célok, a remény leghalványabb szikrája sem pislákol. A földet durva, áthatolhatatlan kavicsréteg fedi, amely nem enged át semmi élőlényt. Mindez az emberi értékek hiányának szimbólumaként tételeződik.

Országúti bosszú

Eric (Guy Pearce), miután kivégezte azokat, akik az autóját elkötötték, máglyán égeti el a holttestüket. Az elpusztult kutyát viszont eltemeti. A máglya jelentheti a halott testének és lelkének teljes pusztulását és a feltámadásból való kizárást, de egyszerűen jelezheti az ősi, barbár szokások visszatértét is. Az állatok felé mindenesetre nagyobb bizalommal fordul a főhős. A „kutya a magányos hős egyetlen barátja” motívum megjelenik a Mad Max második részében is. A hasonló környezetben gyakori, hogy egy magára maradt ember egy állattal alakít ki szorosabb köteléket. Jelen esetben ez alighanem az apokalipszist követő morális válság kifejeződése.

Mad Max 2.

Amíg a korábbi alkotások megmutatták, hogy milyen deformált karaktereket termel ki a pusztai környezet (Sivár vidék, Veszett a világ, Nem vénnek való vidék), az apokalipszis utáni bosszú-roadmovie-k már szinte csak szociopaták tömegét sorakoztatják fel, akik mindenfajta civilizációs morált levedlettek magukról.

Jung szerint „(a)z erkölcs ösztönös szabályozója minden cselekvésnek, sőt az állati csoportok együttélését is ez határozza meg. Az erkölcsi törvények azonban mindig csak egy együtt élő emberi csoport határain belül érvényesek; ezen túl megszűnik hatóerejük.” A tárgyalt filmek esetében, Jung kifejezésével élve olyan „szabad tér” vette át a társadalom helyét, ahol „mint hajdanában, ma is uralkodik a törvénytelenség, a fegyelmezetlenség és a legvadabb erkölcstelenség.”

A posztapokaliptikus bosszú-roadmovie-k dramaturgiája szerint a nők általában a jószívű felcser szerepét alakítják, akik bekötözik a férfiak sebeit és közben elmesélik nekik az életük történetét. Bár a Mad Max harmadik része nem zárja ki a kemény nők felemelkedésének lehetőségét (pl. Aunty Entity személyében), de ehhez szükséges, hogy a nők teljes mértékben elnemtelenedjenek és átvegyék a férfiak jellemének külsőségeit.

Országúti bosszú

Az Országúti bosszúnak erőteljes állítása, hogy a nők már semmiféle szexuális vonzerővel nem rendelkeznek, vagy azért, mert többségük meghalt, vagy egyéb okok miatt. A férfiak vágyait jobban felkeltik a fiatal fiúk, s ez is azt sejteti, hogy egy reprodukcióra képtelen, hosszabb távon újat nem alkotó világ teremtődött meg.

Nincsenek klasszikus western-párbajok, amelyekben jó és rossz szembeszáll egymással, mint ahogy jók és rosszak sincsenek már, csak gátlástalanok és még gátlástalanabbak. De nevezhetjük az embereket zombiknak is, mint ahogy a zenész Fela Kuti hívta az országát halomra gyilkoló katonaságot. A helyzet csak annyiban változott, hogy már nincs különbség civil és katona között.

Az Országúti bosszú szembemegy a hollywoodi autós üldözések szabályaival. Eric, amikor az autóját elkötő személyek üldözésébe kezd, rendkívül óvatosan követi őket, meg sem kockáztatva, hogy visszalőjenek rá. Egy-egy ilyen „akciódús” jelenetben lehetőség adódik az adott világ sajátos törvényeit, a személyek jellemét is bemutatni.

Országúti bosszú

Számos költői pillanattal találkozunk Eric és Rey (Robert Pattinson) utazása során. Az egyhangú nappalok és éjszakák, továbbá a táj durvasága különös atmoszférát teremtenek a vásznon. Rey ámuló tekintettel figyeli a mellettük elrobogó vonaton ülő fegyveresek szikár tekintetét, akikről elképzelni sem merjük, miket művelhettek korábban.

Eric különösebb megbánást nem érez tettei miatt, viszont mégis ő az egyetlen, aki a maga módján moralizálásba fog. Felismeri, hogy rettenetes az, hogy bármit megtehet, és nem vonják felelősségre. Az Amerikai pszicho rémálomba illő világa vált mostanra valóra. Eric azzal nyugtatja Rayt és saját magát, hogy ha még van lelkiismeret furdalásuk egy-egy gyilkosság után, az jó, mert jelzi, hogy valamelyest még érző emberi lények maradtak.

Országúti bosszú

A film frontális támadást jelent a bosszú fogalma ellen, hiszen egyértelműen megkérdőjelezi annak értelmét. Ennek a legerőteljesebb és legbensőségesebb képi ábrázolása, hogy miután Eric megölte Ray bátyját, egy rendkívül szűk, nyomorúságos szobában leül az ágyra, ahol vele szemben egy megtört tekintetű öregember várja, hogy a férfi vele is végezzen. Eric könnyezni kezd, hiszen rádöbben, hogy nem csak tettekkel, de szavakkal is lehet ölni. Talán ez az a pillanat, amikor kihuny az emberiség utolsó szikrája.

Eric akaratlanul is Ray tanítómestere lesz, kíméletlenségre és a bosszúszomjra képzi ki a fiút. Eric figurája a westernhősökhöz hasonlóan egyedül lép le a színről, nem hagyva semmi reményt maga után, csak a változatlan sivár pusztaságot. Ha a Mad Max az apokalipszis utáni bosszúfilmek alfája, akkor az Országúti bosszú az omegája, amely a végletekig kiaknázza a műfaj adta lehetőségeket.

A filmekben általában nem esik erről szó, de törvényszerű, hogy az olyan hősök, mint Max vagy éppen Eric, akik átléptek egy erkölcsi határt, már nem találhatják meg soha a lelki békét. Magányos haláluk, ami az országút szélén, az autójukban szenderegve éri őket, saját életútjukat igazolja.

Országúti bosszú (The Rover), 2014. Rendezte: David Michôd. Írta: David Michôd – Joel Edgerton. Szereplők: Guy Pearce, Robert Pattinson, Scoot McNairy, David Field, Susan Prior, Gillian Jones, Anthony Hayes. Forgalmazza a Vertigo Média Kft.