Szürkül
A part végén az otthon.
Anyám gyertyát gyújt éppen,
Mindenszentek után halottak
Napjának estje van és ez neki sok.
Nem tudja, mit higgyen el:
A halál felől vagy az örök élet
Oldaláról nézze a dolgokat?
Ölébe ejtve szemüveg,
Lehajtott fejjel ül,
Melle mögött lappangó dobogás.
Elviszik vagy csak
Látogatóba jönnek?
Mindenesetre szürkül,
Anyám haja is fénytelen, kopott.
Jaj, csak a szél támadna fel,
S lenne legalább odakinn mozgás!
Deres égen hamvadó folt:
A hold, a kínzó töklámpás.
Commemoratio
A lét mocsarában mennyi eltévedt spermium,
Delíriumos éjszakák kihűlt mocska,
Övek és szoknyák, miket meggondolatlanul,
Az idők folyamán annyiszor föl- és le- és kihúztak.
Hidegtálak készülnek a konyhán,
A marhanyelv élettelenül ingerel.
A kaszinótojás (ínycsiklandó máz)
Ernyedő kezekből kifolyik a tálra.
Nem lesz itt ünnepség ma, holott hálaszagot
Permetez belőlünk a nyirok.
A mirigyek váladéka forr, mint a düh,
Az elfojtás öröme mindentől megóv.
