15 tehetséges, határnyitás után született pályakezdő szépírót kerestünk meg, majd az indulásról, inspirációkról és kortárs irodalmi sztorikról kérdeztük őket, de kiderül az is, mennyit jelent nekik az olvasó, mit gondolnak a slamről, s hogyan látják ők mint ’89 után születettek a rendszerváltást.
KULTer.hu: Mikor és hogyan tudtad meg, hogy az irodalmi élet nem állt meg a Nyugatosoknál, sőt vannak élő költők is?
Számomra ez valahogy mindig is egyértelmű volt. A családi közegem irodalmilag tájékozottabb volt az átlagnál – vagy inkább mondjuk úgy, hogy másképp volt tájékozott. Minden esetre a Pöttyös- és a Delfin-könyvsorozat mellett ott volt a szüleim polcán például a Weöres Sándor összes is.
KULTer.hu: Volt egy konkrét meghatározó élményed, aminek a hatására írni kezdtél?
Írogatni kisgyerekkorom óta írogattam. A pont, amikor úgy döntöttem, hogy az addiginál komolyabban fogom venni, az volt, amikor megismerkedtem Kemény István lányaival, aztán magával Kemény Istvánnal, illetve a költészetével. Valahogy ösztönösen felbátorított ez a közeg, hogy ne csak a fióknak írjak.
KULTer.hu: Mikor írsz, gondolsz az olvasókra és/vagy mások elvárásaira?
Az első vázlatok papírra vetésekor semmiképpen. Később, a végső simításokkor szakmai, poétikai tanácsokat szívesen fogadok, azt hiszem, ezek nélkül ma jóval kevesebb lenne a költészetem.
KULTer.hu: Mit ad a versírás, amire más művészi kifejezésformák nem képesek? Milyen más műfajok foglalkoztatnak?
Nehéz kérdés. Eléggé hajlok rá, hogy minden művészeti ág egyfajta művészetre nyúlik vissza. Tehát van valamiféle összművészet. A színház, a zene és a tánc különösen foglalkoztatnak. A versírás nálam arra jó, hogy tudatosan rendszerezzek magamnak nagyon bonyolult gondolatokat. Számomra a legkézenfekvőbb önterápia. Külön érdekes, hogy egyenes arányosságot vélek felfedezni a belső tudatosságom erőssége és a verseim minősége között.
KULTer.hu: Mit gondolsz a költészet és a slam kapcsolatáról? Utóbbi bravúrosan előadott költészet vagy valami egészen más?
A slamről oldalakat tudnék írni, de amit nagyjából gondolok, már elég sokan leírták előttem, sőt talán kicsit túl is beszélték ezt a slam vs. költészet dolgot. A slam lehet bravúrosan előadott költészet is, számomra alapvetően olyasvalami, aminek hogyha a kereteit tovább tágítanánk, az összművészethez jutnánk. Szimpatikus benne, hogy a szerző egyben az előadó is.
KULTer.hu: ’89 után születettként hogy gondolsz a rendszerváltásra? Ma is komoly tétje lehet egy költő közéleti szerepvállalásának?
A rendszerváltás egy képletes, jelképes kijelentés. Szerintem az emberek agya nem állt át csak úgy egy csettintésre a rabság tudatából a szabadság tudatába. Időre és türelemre lett volna – és talán van is – szükség ahhoz, hogy a rendszerváltás tényleg megtörténjen. A költő közéleti szerepvállalása szerintem fontos, ennek kapcsán nem tudom nem említeni Fehér Renátó első kötetét, amelyben számos erős közéleti vers található.
KULTer.hu: Mesélnél egy kortárs irodalmi közegben megesett humoros/tanulságos sztorit?
Általánosítani sem szeretnék a kortárs irodalmi közeg zártságát illetően, mindenesetre egy aggasztó, figyelmeztető sztorim van erre: Borda Réka mesélte, hogy miután a Búspoéták kapcsán mindenki felfigyelt rá, egy meg nem nevezett másik kortárs szerző csak azért akart vele beszélni, hogy erről a projektről kérdezze, és közben fogalma sem volt arról, hogy Réka amúgy szintén ír, nem csak outsiderként cirkál a szerzők között.
KULTer.hu: Ha egyetlen sort/mondatot kellene kiemelni az eddigi verseidből, mi lenne az?
„minél több van belőlük, annál kockázatosabb” (a kompromisszum című versből, ez hamarosan a Hévízben lesz olvasható)
A fotókat Brozsek Niki készítette.
