A Várad főszerkesztőjével, Szűcs Lászlóval beszélgettünk a határon túli magyar folyóirat múltjáról, lehetőségeiről, a fiatalok publikálásáról és az irodalom internetre történő fokozatos áthelyeződéséről.
KULTer.hu: A legtöbb magyarországi székhelyű kulturális portál, folyóirat vagy szervezet az NKA-tól elnyert pénzből tudja fenntartani magát. Milyen finanszírozási lehetőségei vannak egy határon túli magyar nyelvű irodalmi lapnak, köztük a Váradnak is?
A Várad működését a Bihar megyei Önkormányzat finanszírozza, továbbá rendszeres támogatónk a Communitas Alapítvány, ezt egészítik ki szerény saját jövedelmeink a lap- és könyveladásokból. A kiadó alaptevékenységéhez két folyóirat, a Várad és a Biharország kiadása, továbbá a havi rendszerességű Törzsasztal-estek, évente a Nagyváradi Könyvmaraton megszervezése tartozik, s 6-8 kötet megjelentetésével is számolunk. Magyarországi támogatási forrásokra évek óta nem pályázunk.
KULTer.hu: A folyóiratnak már a neve is arra utal, hogy 2002-ben azért lett alapítva, hogy betöltse az akkor már majdnem 6 éve megszűnt Kelet-Nyugat című folyóirat utáni, a nagyváradi kulturális életben keletkezett űrt. Hogy érzitek, mennyiben valósult meg ez a célkitűzés?
Azért is alapítottuk, meg nem is. Valóban ott volt a levegőben, hogy a sok leállás, újraindulás után végleg megszűnt Kelet-Nyugat folytatást érdemelne, volt is javaslat, hogy 2002-től ezen a néven induljunk. Rengeteg lapnév vetődött fel, a Várad kezdetben inkább csak afféle munkanév volt, végül ennél maradtunk. A Kelet-Nyugattal való párhuzam annyiban igaz, hogy több kolléga mindkettőnél dolgozott, dolgozik, azonban a lapelőd hetilapnak indult, ezért már szerkezetében is jelentős az eltérés. Abban viszont van hasonlóság, hogy ma is nyitottak próbálunk lenni minden irányba, szívesen közlünk fiataloktól, kezdő íróktól, illetve a korábbiakhoz hasonlóan erős a képzőművészeti rovat. Olykor-olykor ma is belelapozok a Kelet-Nyugat bekötött évfolyamaiba, s tervezzük, hogy ezeket digitalizálva megőrizzük, elérhetővé tesszük.
KULTer.hu: A Várad folyamatosan nyit a fiatal művészek felé, sok pályakezdő publikált már nálatok, és majdnem minden évben van egy középiskolásoknak, egyetemistáknak szóló pályázat, mint például a most épp aktuális Tabéry novellapályázat. Mi motivál benneteket a fiatalabb generációk alkotóinak a közlésében, ha arra is lenne lehetőségetek, hogy a már befutott szerzők műveivel töltsétek fel a lapot?
Az egyik ok személyes: a nyolcvanas évek elején megtapasztalhattam, milyen nehéz egy kezdőnek publikálni, persze más világ volt, kevés lap, erős cenzúra, Nagyváradon pedig szinte semmi, esetleg bekerülhetsz a helyi napilap hétvégi irodalmi oldalára. A másik ok, amiért erre odafigyelünk: az utóbbi években kevés ígéretes váradi, bihari tehetség bukkant fel, próbálunk megfelelő terepet kínálni azoknak, akik mégis próbálkoznak. Motivál a siker is, hiszen több olyan szerző is volt, aki nálunk közölt először, s hamarosan kötettel, kötetekkel jelezte, érdemes volt figyelni rá. Az elmúlt hetekben két elsőkönyves szerzőt avattunk, jövőre pedig az egy éve elhunyt kollégánk, barátunk, Kinde Annamária költő emlékére díjazni szeretnénk a legjobb elsőkönyveseket.
KULTer.hu: A folyóirat honlapján megjelenik a friss lapszám tartalma, illetve az archívumban régebbi számokat is elérhetünk, azonban a Várad – bár már ezzel is megelőzött néhány másik irodalmi kiadványt – mégsem mondható internetközpontúnak. Tervezitek, hogy fokozottabban is jelen legyetek az online nyilvánosságban?
Azt tapasztaljuk, hogy az internetes változat olvasottsága már meghaladja a nyomtatott folyóiratét, a következő negyedévben abba az irányba szeretnénk fejleszteni a varad.ro oldalt, hogy karakteresebb, önállóbb, gyorsabb legyen, sokkal több, mint a nyomtatott változat megjelenítése a képernyőn. Természetesen a lapszámok továbbra is felkerülnek az oldalra, már csak a pocsék terjesztési lehetőségek miatt is ott kell lenniük.
KULTer.hu: Hogyan viszonyulnak a kortárs román irodalom alkotói a Váradhoz? Szoktatok közös rendezvényeket szervezni román kulturális szervezetekkel?
A közös rendezvény nem jellemző, de kapcsolataink vannak, a román nyelvű nagyváradi Família folyóirat a közvetlen közelünkben működik. Viszont több-kevesebb gyakorisággal közlünk fordításokat kortárs román szerzőktől, a decemberi számban prózát és egy rövid drámát is, korábban Fordítói műhely néven önálló rovat is működött, csakhogy kevés a jó fordítás, ezért rendszerességről most túlzás lenne beszélni. Bizony, lehetne élénkebb a kölcsönös érdeklődés, s ez mindkét félre igaz. Huszonöt-harminc éve, a diktatúra idején ez könnyebben működött.
KULTer.hu: A magyar irodalomban mindig is vitatéma volt, hogy a művészetnek bele kell-e szólni az aktuálpolitikába. Egy Romániában élő magyar alkotó művészetében mekkora jelentősége van a politikának, elvárás-e az olvasók felől, hogy foglalkozzon a témával?
Hát, olyan leveleket nem kapunk, hogy a dolgozók nagy tömegei követelik a politizálást, de a közéleti, közérzeti érzékenység nyilván jelen van az irodalomban itt is. Ez megjelenhet magukban a művekben, megjelenhet úgy is, ha az író más formában, más közegben nyilvánítja ki véleményét, szimpátiáját stb. Tüntet, nyilatkozik, dohog a Facebookon. A Várad folyóiratként tartózkodik mindenféle direkt politizálástól, már csak azért is, mert én más lapokban gyakorlom a politikai újságírást, s a két dolgot igyekszem különválasztani egymástól. Mivel a Várad lapjai zömében közpénzből működnek, ezért, ha nem is köt írásos szabály, igyekszem megfelelni a közszolgálatiság normáinak, ami ez esetben nem azt jelenti, hogy mindenféle politikai üzenetnek teret kínálok, inkább kivonom a lapokat a politikai csatározások tereiből. Jól tudom, persze, már az is egyféle állásfoglalás, hogy ki közöl, ki nem a lapban, kinek a könyvéről írsz kritikát, kiéről nem. Igazán jól sose lehet ebből kijönni, de azon már rég túl vagyok, hogy ezen bosszankodjak. Ilyen ez a világ.
Novák Éva
Senki nem beszél rólunk, ha meghalunkAkik beszélhetnének rólunk,már halottak, elnémultakvagy nemtörődömök.Feledékenyek vagya világ túlsó felén élnek.Tudatlanok vagynem beszélik már a nyelvet.Gyávák, megalkuvókvagy tunyák.A jóra restek, vagy hazudták,de nem szerettek.(A vers ízelítő a Várad 2014/11-es számából.)
