egy legendás úszónővel
szűk fürdőkádjában ültem a legendás úszónővel,
úgy hitte, leselkedem őt, a tudományát féltette
tőlem. takargatta magát a habbal teli kádban,
nem lett volna idegen tőle az sem, hogyha
hárman ülünk ott bent. nem értettem hát mit félt,
mitől retteg, a víz meleg, s tudhatta, én nem kérem
meg a kezét azon nyomban. volt néhány különösség
abban a nőben, nem arra gondolok, hogy bőven
percen belül ússza a százat, hanem, hogy a háta
úgy volt izmos, ahogyan én kíváncsi (nagyon): vajon
mit is tudhat az ágyban? és mikor körmét
nyomta a lapockámba, tompaszögben túlhajlott
két könyökkel, onnan sejthető volt, hátúszóknál
az este nem múlhat el egyetlen gyors
versenyhosszal vagy bármi finnyás közönnyel.
a lapockám előbb csak piros, majd lassan kékülni
kezdett, mélyült az ágy: szikláspart az esttel. nagy-
medencék fenekére láttam. teljes heti edzés-
programját azon az éjszaka bukófordulókkal együtt,
rekonstruáltam.
