Mostanában egyre többen és egyre határozottabban foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy az internet és a Torrent világa hogyan befolyásolja a filmterjesztést és a nézői szokásokat. A hangsúly már nem azon van, hogy befolyásolja-e egyáltalán, hiszen aki csak kedvtelésből néz filmeket, az maga is észlelhette a változásokat.
A Torrent komoly konkurenciája lett a moziknak, amit számos felmérés, statisztika és bezárt mozik tömkelege bizonyít. A kiút keresése pedig elméleti és gyakorlati szinten is elkezdődött, konferenciák, vagy éppen alternatív forgalmazási lehetőségeket kereső események keretében, mint például a Scope 50 online filmfesztivál (aminek én is tagja lehettem). Ötlet rengeteg van, hogy mi kerül megvalósításra és mit hoz a jövő, az már egy másik kérdés. Én most azonban nem a filmek, hanem a sorozatok oldaláról szeretném a kérdést megközelíteni, mert hiszem, hogy az internet komoly változást hozott és hoz a sorozatok háza táján is.
Az, aki egy kicsit jobban követi a mai televíziós trendeket, tudja, hogy gyakorlatilag a sorozatok aranykoráról beszélhetünk. Mit is takar ez? Egyre több filmes igényességgel gyártott sorozat készül, jelentse ez a történetvezetést, a díszletet, a kosztümöt, vagy a technikai megvalósítást. A sorozat felértékelődött, többé már nem ciki a kis képernyőn szerepelni. Míg a kilencvenes évek közepén a nagy ugrást az jelentette, ha valaki sorozatszínészből filmszínésszé avanzsált (gondoljunk itt George Clooney-ra vagy Denzel Washingtonra, akik mindketten tévés doktorból lettek Oscar-díjas színészek), manapság igényes sorozatban szerepelni státuszszimbólumnak számít. Mielőtt azonban rátérnék a jelen helyzetre, tekintsünk kicsit vissza a mostani, minőségorientált sorozatkészítés potenciális gyökereihez.
A mérföldkő mindenképpen az HBO, ami bebizonyította, hogy a sorozat műfaja nem csak gagyi és másodrendű tud lenni. Természetesen a kilencvenes évek előtt is készültek olyan sorozatok, amik a mai napig is klasszikusnak számítanak, ám a határozott fordulat az HBO-hoz köthető. A csatorna „Ez nem TV. Ez HBO” jelmondata nemcsak egy jól hangzó szlogen, hanem a valóság. Az HBO az 1990-es évek végétől kezdve tömegével gyártotta azokat a sorozatokat, amik a mai napig megkerülhetetlenek akár nézői, akár sorozatkészítési szempontból. A kábeltévés közeg sokkal nagyobb szabadságot, életszagúbb szituációk bemutatását tette lehetővé. Egy előfizetéses csatornán a határok kitágulnak, ami az országos csatornák kínálatához képest több erőszakot és szexualitást jelentett. De gyorsan le is szögezném, hogy ez csak a felszín, a történetmesélés pici szelete. Ezek a sorozatok pont attól lettek olyan sikeresek, attól lettek klasszikussá, hogy semmi nem vált öncélúvá, minden alárendelődött a történetnek és a karaktereknek. Ez ma már korán sincsen így.
Az HBO diadalmenete a kilencvenes években kezdődött, amikor elkezdtek drámasorozatokat gyártani. Az első saját gyártású drámájuk az Oz (1997-2003) című börtöndráma volt. Első fecske volt ugyan, de bemutatkozásnak kiváló, amivel az HBO letette a névjegyét és elkötelezte magát a minőségi sorozatgyártás mellett. A következő években olyan, ma már kult státusznak örvendő sorozataik indultak el, mint a Sex and the City (Szex és New York), a The Sopranos (Maffiózók), a The Wire (A drót), a Carnivale (A vándorcirkusz) vagy az Entourage (Törtetők). 2003 és 2004 között 8 sorozatuk volt még képernyőn – a fent említett hat mellett még a Six Feet Under (Sírhant művek) és a Deadwood –, amivel díjak tucatjait és jelölések százait szerezték, bebizonyítva azt, hogy a minőségi sorozatokat a szakma éppúgy szeretheti, mint a nézők. Az HBO aranykorának utolsó nagy sorozata a 2005-ben indult, két évadot megért Rome (Róma). A zászlóshajónak számító Maffiózók kifutásával a csatorna egy igen mélynek mondható kreatív gödörbe került, ami lehetőséget adott más kábeltévéknek arra, hogy átvegyék az HBO helyét.
A kétezres években aztán több csatorna is megpróbálkozott azzal, hogy a saját gyártású sorozataival szerezzen hírnevet magának. Három kábelcsatornát érdemes észben tartani. Az FX-et, ami 2002-ben minden idők egyik legjobb sorozatát, a The Shield-et (Kemény zsaruk) mutatta be. De ők gyártották a Sons of Anarchy-t (Kemény motorosok), a Justified-ot (A törvény embere), a Rescue Me-t (Ments meg!), továbbá a még midig futó American Horror Story-t és a Fargo-t. 2005-ben jött a Showtime és a Weeds (Nancy ül a fűben / Spangli). Talán az ő kínálatuk a legeklektikusabb, mert a kétes minőségű The Tudors (Tudorok) és The Borgias (Borgiák) mellett itt volt látható az induláskor körberajongott Dexter, és a most is kritikus kedvencnek számító Shameless (Szégyentelenek) és Homeland (A belső ellenség). Az AMC pedig 2007-ben újra menővé tette az 50-es éveket a Mad Men-nel (Reklámőrültek), hogy aztán tovább növelje az ázsióját a Breaking Bad–del (Totál szívás), a The Killing-gel (Gyilkosság) és a The Walking Dead-del.
Az HBO mindent uraló aranykorának kétségtelenül vége, ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen leigázták őket. A zászlóshajók kifutása után egy ideig valóban nem találták rá a hangjukra és az igazi nagy siker is elkerülte őket. Azok a sorozatok, amiktől a néző olyan sokat várt a téma okán, és mert az HBO-nál jelentek meg, vagy csalódást keltőek voltak, vagy különösebben nem kavarták fel az állóvizet. A Treme, a Luck (Befutó), a Boardwalk Empire (Gengszterkorzó) és a kezdetben imádott és valóban szórakoztató True Blood (Inni és élni hagyni) is eléggé dicstelen véget ért. 2011-ben aztán a csatorna elindította azt a sorozatát, amely gyakorlatilag azóta is egyedül állja a sarat az HBO nevében. A Game of Thrones-ról (Trónok harca) megoszlanak a vélemények. A könyvet ismerők egy része gyalázatosnak tartja, de a nagy többség odavan érte, és végeredményben ez az, ami számít. A nézőszám irtózatos ütemben növekszik. 2011-ben a premiert 2,52 millióan látták, néhány hete az ötödik évad első részét már 8 millióan. A Game of Thrones-nak nemcsak a hivatalos nézői gyarapodnak, immáron harmadik éve ez az a sorozat, amit a legtöbben töltenek le a netről, 2014-ben szám szerint 43 millióan. Tavaly pedig bemutatták a True Detective-et (A törvény nevében), ami talán leginkább idézi a klasszikusnak számító HBO-minőséget.
Bár a bevezető kicsit hosszúra nyúlt, fontos megérteni, hogy az HBO majd egy évtizedes egyeduralma és az általa képviselt sorozatkészítési felfogás hogyan hatott más csatornákra, és a nézőkre is. A minőség kérdésére már kitértem, de van egy másik oldala is a dolognak. A sorozatok letöltése nem csak azt jelenti, hogy a fogyasztó az internet segítségével jut hozzá a kedvenc szériájához, hanem egy egészen másfajta nézői szokást is kialakít. Természetesen egy most futó sorozatnál a részeket hetente nézzük, nézhetjük, de ha egy régebbi sorozatot töltünk le, ott már csak rajtunk és a mértékletességünkön múlik, hogy két rész után abbahagyjuk, vagy egész éjjel, alvás nélkül „daráljuk le” a részeket. Nem is beszélve arról, hogy egy friss epizód már másnap az interneten van, míg egy filmnél hónapokat kell várni egy jó minőségű verzióra, és amúgy is, a film közege a mozi (lenne elvileg), egy sorozat azonban így vagy úgy, de házhoz jön.
A Netflix, ami online film- és sorozatkölcsönzőként kezdte, két helyen is újított, alapjaiban bolygatva meg a sorozatok terjesztésének és befogadásának általánosnak hitt szabályait. Először is azzal, hogy a sorozatait már eleve online felületre készíti és nem kollaborál egy tv-csatornával sem. A másik – ami legalább annyira üzleti döntés, mint alkalmazkodás a nézői igényekhez – pedig az, hogy a sorozat részeit egyszerre teszi elérhetővé, tehát az évadot nem darabolja fel heti premierekre. Ezzel már ahhoz a befogadói szokáshoz idomul, amit a torrent és a letöltés alakított ki a nézőben, vagyis a daráláshoz szokott fogyasztó kegyeit keresi. Ez egyébként a sorozatok tartalmára és narratívájára is hatással lehet. A Netflix sorozatai, a House of Cards (Kártyavár) vagy a Bloodline például lassabb történetszövéssel rendelkeznek, és olyan nüanszokat tartalmaznak, amik a hetente való sugárzásban elvesznének és károsítanák a sorozatélményt. Ugyanakkor volt még egy tényező, ami a Netflixet a sorozatozás elitjébe repítette. Első saját gyártású sorozatának a főszerepére nem mást, mint a kétszeres Oscar-díjas Kevin Spacey-t nyerték meg, aminek következtében a House of Cards-ot őrületes várakozás előzte meg.
Nem a Netflix az egyetlen olyan szolgáltató, aki online terjeszti a sorozatait. 2013-ban az Amazon is belevágott a sorozat bizniszbe, amellett, hogy kölcsönzőként is funkcionál, nem eredeti tartalmakat illetően. Az Amazon annyit csavart a dolgon, hogy első körben csak a potenciális sorozatok pilotját teszi fel az internetre – eddig ez a szisztéma hasonlít a tv-csatornák berendelési módszereihez. Jó pilot = berendelés. Ami a kuriózum a dologban, hogy a pilotokat a nézők értékelhetik, és ezeket is figyelembe veszik a sorozatok berendelésekor. A módszer innentől ismerős, premier a neten és az egész évad egyben nézhető. Az Amazonnak eddig igazán nem sikerült nagyot dobnia tartalmilag, bár tény, hogy kevesebb vizet zavarnak a sorozatai, összességében mégis pozitív a visszhang. Az első igazán nagy sikere a már berendelt, de még premier dátum nélküli Man in the High Castle (Ember a fellegvárban) lehet, ami Philip K. Dick azonos című kultikus sci-fijéből készül.
A harmadik szolgáltató, aki egyelőre még annyit sem tud felmutatni, mint az Amazon, de akire érdemes lehet odafigyelni, az a Hulu. Első drámájuk, ami egy minisorozat, most készül Stephen King 11/22/36 című könyvéből, James Franco és Chris Cooper főszereplésével. Ez lehet az, ami meghozza az áttörést a Hulu számára. Az sem mindegy, hogy ki milyen eszközön néz sorozatot. A tabletek elterjedése hatással lehet a stream népszerűségére is. Míg a torrent amúgy nem túl bonyolult használatához kell egy program és minimális várakozási idő, addig a táblagépet használóknak mindenképpen kényelmesebb lehet streamen keresztül sorozatot nézni, mivel gyakorlatilag egy kattintásra vannak a tartalomtól. Idomulva az új idők elvárásaihoz, 2010-ben az HBO elindította a saját online szolgáltatását az HBO GO-t, amit azonban csak rendes, tévés előfizetéssel rendelkezők vehetnek igénybe. Ez ugyanakkor csak egy szűkebb réteg igényeit elégíti ki, amivel hosszú távon nem lehetne felvenni a versenyt. Éppen ezért tavaly elindult az HBO NOW, aminek használata már nincsen kábeltévés előfizetéshez kötve.
Egy kimutatás szerint a Netflix komoly konkurenciájává vált a torrentezésnek Amerikában, ami megmutatta azt, hogy az emberek – legalábbis nyugaton – hajlandóak fizetni az olyan internetes tartalomért, amely amúgy szintén online, ingyen is beszerezhető volna. Nem csoda, hogy a Netflix terjeszkedik Európában is. Sőt, 2014 végén még arról szóltak a hírek, hogy 2015-ben Magyarországon is megjelenik. Kérdés persze, hogy ennek itthon mennyire van jövője, illetve mi kell ahhoz, hogy egy ilyen tartalomszolgáltató sikeres legyen hazánkban is. A kínálatnak kell-e változatosnak lennie vagy biztosítania kell extra szolgáltatásokat, például angol feliratot, vagy régi filmek esetén a klasszikus szinkront? Ez még a jövő zenéje, de bárhogy is lesz, egyvalamire oda kell figyelni. A jövő sorozatos térképe a szemünk előtt alakul át és rajzolódik újra, ami rendkívül izgalmas annak, akit az átlagnál kicsit jobban érdekel a téma, de hosszútávon arra is hatással van, aki a sorozatokra csak kikapcsolódásként tekint. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a jövő sorozatkészítésében a tartalom a minőségi kábeltévéé, a forma pedig az online terjesztésé. Ezt nem árt észben tartani és kíváncsian figyelni az elkövetkező változásokat.
