Rózsakert
Nem gondoltam a rózsakertre,
És azzal aludtam, akivel nem szabad.
Mostantól márványszobor leszek.
Olyan hideg és egyszerű,
Mint a naftalinba áztatott vattapamacs.
Csak a csomagolás
alig lappang bennem valami
már a széle is csak halvány csík
félre tolva hever egymáson a koszos zokni
és papír de egy se az amelyikre valaha is
szükségem volt és most már hiába csomagolok be
hiába húzom szorosan össze a zipzárt
szétfeslik minden öltés
megreped minden heg és cserepes lesz
bennem a reggel
amikor a kockakövön hevertem melletted
Ablak
pedig valami zörgött benne
halkan csaknem árulkodóan
fémes-tompa ütődéssel verte oda
egyik után a másik sarkát is
mint lusta búvár korallhoz a fogát
én nem tudtam hogy ez ilyen
egyedül ülni a sötétben és nem kérdezni senkit
miért húzza le karom könnyen az az éjjel
amikor nem ismertem fel magam a tükörben
csak néztem a hideg anyagot velem szemben
és nem találtam semmi idegent benne
Kiemelt kép: Torange
