Beatrice, vizezett sör, hosszú hajú fiúk és a mindent látó belügy – talán nem sokat mond egy mai fiatal számára, azonban a hatvanas években felnövekvő korosztály ezernyi történettel tudna előállni e szavak hallatán.
A Várkert Bazár szeptember 25-én megnyílt Volt egyszer egy Ifipark… című tárlata a Kádár-rendszer egyik legnépszerűbb szórakozóhelyét és a kort vizsgálja, amelyben a Budai Ifjúsági Park megszületett, működött és kimúlt. A kiállítás rendezőjével, a Cseh Tamás Program Könnyűzenei Örökség Alprogramjának koordinátorával, Vass Norberttel beszélgettem.
KULTer.hu: Miért éppen a Budai Ifjúsági Parkot választottátok?
Az Ifipark több generáció fontos találkozóhelyét jelentette, és meghatározó emlékponttá vált a szüleink, nagyszüleink korosztálya számára. Mindegyiküknek számos, a Parkhoz fűződő története van, de hát ez így is van rendjén, elvégre itt táncoltak és lettek szerelmesek, az Ybl-bazár csodás panorámája feledtette velük a szürke mindennapokat. Muszáj azonban megemlítenem, hogy bár a biológiai nosztalgia elsősorban – és érthető módon – pozitív érzéseket kapcsol a Parkhoz, mindehhez társult azért egy nyomasztó politikai szándék is. A Kádár-rendszer kitűnően bánt a tömeggel. A tömeg erőt sugall ugyanis, egy rezsimnek meg – legitimáció híján – nap nap után el kell magáról mondania, hogy mennyire erős és szervezett. Erről szólnak a május elsejei felvonulások, a gigantomán koszorúzások, a „felvonulók kérték”, de erről a focimeccsek, az úttörőtáborok és az Ifiparkos koncertek is. Az egy helyre gyűlt embereket könnyebb ellenőrizni, könnyebb őket szem előtt tartani. Mialatt a szocialista erkölcs mentén lépték a pajtástalpak a tvisztet, a belügyminisztérium számára fotókat, jelentések készítettek róluk. A Parkban elhangzó koncerteket pedig azért rögzítették, hogy hallhassák a fellépők dalok közötti kommentárjait, illetve a közönség bekiabálásait. Poptörténei mérföldkőnek számító hangversenyek hangzottak el a Parkban, végtelenül abszurd, hogy a „BM Records” a dalokra és az akkordmenetekre nem igazán volt kíváncsi. Azt beszélik, minden bandának volt egy szalagja, amire mindegyik parkos fellépéseiket rögzítették, újra és újra felülírva persze a legfrissebbel a korábbiakat. Ha ez igaz, akkor mindahány zenekarnak megvan ezeken a szalagokon a legeslegutolsó Ifiparkos koncertje, ami alól – mint régészeti rétegek – korábbi fellépések zaja is kihallatszik.
KULTer.hu: Mit mond a kiállítás a mai generációknak? Megérthetik a jelentését?
A mi korosztályunk számára ez egy történelmi távlatban értelmezhető idegen világ már, éppen ezért az volt a célunk, hogy afféle nemzedékek közötti párbeszéd elindítására ösztökéljük a tárlat látogatóit. A kiállítóteret is ennek megfelelően alakítottuk ki; az egyik falon klasszikus tablókat helyeztünk el kronologikus és tematikus leírásokkal, a terem túloldalán pedig tableteket raktunk ki, híradórészletekkel, korabeli rádiós riportokkal és gazdag képanyaggal, amelyet egyénileg böngészhetnek az emberek. Hogyha betér például egy család, a fiatalabbak valószínűleg a digitális eszközökhöz mennek, míg az idősebbek a tablókat olvassák el először, utána pedig leülhetnek a középen elhelyezett, a kort idéző kopott székekre megvitatni, mit láttak. Én abban bízom, hogy akkor előkerülnek a történetek. A storytelling egy fontos, előremutató fogás a muzeológiában, ennek segítségével mi is interaktivitásra szeretnénk buzdítani a látogatókat.
KULTer.hu: Milyen szisztéma alapján gyűjtöttétek össze a kiállított relikviákat?
Nem volt célunk hatalmas tárgyanyag kipakolása, inkább a felvetéseinknek szerettünk volna hangot adni. Felvettük a kapcsolatot a Parkban fellépett zenészekkel, és bár sokuk nem őrzött meg ereklyéket, Szikora Róberttől kölcsönkaptuk például a Hungáriás-korszakból származó fellépő öltönyét, Pataky Attila pedig előkereste nekünk a bőrdzsekijét, amit az Ifiparkos fellépésük során viselt. Rajtuk kívül gyűjtők is segítették a munkánkat, így került hozzánk Dolly cipője is, a Nemzeti Múzeumtól pedig egy Ifjú Gárda-egyenruhát kaptunk. Az MTVA fotókat és rádió-, illetve híradórészleteket bocsátott rendelkezésünkre, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátói Múzeum pedig egy zenegépet, söröskorsókat, Márka Meggyes és Traubis poharakat, valamint Coca Colás poháralátéteket ajánlott nekünk fel többek közt, amelyek mind fontos szimbólumai a korszak tárgykultúrájának, fontos rekvizitumai a Kádár-kori fiatalság életérzésének. „Isszuk a Pepsi-Koka Kólát”, ugye. Nagyon jó közegben dolgozhattunk, és a sok segítség, valamint a tárlatra irányuló figyelem megmutatta, hogy ez valóban egy feldolgozatlan téma még, amivel érdemes foglalkozni. Továbbra is várjuk a kép- és hanganyagokat, ha bárkinek akadnak régi fotói, amiket szívesen megosztana velünk, ne tétovázzon, üzenjen nekünk a kiállítás facebook-oldalán.
KULTer.hu: Az ismeretterjesztő anyagok elkészítéséhez rengeteg tudományos kutatásra is szükség volt.
A Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzése alprogramjában dolgoztunk már együtt a korszak kutatóival, akik örömmel segítettek ebben a projektben is. Nagyon hálás vagyok Csatári Bencének, Tóth Eszter Zsófiának és Poós Zoltánnak, akik a kiállított tablókat szövegezték. Eszter nevéhez számos publikáció kötődik a témában, Bencének nemrégiben jelent meg a Kádár-rendszer könnyűzenei politikájáról szóló könyve, Zoli pedig írói-költői munkásságán felül óriási rock’n’roll és Kádár-design rajongó – ezt mások mellett a Táskarádió és az Állami áruház könyvei is mutatják. Velük, valamint Bajnai Zsolttal, az NKA Cseh Tamás Program Ideiglenes Kollégium vezetőjével, a tárlat megálmodójával igazán remek csapatot alkottunk. Nagyon bízom benne, hogy fogunk még együtt dolgozni.
KULTer.hu: A tablókon olvashattuk, hogy számos korabeli dokumentumot megsemmisítettek. Mennyire nehezítette ez meg a gyűjtést?
Nyilván a legjobb korabeli dokumentumokból dolgozni, de fontos azzal is tisztában lenni, hogy ezek a hivatalos iratok is egy virtuális valóságot közvetítettek. Nem indulhatunk ki csak abból, amit egy állambiztonsági iratban olvasunk, hiszen azok is szándékkal, nem ritkán prekoncepcióval készültek, s ennek megfelelően gyakran elhallgattak, vagy éppen túlhangsúlyoztak dolgokat. Ami elérhető volt, azt felhasználtuk, illetve – elsődleges forrásokról szólva még – szereztünk plakátokat, szórólapokat és korabeli újságcikkeket, de igyekeztük mindezt személyes visszaemlékezésekkel is árnyalni.
KULTer.hu: Van jelenleg olyan létesítmény, amely megidézi az egykori Ifipark hangulatát a mai fiatalok számára?
Talán leginkább a fesztiválok hangulatához tudnám hasonlítani azt, amilyen az Ifipark lehetett. Például a VOLT Fesztivál mondjuk tíz éve, vagy a Fishing on Orfű manapság hasonlóan otthonos, mezítlábas rendezvény, mint ez a helyszín volt egykor.
KULTer.hu: A kiállítás megnyitóján szóba került, hogy ez a tárlat akár egy sorozat első pillére is lehet, hiszen szeretnétek, ha nagyobb teret nyerne a könnyűzenei múltunk megismertetése hazánkban is. Mik a jövőbeni tervek?
Úgy gondolom, a könnyűzene-kutatás ugyanolyan fontos része a történelmünknek, mint a szociológia, a színháztörténet vagy a művészettörténet – főként, hogy ezek gyakran össze is fonódnak. Az elsődleges célunk jelezni a muzeológia felé, hogy ez egy olyan tárolásra érdemes terület, ami tágabb kontextusban is – a divat-, vagy a tárgykultúra felől mondjuk – értelmezhető. A visszajelzések alapján szükség lenne a korszak, a könnyűzene ilyen szempontú bemutatására. Erre jó felütés egy időszaki kiállítás, itt megláthatjuk, milyen módszerekkel tehető ez még inkább élővé. Nem szeretnénk, ha panoptikumként, halott poros múzeumként működne mindez. Másrészt az akadémiai stúdiumok felé is jelezni szeretnénk: ez egy izgalmas, feltárásra váró terület. A Popular Music Studies a nálunkénál szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban már lassan harminc éve választható tananyag. A Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzése alprogramjának az a célja, hogy minél szélesebb körben megismertesse könnyűzenénk történetét, hogy a beat-, pop- és rocktörténet a kultúrtörténetben az őt megillető polcra kerülhessen végre. Mindemellett platformot szeretnénk kínálni azon gyűjtők számára is, akik biztos helyen kívánják tudni féltett kincseiket. Rengeteg ötletünk van, és a pozitív visszajelzéseknek köszönhetően bizakodóan várjuk a következő évet.
A Volt egyszer egy Ifipark… című kiállítás a budapesti Várkert Bazárban (keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között) 2015. szeptember 25-től 2016. február 28-ig látogatható.
