Az izlandi származású Dagur Kári negyedik nagyjátékfilmjének angol címe (Virgin Mountain, azaz Érintetlen hegy) pazar metaforába foglalja a főhős komplex jellemét, és előrevetíti az alkotók fő tézisét: felnőni sosem késő.
A Fúsi a coming of age storyk nyomvonalán halad, Kári azonban csavar egyet a klasszikus felálláson azzal, hogy egy 43 éves, édesanyjával élő, nőtlen, mi több, még szűz reptéri munkást választ protagonistának. Fúsit egy nagy gyerekként ábrázolják a készítők: fő hobbija a terepasztal építés és világháborús csaták rekonstruálása, édesanyja készíti a reggelijét (gabonapelyhet, természetesen), a munkahelyén pedig állandó csúfolódás tárgya, kollégái még a testi erőszaktól sem riadnak vissza, ha Fúsi szívatásáról van szó.
A középkorú férfi gyermeki mivolta néhol finom iróniával és humorral átitatva (például amikor a szomszéd kislánnyal, Herával játszik, vagy rányit anyjára, amikor az éppen az élettársával szexel a konyhában), máskor pedig drámaian ábrázolva (munkahelyi atrocitások, anyja párjának lekezelő viselkedése) jelenik meg. A különböző hangulatú szekvenciák váltakozása keserédes ízt kölcsönöz a filmnek, melyet csak fokoz a szikár és minimalista képi világ, Gunnar Jónsson jutalomjátéka, valamint az ezek által minden képkockából áradó őszinteség és bensőségesség.
A címszereplő jellemfejlődésének első állomása egy születésnapi ajándék. A túlsúlyos és nehéz mozgású Fúsi anyjától és mostohaapjától egy country táncklubba szóló bérletet kap. A táncórákon megismerkedik a virágboltosként dolgozó Sjöfnnel (Ilmur Kristjánsdóttir szintén remekel), akiről lassacskán kiderül: legalább annyira elveszett lélek, mint a negyvenes éveiben járó Fúsi. Kettejük között különös kapcsolat szövődik, melynek eredményeképp az eddig anyja által istápolt férfi a depresszív hajlamú lány támaszává és segítőjévé válik. Kári és stábja érzékletesen ábrázolják ezt a folyamatot, így a film egy pillanatra sem válik didaktikussá vagy erőltetetté. A Fúsi és Sjöfn közötti bonyolult viszonyt, valamint e két komplex figura hiteles ábrázolását olyan epizódok árnyalják, mint a már említett Hera és a címszereplő között szövődő barátság (Fúsi és a kislány jelenetei olyanok, mintha csak két általános iskolás fiatal közös időtöltését figyelnénk), vagy épp a férfi által kiépített kapcsolatok, mint amilyen a rádiós műsorvezetővel és a kínai étterem-tulajdonossal ápolt jó ismeretség.
Mindezen történetelemek egy eredendően pozitív figurát festenek le, aki görcsösen igyekszik elérni, hogy környezete szeresse és megbecsülje őt. Fúsi emellett szeretne kilépni anyja árnyékából, ehhez azonban saját félelmeit kell legyőznie, egyben pedig elfogadnia önmagát. Kári ennek érzékeltetésére egyértelmű, mégsem tolakodó szimbólumokat használ, mint amilyen a táncbérlet, vagy épp a Fúsi által nagy becsben tartott katonai terepasztal, melytől önként megválik, mikor a Sjöfn-nel kialakított kapcsolata fordulóponthoz érkezik.
A Fúsi legnagyobb erőssége a hitelesség. Bár a téma filmre vitele során könnyű lett volna a vegytiszta komikum, sőt, akár az alpári humor felé fordulni (lásd még: 40 éves szűz), Kári és alkotótársai inkább olyan aktuális társadalmi jelenségekre helyezték a hangsúlyt, mint az agglegények helyzete és nehézségei, valamint a sokáig a szüleikkel élő utódok problematikája, mely hazánkban is egyre inkább általános tendencia. Fúsi esete ugyan kissé extrémnek és felnagyítottnak tűnhet, Kári biztos kezű rendezése mégis képes hitelessé és átélhetővé tenni a zárkózott férfi megpróbáltatásait.
A rendezői módszer a kisrealizmushoz közelít, melynek legutóbbi ékes példája a Dardenne-fivérek Két nap, egy éjszaka című filmje volt, mely nemcsak a szikár stílus és a hétköznapiság ábrázolása okán rokonítható a Fúsival: a Marion Cottilard által alakított Sandra ugyanúgy saját gyengeségein és korlátain próbál felülemelkedni a boldogulás érdekében, mint ahogyan azt Gunnar Jónsson karaktere teszi. A konklúzió mindkét esetben hasonló: bár a hősöknek nem feltétlenül sikerül elérniük azt, amiért erejükön felül küzdöttek, a harc során szerzett tapasztalat korábban nem ismert távlatokat és lehetőségeket nyit meg előttük. A Fúsi tehát életigenlő, pozitív végkicsengésű alkotás: egy őszinte, érzelmes film, melyből élvezet kibogozni a felszín alatt megbúvó szimbólumok és érzések egész sorát, amelyek mind azt sugallják, hogy változni néha igenis szükséges.
Fúsi (Virgin Mountain), 2015. Írta és rendezte: Dagur Kári. Szereplők: Gunnar Jónsson, Ilmur Kristjánsdóttir, Franziska Una Dagsdóttir. Forgalmazza: Mozinet.
