lábadozás a nincsből
miféle érzékelés ez
arról ami nincs
mért nem nézel rám
illetlenül
találgatom
abban a mozdulatban
az a kis bicegés
hogy valamit jelent-e
állunk szemlesütve
a harmadik szem nézése
vág le rólad
köt össze
*
nem ő kell
hogy hív vagy megkeres
a várás kell
válasz hogy vagyok
ma is fölálltam
s lett elég okom
a következő lépés helyét
feltételezni
*
a fájás
pixelpontjai
hordják össze
ne gondolj rá
miféle kép
helyett
az egészet
Privát képek
1.
Elégült üresség
püffed a testben.
Epét választ a
kétségbeesés.
Fölmarjult bőrrel
fekszem szomjasan.
Ellobbant még egy
őrlángalkalom.
2.
És Varsánynál
megáll a vonat
egy reggelen
az indóház előtt,
az idő vár a
konkáv csendben,
légy zümmög át
a mennyen,
életem húz
át rajtam, az
ellenvonat.
3.
Még látszik
az ugrás helye.
A felnőttség
ideje lejár.
Háttal a
vákuumnak áll.
Öntudatlanul,
visszafele.
