Tizenhat évesek lehetnek, a telep és a temető közötti mezsgyén pedig, ahol anyuka vagy, kurva lesz abból a lányból, amelyik idejekorán beérik. Mikor először komolyra fordul a dolog, persze ellenkeznek, mindenki azt teszi. A pár perces menet után ledőlnek a földre egy áruház mögött vagy egy hipószagú mellékhelyiségben. Csak fekszenek összekuporodva, és sehogyan sem tudják rászánni magukat, hogy összeszedjék a földre dobott bankjegyeket. Hazafelé senkivel sem találkoznak, kihalt a város, egyetlen lakásban sem ég a lámpa, mintha mindenki aludna, és csak ők lennének ébren. Azon törik a fejüket, hogy miért mentek bele, folyton csak azt kérdezik maguktól, hogy vajon mire számítottam. Akaratlanul bukik ki a szájukon, hogy a pénzért, félhangosan ki is mondják, de már érzik is ennek a szónak azt a piszok keserűségét, amitől mindig köpnie kell az embernek.
Most itt állnak a sarkon, cigarettáznak, be vannak rúgva, láthatóan egyiküket sem érdekli, hogy órák óta figyelem őket. Néha megnézik magukat egy parkoló autó ablaküvegében, igazítanak a sminkjükön, újra rágyújtanak, körbeadják a cigit és az egyikük táskájából előkerült vodkát. Hamar megisszák, valaki elszalad egy újabb üvegért, viccelődnek, beszólogatnak a panelfeleségeknek, akik most jönnek hazafelé a munka utáni bevásárlásból. Közben megállnak előttük az autók, ők meg észrevétlenül, kérdés nélkül beszállnak. Int nekik a sarki hentes vagy valamelyik építőmunkás, aki már hetek óta a külvárosban dolgozik, és azokat a gyárakat rombolja le, amit az apja annak idején felépített. Az egyikük beslisszol a húsboltba, egy másik meg ezt a mocskos, sántikáló embert követi a garázssorok mögé, aki úgy fogja majd a falhoz vágni őt, ahogyan meló után vágja a csákányt a többi szerszám közé.
Éjszaka azonban már nem törődnek a külsőségekkel. Elég csak a tömbök közötti játszótérre menni, esetleg a konténerekhez, a közvilágítás fénye úgy sem ér el odáig. Csak a kakashinta nyikorgását, a játszóház recsegését hallani, meg azt a semmivel sem összetéveszthető felkiáltást a végén. A férfi nem jön ki a fényre, ül még egy kicsit, nekitámaszkodik a mászókának, rágyújt. A nő visszaáll a sarokra, elfogadja a feléje nyújtott üveget, iszik belőle, továbbadja, megkeresi a táskájában a parfümjét, és befújja magát. Ilyenkor már annyira be vannak állva, hogy csak röhögnek, meg integetnek a házaspároknak, akik utálkozva néznek le rájuk az emeletekről. Egyesek felkiáltanak nekik, hogy ha mindketten jöttök, akkor ingyen is mehet, aztán csak a vihogás hallatszik, meg egy ajtó csapódása, ahogy valamelyikük fuvarra megy.
Némelyiken már látszik a terhesség, de sokan még nem tudnak róla. Nem tudom mikor fognak rájönni. Párszor még kijönnek majd a teszt után is, ráfogják valamelyik visszajáró balekra, aki majd kétségbeesik, és ha tartja valamire a családját, akkor egy ingyen menetért cserébe kifizeti az abortuszt. De lesznek olyanok is, akik új életet kezdenek, megszülik és felnevelik a gyermeküket, levágatják a hajukat, és többet nem festik magukat. Ők azok, akik el fogják kerülni a sarkot, mert emlékeznek, hogy állt a másik oldalon valaki, aki nem akart semmit, csak nézett, és szó nélkül beleadott a piába, ha nem volt rá elég.
