Sepsi László kapja idén a Libri Kiadó 2014-ben alapított irodalmi díját, a Dunajcsik Mátyás Lehetőséget.
A Libri két éve alapított díját olyan fiatal, pályakezdő szerző kapja, akinek könyvét a kiadó az egykori főszerkesztője ajánlására jelenteti meg. Az új igazgatók az egykori Szépirodalmi főszerkesztő munkájának elismeréseként alapították a díjat, és minden évben Mátyás-napon – idén február 25-én – jelentik be az eredményüket. Tavaly Dékány Dávid kapta az elismerést Darwin Motel című verseskötetéért.
Az idei díjazott Sepsi László az áprilisban megjelenő Pinky című regényéért. Az író, kritikus 1985-ben született Szolnokon, a Prizma filmművészeti folyóirat és a Műút zsánerkritikai rovatának szerkesztője. Írásait többek közt a Filmvilág, a Magyar Narancs, a Kalligram, a 2000, aMozgó Világ, a Pannonhalmi Szemle és az Alföld közölte. Holt istenek kora című regénye 2003-ban jött ki az Eső gondozásában, Az éjszaka réme című meséje 2015-ben jelent meg a Tessloff Babilonnál.
Olvasd el a Pinky KULTer.hu-n megjelent regényrészletét!
„Sepsi László mindent tud a krimiről, noirról, horrorról és az urban fantasyról, de nem esik kétségbe akkor sem, ha az úgynevezett magasirodalom ködbevesző elefántcsonttornyának nyirkos lépcsőházaiban kell eltájékozódnia. De ami ennél sokkal fontosabb, hogy nem csak az emberi és a nem-emberi lélek működésével van tisztában, hanem arról is pontos fogalmai vannak, aminek talán még lelke sincs.
Új regényében olyan világot alkotott, ami bár minden oldalon újabb és újabb meglepetéssel szolgál, egészében véve mégis kényelmetlenül otthonos. Mert bár magunknak is nehezen valljuk be, nagyonis jól ismerjük a mindent átszövő korrupció csatornabűzét az orrunkban, a városlakók mellére esténként sötét démonként telepedő kilátástalanságot, de a beláthatatlan pusztulás apró réseiből elő-előbukkanó szépséget és csodákat is, amik miatt mégis, mindennek ellenére felkelünk reggelente.
A Pinky című regény éppen olyan, mint a címében szereplő különös, rózsaszín és kegyetlen ital: amilyen furcsának tűnik elsőre, olyan természetességgel eszi bele magát az ember agysejtjeibe, és egy pillanatra sem ereszt el a szélesvásznú végkifejletig. Egyben pedig újabb bizonyíték arra, hogy a XXI. századi fiatal magyar irodalom immár tényleg nem ismer sem zsánerbeli, sem nyelvi határokat, szíve pedig egy ütemben dobog az átkozott nagyvilág fékevesztett, dühös és szédítő ritmusával.” – Dunajcsik Mátyás, Reykjavík, 2016. február