Háttérelem
1
Világ életemben a menekülő nőknek drukkoltam
az erkélyen állva: bírják a futást, ne érje utol
őket a férfi, a részeg. Egyszerű játék a hajnal,
egyetlen szabálya van: ne kiáltsanak segítségért.
Rendes környék a miénk: a többiek már ágyban,
nekem meg enélkül is nehezen jön az alvás.
2
Végül a menekülteknek sem vittem ételt;
nem elvből, csak átizzadtam a vonatülést,
valami kényelmetlen volt, túl kényelmes stb.
Maradt fél szendvics –
nem dobtam ki: ott hagytam egy padon.
3
Zsák, zsák, teli zsák!
Amiről nem beszélünk, az van, de minek,
mondják, én viszont szeretem a koldusokat –
nem zavar, hogy az utamban laknak!
Kedvenc nyomorultam is van,
ha berúgok, gyakran beszélek róla.
4
Ó, az én emberem furcsa szerzet:
a szája legörbülő ránc! Bohócsapkában zenél,
előtte kalap! Amíg várok a buszra, azt figyelem,
milyen megtörten játszik, és egyszerűen nem értem:
hogy nem jut eszébe egy filmrendezőnek sem,
hogy háttérelemként alkalmazza?
