A magyar költészet napján, április 11-én számos program kínálkozott az irodalomkedvelők számára. Én Bende Tamás új verseskötetének bemutatóját választottam, így a Trafó pincehelysége felé vettem az irányt.
A moderátor, Falvai Mátyás rögtön egy személyes jellegű történettel indított. Elmesélte, hogy amikor az ő első kötetét mutatták be Győrben, akkor igazából még el sem készült a könyv, így nem is volt lehetősége megvásárolnia a közönségnek. Ezúttal szerencsére erről nem volt szó, az apróbb nyomdai malőrt sikerült kreatívan megoldani, és kereskedelmi forgalomba már tökéletes állapotban fog kikerülni a könyv.
A rövid felvezető után rá is tértünk a lényegre. Először a címet ihlető vers (Nádasdy Ádám: Maradni, maradni) jelentésére kérdezett rá a moderátor, és arra, hogy ez miért vált fontossá a kötet egészét tekintve. Bende Tamás elmondása szerint a tényleges kézirat leadása előtt pár nappal döntötte el, hogy a Horzsolás lesz a könyv címe, amikor a Facebookon szembejött vele ez a vers. A korpuszban folyamatosan visszaköszön a horzsolás motívuma: különféle élethelyzetekre, változásokra fókuszál a kötetben, amelyek olyan felületi sebeket okozhatnak, mint a testen lévő apró horzsolások. A kötet elején szerepel a Nádasdy-vers utolsó két sora: „Átzuhanni: az fáj. A változás / szűk száján átcsúszni, az horzsolás.”, ezzel mintegy megalapozva a könyv fő témáját.
Falvai ezután egy nemrég megjelent videóinterjú nyomán a szerző költészetét erőteljesen meghatározó személyesség kérdését, annak veszélyességét feszegette. A válaszból kiderült, hogy Bende Tamás számára a versek nem memoárok, hanem külön kis világok, amelyeknek azonban megvan az élményszerű alapja, mivel csak arról tud hitelesen beszélni, amit megélt. „A művészetben csak az őszinteségnek és az alázatnak van hitele” – mondta.
Győrffy Ákos egyik észrevételére utalt vissza a beszélgetés moderátora, eszerint Tamás verseinek hangulata „visszafogott, intim, de ezzel együtt mégis feszes és nyugtalanító”. A nyugtalanságra reflektálva elárulta, hogy alapvetően nagyon nyugtalan típus, de nem igazából tudja, hogy pontosan miért is kapta ezt a jelzőt. Majd a moderátor azt a fontos kérdést tette fel, hogy hogyan látja a szerző saját költészetét, illetve a kortársakhoz képest hova helyezné magát, milyen viszonyban áll velük. Szó esett az R25 antológiáról, ami fontos keresztmetszete a kortárs fiatal lírának: a költő meglátása szerint ugyan az antológia szervezőelemeként az alanyi líra szolgált, de vannak olyan szerzők, akik inkább társadalmi problémákkal, a (történelmi) múlt feldolgozásával foglalkoznak, viszont sosem direkt módon. Ő mindkét vonalat üdvözli, ebből is látszik, hogy pezseg a fiatal költészet. Megemlítette a 2011-es e-bookját, ami nagyon sokat jelentett számára, ugyanis emiatt nem volt „könyvkényszere”, és így nyugodtabban tudott tovább dolgozni a következő versein.
Falvai a szerkesztési elvet sem hagyta figyelmen kívül: megjegyezte, hogy vannak olyan költők, akik rögtön mindent meg akarnak mutatni, és éppen ezért nehezen követhető egy-egy kötet, Bende viszont ebben a könyvben igyekezett ezt a hibát nem elkövetni. Szerinte egy kötetnek valamennyire homogénnek kell lennie, hogy követhető és élvezetes legyen. A versciklusok és az egyese versek szükségszerűen kerültek egymás mellé.
Milyen önéletrajzi vonatkozások fedezhetők fel a könyvben, merült fel a kérdés – a szerző ugyanis jogászként dolgozik, ami kevésbé tűnik kreatív szakmának az írás szemszögéből. Bevallotta, hogy az egyetem első éveiben valóban nehezen összeférhetőnek találta a művészetet és a jogot, azonban később ez már nem okozott problémát, hiszen a jog alapvetően a nyelv által mozgatott logika szakmája, ezáltal a nyelvhez való viszonyát fűzte szorosabbra. Szétválasztotta magában a művészt és a jogászt, de amikor munkahelyén szöveget kell írnia, mint mondta, jól jön az irodalmi vonal megléte.
Falvai ezután a kötetre jellemző megszólításos retorikára tért rá. Arra volt kíváncsi, hogy miért alkalmazta ezt az eltávolodást sejtető megszólalást, mi volt a költő számára ebben az izgalmas játék. Mint megtudtuk, a cél egyfajta elbizonytalanító hatás kiváltása volt, hogy ne lehessen mindig rögtön megfejteni, ki is a megszólított. A kötet szerkesztése közben a beszélői pozíció is szervezőelvként működött, a harmadik, Elindulsz akkor című versciklusban van jelen ez a megszólalás, itt véleménye szerint a téma kívánja meg az eltávolítást: ezekhez a versekhez ez a nézőpont passzol a legjobban.
Végül a változás („horzsolás”) motívuma is szóba került. Falvai számára úgy tűnt, mintha ez a felnőtté válással kapcsolódna össze: ekkor a személyiségünk is kicsit felbomlik. A felnövés időszakát a szerző hatalmas változási folyamatnak tekinti, hiszen mindenki számára nagyon sok dolgot meghatároz a későbbi életet tekintve. Ennek a kornak a történéseit szinte fel sem fogjuk, amikor benne vagyunk, hanem csak később kezdünk el gondolkodni, illetve megküzdeni a jó és a rossz élményekkel. Bende egész kötetén végighúzódik a változás által okozott horzsolás motívuma, amelyre viszont nem tragédiaként, hanem tapasztalatként gondol, a könyvet is a sorssal való megbékélés képe zárja le. Az utolsó vers utolsó sorát idézve: „Nincs ebben semmi tragikus.”
Bende Tamás Horzsolás című kötetének bemutatója, Trafó, Budapest, 2016. április 11.
A fotókat Gál Lívia készítette.
