Galaktikus popturnéra indult idén februárban a The Biebers zenekar a Mary PopKids-szel karöltve. A körút június 10-én a Budapest Parkban zárul, de nincs megállás, hiszen ezt követően beindul a fesztiválszezon, és nem egy menő line-upon szerepel a banda neve. A turné debreceni állomásán a The Biebers testvérpárosával, Puskás Petivel és Puskás Danival beszélgettünk.
KULTer.hu: Hogyan született meg a közös koncertsorozat ötlete a PopKids-es srácokkal?
Peti: Én nem akartam őket, de bekönyörögték magukat. (nevet)
Dani: Igazából én sem akartam.
Peti: De most már így alakult. Komolyra fordítva a szót, Kamával ismerjük egymást már 12 éve. Ő is elkezdett zenélni, én is elkezdtem, majd sokat beszélgettünk, megmaradt a barátság. Elég hasonló zenét játszunk, hasonló az életérzés, és mindkét zenekar jó ötletnek találta a közös turnét. Debrecen volt az utolsó állomás, ezután pedig jön a Budapest Parkos nagy befejezés. Azt kell mondanom, hogy iszonyatosan jó a turné, jó a hangulat és nagyon jól összeérnek a zenéink, úgyhogy a közönségünk is hasonló. Tehát, akik ott vannak Mary PopKids-en, azok ott maradnak a The Biebers-en, és ez fordítva sincs másként. Mi is mindig megnézzük egymást. Én például mindig ott vagyok a Goodbye című dalnál, már rohadt jól táncolok rá.
KULTer.hu: Januárban az Imagine Dragons titeket választott az előzenekarának a budapesti koncertjén. Van esetleg valamilyen izgi „backstage”-sztori, amit megosztanátok velünk?
Dani: Igazából nekünk már az hatalmas dolog volt, hogy közölte az Imagine Dragons menedzsere: találkozhatunk velük. Rögtön kijöttek az öltözőből a koncertünk után, és beszélgetni kezdtünk. Természetesen rögtön a kezükbe nyomtuk a lemezünket.
Peti: Ezzel én voltam megbízva egyébként. Mondta Dani, hogy legyek én az, aki egyszer csak elővillan egy pár lemezzel…
Dani: Igen, mert én attól tartottam, hogy el fogok ájulni. Különösebb dolog nem történt egyébként, de már az nagy dolog volt, hogy találkozttunk velük.
Peti: Jófejek voltak, csináltunk közös fotót, beszélgettünk egy kicsit. Mondtam egy poént, amin nevettek. Az jó érzés volt. Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy felléphettünk a koncertjükön mint előzenekar. Az Imagine Dragons megtehetné, hogy nem igényel előzenekart, hiszen így is, úgy is megtöltik az Arénát. De úgy döntöttek, hogy minden országból választanak egy helyi fiatal zenekart, hogy ezzel segítsék őket. Óriási élmény volt. És az is, hogy tizenkétezer ember előtt játszhattunk. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy nagyon féltem ettől az egésztől, mert általában olyankor, amikor egy külföldi sztár jön Magyarországra és magyar előzenekara van, mindenki azt várja néma csendben, hogy jöjjön a nagy durranás és lemenjen a hazai banda koncertje. Ehhez képest nagyon jó érzés volt, hogy mikor elindultunk felfelé és megszólalt az intro, hallottam a sikoltozást, beindult a taps. Volt táncolás, integetés. Azt gondolom, hogy egy teljes értékű koncertélmény volt ez nemcsak nekünk, de a közönség számára is. Egyben egy pozitív visszajelzés is volt, hogy ezek szerint nem adunk olyan rossz koncertet. (mosolyog)
KULTer.hu: Ha bárkit választhatnátok, kivel lépnétek fel közösen?
Peti: Én azt választanám, hogy ők legyenek az előzenekarunk legközelebb: Sting, Robbie Williams és aztán a Biebers, valahogy így. (mosolyog) Ez Milán és az én listám, nyilván Daniék egy más korosztály. Jó lenne még sok-sok külföldi sztárral fellépni. Ez az egyik célunk, és úgy gondolom, ez minden magyar zenekar célja. Kinyíltak a határok, szóval jó lenne, ha külföldi fesztiválokon is megmérettethetné magát a magyar zene. Azt gondolom, vannak erre érdemes zenekarok ma Magyarországon. Én például ezért nézem meg mindig a Mary PopKids-et, mert egy fantasztikus banda, elképesztő koncerteket adnak. Bízom benne, hogy mi is ilyen bulikat tudunk létrehozni, és ilyen koncertélményt adunk a közönségünknek. Szerintem elértünk arra a szintre, hogy úgy csinálunk show-t, hogy csak a zenére építünk, vagyis a zenei ötletekre, a zenei játékokra és a számainkra. Úgy gondolom, sokat tanult egymástól a két zenekar a turné alatt, és bízom benne, hogy ezen az úton majd tovább is tudunk lépni.
KULTer.hu: És mit gondoltok, mennyire nehéz nyitni külföld felé egy magyar zenekarnak?
Peti: Nincsen jó példa előttünk, ezért nehéz. Mi egyébként folyamatosan megosztjuk más zenekarok klipjeit, eseményeit stb. a saját oldalunkon. Azt gondoljuk, hogy az, hogy más sikeres, nem veszi el tőlünk a közönséget, és szeretnénk közösen dolgozni azért, hogy a koncertre járás ugyanolyan program legyen, mint a mozi- vagy a színházlátogatás. Ez mindannyiunk felelőssége. Ahogyan az is, hogy külföldre kijusson a magyar zene; segítenünk kell egymást, meg kell osztanunk a tapasztalatainkat. Valószínűleg egy zenekar hamarosan át fogja lépni a határokat, és aztán máris könnyebben nyílnak majd meg a kapuk, bejáratott ösvények lesznek. Bízunk benne, hogy ez a zenekar mi leszünk, de ha egy másik banda lesz, akkor is nyer vele az egész magyar könnyűzene.
KULTer.hu: Mi az eddigi legnagyobb elismerés, amit kaptatok?
Dani: Én a Nagy-Szín-Pad! verseny 2. helyezését mondanám, hiszen az volt az első nagyobb megmérettetésünk. Ott megtapasztalhattuk, hogy mekkora közönségünk van, illetve, hogy van-e szavazóképes közönségünk. Elég erős zenekarok voltak mellettünk, és az igazság az, hogy ez egy nagyon nehéz időszak volt. Hónapokon keresztül készültünk arra, hogy ez a tizenöt perces koncert erőteljes legyen. Jó érzés volt, hogy továbbjutottunk a döntőbe, és aztán a 2. helyezésig jutottunk, megtérült a befektetett munka. A verseny és a Nagy-Szín-Pad!-os fellépéseink (például a Robbie Williams-es, a VOLT Fesztivál Nagyszínpadán) az eddigi legnagyobb elismerések szerintem.
Peti: Én azt gondolom, hogy minden fellépés tulajdonképpen egy elismerés, egy visszaigazolás. Mindig kitűzünk magunk elé egy célt és mindig van egyéves tervünk. Úgy érzem, hogy egyelőre ez jól működik, nem tört meg a lendületünk. Ha nem is teljesen az álmaink szerint valósult meg minden, de azért közelítettünk hozzá. Nyilván ez szerencse kérdése is, viszont szükség van arra, hogy a zenekar ebben a szellemben dolgozzon, hogy ilyen lendülete, lelkesedése legyen. Néha nagyot sikerült ugrani és kicsit sikerült lépni. De mindig megvolt maga a lépés, ami szerintem nagyon fontos.
KULTer.hu: Tavaly októberben jelent meg bemutatkozó albumotok. Elégedettek vagytok vele? Milyenek a visszajelzések?
Peti: Nagyon elégedettek vagyunk, hiszen nagyon sok visszaigazolást kaptunk a közönség felől is. A lemez végülis egy lezárása az elmúlt két évünknek. Olyan dalok kerültek fel rá, amelyek egyrészt már megjelentek (például a Sorry vagy a Dance már az album előtt három évvel napvilágot látott), másrészt tizenkét olyan szám, amit a koncerteken játszottunk folyamatosan az elmúlt években.
Azt gondolom, végeredményben nagyon jól sikerült, összeállt a Biebers-hangzás. Izgalmas az, hogy hogyan írunk új dalokat, hogyan születnek meg friss szerzemények és hogyan lépünk át egy-egy következő korszakba. Jelenleg a Sun Is Shining az új dalunk, ami nincs rajta a lemezen. Szerencsére nagyon sikeres dal, és már most (még csak pár hete jelent meg) az egyik legnagyobb sikerű dalunk a koncerteken. Éneklik az emberek, szeretik, táncolnak rá. Ez egy jó kezdőlöket a következő korszakhoz.
KULTer.hu: A Love How it Tastes című dalok videoklipje a tolerancia hirdetésének jegyében készült. Mennyire volt megosztó ez az anyag?
Dani: Kaptunk hideget-meleget. Olyan vélemény is jött, hogy gázkamrában kellene elégnünk, de olyan is, ami miatt úgy gondolom, hogy megérte megcsinálni. Kaptunk levelet olyanoktól, akik ennek a klipnek a hatására vállaltak fel valamit a közösség előtt. Volt egy tolószékes úr, aki írt nekünk, hogy mennyire meghatotta a klip. Szerintem ez fontos, ahogyan az is, hogy a mai világban erről beszélni kell! Úgy érezzük, nagyon lényeges, hogy a zenekarok reflektáljanak a világra, az aktuális témákra, társadalmi problémákra.
Mi egy olyan banda vagyunk, amelyik bevállalja ezt, mert be kell vállalnia. És ha megosztó is, lépésekben el kell indulni ebbe az irányba. Michael Jackson, aki a világ egyik legnagyobb pop előadója volt, igenis bevállalt olyan témákat, amelyek néha igencsak mellbevágóak voltak. Azt gondolom, hogy a zenekarunk – bár sokaknak szinte sokkoló élmény volt – elérte a célját ezzel az anyaggal. Beszéltek róla, megnézték sokan, állást foglaltak. Azokat, akiket meg akartunk szólítani, elértünk ezzel a szerzeménnyel. Őket úgy hívják, hogy nyitott emberek.
KULTer.hu: Ha egy szóval kellene jellemezni, hogy milyen érzés, amikor színpadon vagytok és az egész közönség veletek együtt énekli a dalaitokat, mit mondanátok?
Dani: Galaktikus!
Peti: Galaktikus, igen, erre ezt szoktuk mondani. A galaktikus egy ismeretlen dolog. Nem nagyon hittem a spirituális dolgokban, de amióta létezik a The Biebers, egy kicsit hiszek bennük. Mert amikor fent vagyok a színpadon és zenésztársaimra nézek, azt érzem, hogy mindenki egyet akar, mindenkinek egyszerre dobban a szíve, ugyanaz az energia szabadul fel bennünk. Ez hatalmas erőt ad számomra, és azt érzem, hogy ez a hat ember nemcsak a hangerővel, hanem a színpadi jelenlétével is tud hatni az emberekre – meg tud mozgatni egy kétszáz vagy akár egy kétezer fős tábort is. Ezért volt klassz érzés fellépni az Arénában; ott volt az a rengeteg ember, és noha nagy kihívás, hogy ne csak a második sorig érjen el a zenénk, hoztuk azt, amit magunktól elvártunk. Jó érzés volt az, hogy elért a legutolsó sorig is az energia. Ezért gondolom, hogy vannak ilyen megfoghatatlan dolgok, mint amikor az ember belenéz a másik szemébe és ugyanazt érzi, mint amit saját maga átél. Ez csodálatos.
KULTer.hu: Honnan jöttek a The Biebers elhíresült szállóigéi?
Peti: A „galaktikus” a barátnőmtől jött, ő mondta egyszer. Én úgy gondolom, hogy ez abszolút kifejezi azt, amit mi képviselünk: a nyolcvanas évek hangzását, a szintit, a táncot, a dalszövegeinket. Másrészt az ismeretlen meghódítása abszolút jellemző ránk. A „szexizés” hashtaget egyébként a közönség kezdte el, nem mi találtuk ki. Az első hashtag-ünk a #baszoda volt, de az mostanában már elmaradt, amióta látjuk, hogy a közönségünk egyre színesebb, egyre inkább kitolódik a korhatár. Nyolctól hatvan éves korig járnak a koncertünkre emberek.
KULTer.hu: Mi a legjobb és mi a legnehezebb abban, ha a testvérével zenél az ember?
Peti: Az, hogy mindig pénzt kér. (nevet) Igazából akkor volt nehéz, amikor elkezdtünk zenélni Danival. Ő is makacs volt, én is makacs voltam, de mostmár egy pillantásból megértjük egymást.
KULTer.hu: Mik a terveitek a közeljövőre?
Peti: Őszig megvan, hogy hány számot szeretnénk kihozni, milyen ütemben, szerencsére mostanában sikerült is ehhez tartani magunkat. Kezdődik a fesztiválszezon, jó időpontokban lépünk fel, jó színpadokon. Szeretnénk még tovább vinni a #szexizést, a brandünket. Célunk, hogy többet szerepeljünk a klipjeinkben, az elmúlt három évben nem voltunk jelen az anyagainkban. Ez egy fontos terv egyébként. Jó lenne továbbá kicsit változtatni a seten az új dalokkal. Amennyire tudunk, szeretnénk nyitni külföld felé, megpróbálkozunk mindenféle garázs módszerrel, hátha összejön. Folyamatosan fejleszteni fogjuk a színpadi látványt is, hogy bárhová is menjünk, az emberek ugyanazt a minőséget kapják tőlünk.
A fotókat Lakatos Erik készítette.
