Elbúcsúztatták a március 31-én elhunyt Nobel-díjas írót, Kertész Imrét pénteken. „A temetés nem a vége valaminek, hanem a kezdete. (…) Kertész Imre szövegeit újra és újra kell olvasnunk” – fogalmazott Esterházy Péter a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben.
A család, a pályatársak és több száz tisztelő mellett a magyar és a nemzetközi politikai élet képviselői is jelen voltak április 22-én a temetésen.
„Sötét világban adatott eszmélkednie, lámpásul Thomas Mannt, Nietzschét, Camus-t és Kafkát forgatta, az ő segítségükkel lett e sivatag egyre tudatosabban önkéntes száműzöttje. Értékrendjében, noha lírai alkatúnak mondanám, a regény minden más műfajt megelőzött. Radikális következtetéseit élvezettel hallgatták, hallgattuk Pesten, Szigligeten és Berlinben, a legsúlyosabb kérdésekről tűnődött, összerántva a különböző diszciplinák területeit” – mondta Spiró György.
„Nem nyűgözte előítélet, hiúság, képzelgett önkép, honi és külföldi, hivatalos vagy ellenzéki irodalmi szempont. Plebejus gúnnyal tekintett mindenre és mindenkire a hazugság szurdokában, ahogy ő nevezi A kudarcban. Ő volt a nép, akinek a népről is megvolt a véleménye, szemléletében az értelmiségi romantikának nyoma sem volt” – fejtette ki Spiró.
“A temetés nem a vége valaminek, hanem a kezdete. (…) Kertész Imre szövegeit újra és újra kell olvasnunk. (…) Nagy magyar író, akkor is, ha viszonya a nemzettel finoman szólva nem dráma nélküli, nem rózsás.” – fogalmazott Esterházy Péter.
A Nobel-díjas író életének 87. évében, hosszan tartó súlyos betegség után március 31-én hunyt el.
Forrás: MTI, borító: Szigetváry Zsolt / MTI