Diogenész
18.
DIOGENÉSZ: A folyó tenger. Tenger a folyó. A folyó a tengerbe ömlik. Soha nem lökhetnek kétszer ugyanabba a folyóba, igaz? Ki mondta ezt?
A fenét nem. Engem mindig mindenki ugyanabba a folyóba lökött. Ugyanaz a folyó mindig a tengerig vitt. A torkolatnál kalózok tanyáztak, ők állították meg a hordóm.
SZKIRPALOSZ KALÓZAI: Szkirpalosz emberei vagyunk, és te?
DIOGENÉSZ: Önmagam embere volnék, ha tudnám, hogy mi az az ember.
SZKIRPALOSZ KALÓZAI: Adószedők és vámosok vagyunk, és te?
DIOGENÉSZ: Azt hittem kalózok.
SZKIRPALOSZ KALÓZAI: És te?
DIOGENÉSZ: Azt mondanám, hogy talán filozófus és hivatásos semmittevő, ha tudnám, hogy mi vagyok.
SZKIRPALOSZ KALÓZAI: Adózni kellene.
DIOGENÉSZ: Nincs semmim.
SZKIRPALOSZ KALÓZAI: Semmid? Csak összegyűjtöttél valamit életed során.
DIOGENÉSZ: Tudjátok, az igazság az, hogy az istenek jó és könnyű életet adtak az embernek, de ez feledésbe merült az anyagi javak hajszolása közben. Túl nagy luxus volna számomra, hogy elfeledjem ezt a jó és könnyű életet. Egyszerűen nem engedhettem meg magamnak, hogy hajszoljam a javakat.
SZKIRPALOSZ KALÓZAI: Elvámolni valód csak van?
DIOGENÉSZ: Nincs másom, csak ez a hordó, ez a lámpás… és ez a mentőmellény.
SZKIRPALOSZ KALÓZAI: Elég sok ez egy nincstelennek, nem gondolod? Na nézzük csak, milyen hordó ez? Szabványos? Nem, persze, hogy nem. Milyen lámpás ez? Rossz, nem is világít. Ócskavas. Milyen mellény ez?
DIOGENÉSZ: Mentő.
SZKIRPALOSZ KALÓZAI: Kit ment?
DIOGENÉSZ: Az embert.
DIOGENÉSZ: Mitől menti meg?
DIOGENÉSZ: Az emberektől.
SZKIRPALOSZ KALÓZAI: Hogy hívnak, bolond?
DIOGENÉSZ: Szinópei Diogenész vagyok.
SZKIRPALOSZ KALÓZAI: A hírhedt pénzhamisító?
DIOGENÉSZ: Az is voltam, de már nem az vagyok.
SZKIRPALOSZ KALÓZAI: Akkor kell, hogy legyen pénzed. Legalább egy kis hamis.
DIOGENÉSZ: Minden pénz hamis. Nekem sokkal értékesebb vagyonom van.
SZKIRPALOSZ KALÓZAI: Na az egyszer biztos – így mesélik, hogy így nevettek ki a kalózok, persze teljesen máshogyan volt, de a végeredményt illetően mindegy, ugyanis eladtak rabszolgának és ez a legjobb dolog, ami történt velem.
19.
DIOGENÉSZ (a hordóból): Először. Másodszor. Harmadszor.
SZKIRPALOSZ: Akkoriban ugyanis, a civilizált Európában, csak úgy virágzott az emberkereskedelem. És Szkirpalosz volt a legdicsőbb vezér.
DIOGENÉSZ (a hordóból): Először. Másodszor. Harmadszor.
SZKIRPALOSZ: Korinthosz nemes polgárai, íme a mai csodálatos felhozatal, hála nekem, a nagyszerű Szkirpalosz kalózkapitánynak, akarom mondani vezérnek… és kalózaimnak… akarom mondani adószedőinek és vámosainak, akik elfogták ezeket a notórius adókerülőket és csempészeket, akik csak úgy, mindenféle okirat és papiros nélkül kívántak illegálisan átkelni a mi határainkon, a mi drága és szeretett hazánkba. Engedély nélkül, még egyszer mondom, okiratok és papirosok nélkül! Korinthosz nagyszerű és csodás polgárai, nem engedhetjük meg, hogy holmi gyüttmentek, más kultúrájú kulturálatlan barbárok ki-be járkáljanak, még egyszer mondom, hogy mindenki értse: okiratok és papirosok nélkül, dicső és nagy múltú hazánkban. Ide akarnak jönni, el akarják előlünk enni a kenyeret, el akarják előlünk inni a vizet, el akarják előlünk szívni ezt a jó, friss, tiszta, kőporos korinthoszi levegőt. Lányaink és feleségeink szemérmére törnek szemérmetlenül, okiratok és papirosok nélkül, hát ki hallott már ilyet? Azt akarják, hogy az összes görög sziget görög legyen, s ne legyen különbség Korinthosz vagy Leszbosz, Kréta vagy Szicília között! Hát azt képzelik ezek az emberek, hogy mi ugyanúgy esszük az olajbogyót, mint Athénban? Hát azt képzelik, hogy Korinthoszban nem szarnak legalább ugyanolyan keményet, mint Spártában? Barátaim, Korinthosziak, én nem egyszerűen egy rabszolga-kereskedő vagyok, ahogy azt Athénban szeretnék láttatni, én Szkirpalosz vagyok! Szkirpalosz, akit Korinthosz kétharmada ismer, másik kétharmada szívből szeret, harmadik kétharmada pedig támogat, negyedik kétharmada meg le van szarva, legalábbis a legújabb közvélemény kutik szerint. És ha egyszer azt mondom, hogy ezek itt, ezek… ezek a jöttmentek, egytől-egyig határsértők, adókerülők, vámcsalók, okirat és pergament nélküli senkik, nem emberek, akkor nekem, nekem Korinthosziak elhihetitek. Mégis mit képzelnek ezek, hogy mit akarnak? Otthont? Családot? Itt? Nálunk?
Amikor azt mondom, hogy akárcsak a lovakat, a marhákat, úgy ezeket is el lehet, sőt el kell adnunk és meg kell vennetek, mert értéket kell adni minden egyes ember életének, még az övéknek is, és mi más fejezi ki a legjobban az értéket, mint a pénz… Na ugye?!
Tessék-tessék, remek az áru, van itt antilop szépségű leány Líbiából, ne zavarjon, hogy még csak gyerek, majd melletted beérik! Itt a másik, életerős munkaerő, dolgoztathatod naphosszat, ahhoz szokott a fajtája az egyiptomi piramisokon. Zúzza a követ, és rossz szót nem szól, ha hónapokig csak zúzát adsz neki. Remek vétel. Vagy várjatok, itt van mindjárt egy egész család Szíriából, vegyétek-vigyétek, szegényeknek úgyis felperzselték földjüket a perzsák. Vagy itt van ez a nyomorult… hé, bolond, gyere ki a hordóból! Tudják mit? Megkaphatják hordóstul. Mit mondasz?
DIOGENÉSZ (a hordóból): Először. Másodszor. Harmadszor.
SZKIRPALOSZ: Erre engedményt adok. Nótorius adókerülő, megrögzött szeszcsempész, hírhedt pénzhamisító. Itt van, eladó, kinek kell Színópei Diogenész, aki leginkább… mihez is ért…
DIOGENÉSZ (a hordóból): Az emberek kormányzásához. Először. Másodszor. Harmadszor.
SZKIRPALOSZ: Hallották. Íme, eladó egy ember, aki az emberek kormányzásához ért állítása szerint leginkább! Mit mondasz, bolond?
DIOGENÉSZ: Látod azt ott? Azt a korinthoszi nemes embert, látod, Szkirpalosz, kalózvezér? Először. Másodszor. Harmadszor.
SZKIRPALOSZ: Nem kalóz vagyok, hanem vezér.
DIOGENÉSZ: Milyen különös, hogy még a legnagyobb gonosztevőknek is van önérzete. Először. Másodszor. Harmadszor. Látod őt?
SZKIRPALOSZ: Látom, Xeniadész az, gazdag ember, két gyermek büszke atyja, jómódú gazda.
DIOGENÉSZ: Ennek adj el engem. Neki van gazdára szüksége. Először. Másodszor. Harmadszor.
SZKIRPALOSZ: Xeniadész, láttam te licitáltál! Még valaki? Először. Másodszor. Harmadszor. Elkelt.
