Amikor a Marvel és a Disney összerakták, amijük volt, és 2008-ban elrajtoltatták a Marvel Cinematic Universe-t (MCU) a Vasember szerepében Robert Downey Jr.-ral, talán még csak a legmerészebb elemzők gondolhatták, hogy ezzel fenekestül felforgatják azt, ahogy akkor még a mozifilmekről és a sorozatokról gondolkodtunk. Az MCU hatalmas befektetés és hazárdjáték volt, hiszen a minden mindennel összefügg filozófia a nézők folyamatos lemorzsolódását is magával hozhatta volna, de a profizmus és hatalmas reklámhadjárat együtt meghozta a sikerét.
A Marvel-filmek beálltak egy bizonyos formulára, ami ugyan kiölte a művészi szabadságot, cserébe viszont egységes látványt, világot és (ami talán a legfontosabb) minőséget hozott magával. A kompromisszum működni látszik, ezt a vonalat követi az Amerika Kapitány harmadik része is. Mindez csak azért fontos, mert nagyjából jól be lehet lőni már ezen a ponton, hogy valakit mennyire érdekel ez a film. Aki nem szereti a Marvel-Disney kooperáció mozijait, az nem most fogja megkedvelni őket, aki viszont eddig figyelmesen követte a fősodorbeli eseményeket, és így vagy úgy, de megnézte az eddigi történeteket, az most a korábbiakhoz képest is kiemelkedően minőségi és profin összerakott élménnyel gazdagodhat.
Elsőre számomra kicsit furán hangzott, hogy a Marvel egyetlen filmben képzeli el a Polgárháború eseményeit. Ugyan nem vagyok képregényszakértő (még 1999-ben kaptam egy, a Baljós árnyakat kiegészítő kis füzetecskét két nyúlfarknyi történettel, amiket kínosan sokáig a képregényírás csúcsának tartottam), azzal azért tisztában vagyok, hogy a Polgárháború egy nagy ívű és még nagyobb léptékű esemény a Marvel-történetek között, ahol egy alapvető konfliktus mentén két táborba rendeződnek a jófiúk, és addig püfölik egymást, amíg meg nem unják. Az eredeti történetben tényleg mindenki ott van, aki számít, és egy rakat olyan karakter is fontos szerepet kap, aki nem tűnhet fel a Disney filmjeiben, mivel a cég nem rendelkezik a szükséges jogokkal (ilyen az X-Men és a Fantasztikus Négyes, ami a 20th Century Fox tulajdonában van, vagy Pókember, aki felett pedig a Sony rendelkezik), a stúdióközi megállapodás pedig ritka, mint a fehér holló, de nem teljesen elképzelhetetlen, sőt…
Így nem meglepetés, hogy a Disney erősen belenyúlt az eredeti történetbe, és bár az alapkonfliktus megmaradt, azt a saját, eddig felépített világára húzta rá. Ennek és a médium korlátainak megfelelően maga a Polgárháború inkább Polgárcsata, de szerencsére annak bámulatosan jó. Még mindig fájó emlék a Batman Superman ellen tessék-lássék püfölése, amiről nekem egy hónap távlatából csak annyi jut eszembe, hogy egy sötétfekete és egy sötétkék paca birkózott a sötétszürke háttér előtt összvissz három percig. Kicsit tartottam tőle, hogy megint valami ilyesmi fog történni, de… Erre mindjárt visszatérünk.
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol a Bosszúállók: Ultron kora és az Amerika Kapitány 2: A tél katonája letette. Tony Stark visszavonult a bosszúállástól, a világot pedig az Új Bosszúállók tartják egyben Amerika kapitány vezetésével. De jaj, a népnek és a világ vezetőinek egyre kevésbé tetszik, hogy a csipet csapat határoktól függetlenül és ellenőrzés nélkül működik, ezért szívesen betagoznák az összes szuperhőst az ENSZ-be, vagy pedig betiltanák a tevékenységüket, így szereplőink választás elé kerülnek. A film első erénye, hogy milyen bámulatosan egyszerűen és mégis hitelesen mutatja be a szakadást: mindenkinek jó érvei és motivációi vannak arra, hogy miért támogatja a felső ellenőrzést vagy éppen ellenzi azt. Nem titok, hogy a támogatók Vasember mögé csoportosulnak, míg az ellenállókat Amerika kapitány vezeti majd.
Sokan inkább tartják a filmet Bosszúállók-történetnek, mint Amerika kapitány-folytatásnak. A cselekmény roppant sok módon szétfolyhatna, hiszen nem kevesebb, mint (írd és mondd) 12 fő szuperhős karakter jelenik meg a két és fél óra során, és akkor még nem is beszéltünk két gonoszról! Ebben a számban nem az az elképesztő, hogy még az alap Bosszúálló-filmek is csak 8-10 karakterrel dolgoztak egyszerre, hanem hogy a Russo-testvérek valahogy megoldották azt a bravúrt, hogy senki szerepeltetése ne érződjön súlytalannak. Amellett, hogy mindenki megfelelő motivációt, hátteret és képernyőidőt kap, még két teljesen új szuperhős bemutatására is futotta: igen, mindenki megnyugodhat, az a két szereplő szépen és gondosan fel van vezetve, nem csak bedobják őket az akció közepébe, hogy nesze, üsd, ahol éred.
Kicsit feljebb említettem, hogy a Batman Superman ellen összecsapása milyen csalódást keltőre sikeredett. Szerencsére itt korántsem ez a helyzet: ugyan kicsit sok a pózolás és hősi csatabeállás, maga az ereszd el a hajam látványos, pörgős, kreatív és pont annyira menő, mint amennyire kell. Megvan, amikor az Ultron kora végén beállnak a Bosszúállók, hogy megvédjék a templomot a robothadseregtől? Na, nagyjából így kell elképzelni a mostani harcot is, csak mindkét oldalon a régről kedvelt és megszeretett hősökkel és jóval hosszabban. Nyilván valahol nem fair összehasonlítani Batman és Superman harcát a marveles összecsapással, hiszen a Marvel már több mint tíz film óta építi a világot, de itt még a teljesen friss karaktereket is jobban sikerült bemutatni negyed órában, mint a DC két főszereplőjét másfél film alatt. Attól sem kell félni, hogy a fókusz elveszne, végig Vasember és Amerika kapitány konfliktusa és karaktere marad a középpontban.
Az alapvető történet mellett persze a film érdekes kérdéseket is felvet: mennyit ér egy ember élete, ha kontextusba állítjuk? Tényleg okés lerombolni egy várost, ha cserébe megvédjük a világot? Meddig terjedhet a jóindulatú segítség? Mi van, ha korrupttá válik a hatalom? Mi van, ha a politika (ami persze sosem fordulhatna elő) felülírja a moralitást? Nem új kérdések ezek, ezerszer feltették már nekünk ezerféle oldalról, ma talán mégis fájóan aktuális mind.
Ezen túl nem sok mindenről maradt beszélnivaló: a film pontosan ugyanazt a minőséget hozza látványban, hangban, hangulatban és ütemezésben, mint a korábbi (főleg a „nagy”) Marvel-filmek. Az, hogy a Polgárháború ennyire Bosszúállókosra sikeredett, és talán az eddigi legjobb mozi a sorozatban, igazából azért nagyon megnyugtató, mert a rendező Russo-testvérek A tél katonája után véglegesen bebizonyították, hogy jó kezekben van náluk a franchise, és meg tudnak majd birkózni a már rájuk bízott következő két Bosszúállók-filmmel. Sokan féltették a Marvelt, hogy Joss Whedon elvesztésével nincs olyan emberük, aki ennyi karaktert és szálat tudna egyszerre koordinálni, de azt hiszem, ettől nem kell tartanunk: ha a 2018-ban és 2019-ben érkező Bosszúállók legalább ilyen élvezetes lesz, elégedetten jöhetünk majd ki a moziból.
Amerika Kapitány: Polgárháború (Captain America: Civil War), 2016. Rendezte: Anthony és Joe Russo. Írta: Christopher Markus és Stephen McFeely. Szereplők: Chris Evans, Robert Downey Jr., Scarlett Johansson, Jeremy Renner, Tom Holland, Elizabeth Olsen, Paul Rudd, Marisa Tomei, Sebastian Stan, Paul Bettany, Don Cheadle, Daniel Bruhl. Forgalmazza: Fórum Hungary.
