„Tudod, hogy van ez. Ennek a fesztiválnak van néhány nagyon egyszerű titka, ami a többieknél nincs meg. Ott van ez a helyszín. Nem egy puszta. Szép. Jó ott lenni. Egy kicsit azt érzed, védett vagy ott bent. Aki egyszer ott volt, annak nem kell már magyarázni.” (Kispál András)
Igaza van Kispinek, jó itt lenni a pillanatokért…
amikor egy csecsemőt egy középkorú férfi átad egy nagymama kinézetű hölgynek a nagyszínpad mögötti dombon a PASO koncert alatt, majd elindul lefelé
amikor Lovasi végre szövegtévesztés nélkül végigénekel egy Kispál-számot
amikor az egyik „fényes” srác egy társaság elszántan tiltakozó lánytagját mégis rábeszéli egy málnásra
amikor a minigolfosnál meccset nézők kiszaladnak a teraszra, hogy újra átéljék a portugálok elleni harmadik magyar gólt követő üdvrivalgást, ami a csúszó közvetítés miatt fél perc múlva érkezik a tó túlpartján lévő fesztiválról
amikor csütörtök hajnalban részegen percekig szemezel a Belga koncert után egy komposztvécével, hogy akkor ide be mersz-e menni
amikor az Ivan and the Parazol koncerten nem érted, honnan került elő ennyi tinilány az inkább harmincas átlagéletkorú fesztiválon
amikor a Tekeres felé található strandbüfében véletlenül sikerül egy fröccs helyett két sört venni – csütörtök délelőtt
amikor egy srác Halott Pénz-es baseball sapkában pogózik a Supernem koncerten
amikor a Balázs-hegy kilátójának panorámájában megtalálod a fesztivál egyetlen onnan is látható pontját, a Borfalu Színpadot
amikor látod Háy János lelkes arcát, amint Ruttkai Bori felkonferálja koncertjét
amikor egy biztonsági őr péntek délelőtt a tűző napon a Brexit várható hatásait elemzi kollégájának
amikor a Kispál-koncerten a Csillag vagy fecske végén a sorban, ahol állsz, egy nő arcán megindulnak a könnyek
amikor az Anima koncerten körülötted adnak körbe egy spanglit egy társaság tagjai
amikor vadidegenekkel alakítotok ki spontán vitakört arról, hogy a sör vagy a literes sétálófröccs a jobb megoldás a koncertek alatt
amikor másfél órával az Óriás koncert előtt Egyedi Peti visszahív az ismeretlen számodon, hogy megoldja a sajtójegy-problémádat
amikor hajnal fél háromkor megállítja a srác a Balaton Methodot, és kikiabál a projektor mellől, hogy levegye-e az angol feliratot
amikor rájössz, hogy a Borfalu elmúlt évekbeli kiépülése és népszerűvé válása miatt itt is kialakult egy hegyi, „sznob”, boros budai és egy lenti, „proli”, sörös pesti rész
amikor egy gólya tesz egy kört a nagyszínpad fölött a Kistehén Virágok a réten című számának kezdetén
amikor az Amorf Ördögök koncerten közvetlenül eléd áll Lovasi – egy kalapban, így alig látsz valamit
amikor a kajás standok megfogyatkozása miatt végig tudod kóstolni az összes ételt a fesztivál négy napja alatt
amikor a közönséget érezhetően megosztja Bérczesi Robi bejelentése arról, hogy először áll színjózanul a színpadon
amikor megtapasztalod, hogy ezen a fesztiválon is vannak bunkók – de itt erős kisebbségben
amikor egy vidám fiatalember azért akar fizetni neked egy italt a PMFC színpad mögötti pultnál, hogy elé állj be a sorba
amikor Szepesi Matyi elhajol egy felé repülő fogkefe elől hajnal kettőkor a Konyha koncertjén a Kiskifli című szám alatt
amikor a kajás pultok között sétálva észreveszel egy 10 éve nem látott évfolyamtársat, és egy hirtelen ötlettől vezérelve a nyakába ugrasz
amikor feltűnik, hogy idén nincsenek is kígyózó sorok a női mosdók előtt
amikor rájössz, hogy ő nem is az évfolyamtársad
amikor Szendrői Csaba, az Elefánt énekese a biztonságiaktól megtudja, hogy a viharjelzés miatt abba kell hagyniuk a koncertet
amikor látod, hogy a két „fényes” srác nap közben is együtt lóg, és olyan beszélgetéseket folytat, hogy: – Igyunk! – Nem vezetsz? – Autót nem.
amikor Tariska Szabolcs tánca miatt még Péterfy Borira sem tudsz figyelni az Amorf koncertjén
amikor szombaton is lekésed a Víziszínpad utolsó koncertjét, pedig egy órával előtte elindultál a sátradból
amikor két jól megtermett hölgy a PMFC színpad mögötti, húsos motorkerékpár-gumiból összeállított fotelekbe préselődve arról beszél, hány kilót adott le Trócsányi Gergely, a háttérben játszó Hollywoodoo énekes-frontembere
amikor az egész domboldal ugrál és énekel a Vad Fruttikon a Nekem senkim sincsen-re, esőben
amikor meglátod a fröccstúrázókat a Kemencés udvarban, és tavalyi emlékeidből pontosan tudod, még mi vár rájuk a következő órákban
amikor a 30y koncerten látod azt a férfit, aki két nappal korábban a vonaton Vonnegutot olvasott, és nem tudtad eldönteni, hogy a fesztiválra jön-e
amikor látod azt az apát a kislányával a Borfalu színpadon, akik tavaly olyan aranyosan táncoltak ugyanott Ruttkai Borira
amikor meglátod a „volt évfolyamtársad”, amint a legvadabbul rázza magát a Brains koncertre, 100 méterre a színpadtól fenn a hegyen
amikor látod a Konyha koncert után negyed háromkor a PMFC színpad mellett aludni azt a lányt, aki végül csak megitta azt a fényt, és őt az a biztonsági őr költögeti, aki unottan hallgatta kollégája okoskodását az európai politikáról
amikor az utolsó Kispál-szám, a Ha ez a vég alatt Lovasiék leállnak, majd ő huncutul megkérdezi a közönségtől: Folytassuk?
amikor a maratoni Kutya vacsorája koncert végén vasárnap hajnal fél négykor újra eszedbe jut a Csillag vagy fecskét megkönnyező nő
Köszönet Priszlinger Zoltán közreműködéséért.
Fishing on Orfű, Orfű, 2016. június 22-25.
A fotókat Bődi Zoltán Géza készítette.
Hozzászólások
A hozzászólások le lettek zárva.