A Bánkitón eltöltött három nap után mindig azzal a meglehetősen idealista elképzeléssel szállok le a vonatról, hogy az egész életünket így kéne leélnünk – mezítlábasan, világmegfejtősen, stégről ugrálósan –, és aztán szabályos fizikai kínt jelent visszacsöppenni a kipufogógáz-szagú, betonnal zsúfolt hétköznapokba. Cipőben. Klisés témákkal. Vízpart nélkül.
A Bánkitó „más”. Tudom, Dunát lehetne rekeszteni az olyan fesztiválbeszámolókkal, amelyek ezzel a szóval jellemzik ezt a happeninget, azonban muszáj mégis vállalnom az önmagam és mások ismétlésének kockázatát.
Az előző évekhez hasonlóan idén is színházi előadások, közéleti-kulturális beszélgetések, kiállítások és workshopok egészítették ki a már megszokott koncertrepertoárt. Ez a sokszínűség nem csak a fent említett „mássághoz” járul hozzá, de sokkal tartalmasabbá is teszi az ott töltött időt. A végigfilozofált napokat egy „ereszd el a hajam” tombolás öblíti le az Északi Sátorban, a másnapos ingadozó vérnyomást pedig reggeli jógaóra billenti az egészséges mederbe. Végiglapozva a programfüzetet szabályos bűntudat fogott el, ha egyáltalán felmerült bennem az egész napos henyélés gondolata.
Idén sajnos beárnyékolta ezt a mesevilágot a viharos időjárás, az utolsó napon több esemény is elmaradt, és a látogatók száma is erősen megcsappant. Na de erről később, most hadd emeljem ki inkább azon vonásait a fesztiválnak, amiktől a Bánkitó idén is „Bánkitó” volt, és amelyekre visszagondolva mosolyra húzódik a szám. Mivel nem tudnék mindent összegezni párezer karakterben, címszavakba szedtem a legfontosabb ismérveket – persze ezt is a teljesség igénye nélkül.
- Letörölhetetlen mosolyú fesztiválozók, sharing&caring. Nos, igen. Ezen a fesztiválon bátran úszhatsz úgy a tóban, hogy a parton hagytad a pénztárcádat, és ha megcsúsznál a sárban, biztos, hogy rögtön a segítségedre siet az ötméteres vonzáskörzetedben tartózkodó összes ember. Minden másodpercben barátságok szövődnek, előreengednek a mobil WC-knél, ha már nagyon sürgős, és utánad futnak, ha elhagytad a személyidet. Persze a közvetlenség amolyan általános fesztiváljellemző, a Bánkitón azonban ez még fokozottabban van jelen.
- Színház, cirkusz – határok nélkül, interaktívan. Sajnos nem sikerült minden pirossal bekarikázott eseményre bejutnunk, és a legtöbb ilyen alkalmat hosszas sorban állás előzte meg, mégis mindenképpen a fesztivál pozitívumai közé sorolnám ezeket a programokat. A Bánkitó egyedülálló a kulturális kínálat tekintetében, és számos olyan előadóval vagy társulattal találkozhatunk, akikbe nehezen botlanánk bele a mindennapokban. Ilyen például az Ethnocirkusz, az a szociális társulat, akik hátrányos helyzetű fiatalokat karolnak fel és ismertetnek meg a zsonglőrködés világával a társadalmi integráció előremozdításának érdekében.
- Koncertek, nyilván. Végül is miért menne az ember fesztiválozni, ha nem a koncertek miatt elsősorban? Persze az übermainstream idén sem kapott helyet, de ahogy azt már megszokhattuk, színpadra léptek a magyar alternatív szféra olyan friss és kihagyhatatlan előadói, mint például a Fran Palermo vagy a Csaknekedkislány. A „klasszikusok” mellett bemutatkozott pár kevésbé ismert formáció és Dj is, mint például Katamii vagy az Agavoid.
- Egység és megértés. Tagadhatatlan, hogy a fesztivál erőteljesen közvetíti a tolerancia és az egyenjogúság ideológiáját, és nem csak a résztvevők attitűdjéből kifolyólag, de a programok fókuszát tekintve is. A legtöbb esemény az elfogadás gondolata köré épül és számos olyan programot találhatunk a repertoárban, ami a kisebbségi csoportok megismertetéséért és megértéséért szerveződött. Csak hogy néhányat felsoroljak, az Élet határok nélkül – adj esélyt a menekülőknek vagy a Dilemmák az antiszemitizmus elleni küzdelemben cím magáért beszél.
- Az előző ponttal nagyban összefügg a fesztivál politika-, reklám- és technológiamentessége. A Bánkitó hátat fordít a fogyasztói társadalomnak – na jó, a kajapiapultokat és a mörcsöt leszámítva –, és csakis a saját színeiben pompázik a Telekom vagy a Coca-Cola árnyalatai helyett.
- Környezettudatosság. Ahogy az előző pont, úgy ez is része a Bánkitó-vallásnak. Nem csak elfogadunk és befogadunk, de őrzünk és újrahasznosítunk is. Amellett, hogy számos workshop és előadás foglalkozik a témával, minden pultban visszaváltható poharakból szolgálnak ki.
- Eső. Sajnos nem hagyhatom ki a fesztivál egyetlen negatívumát, a viharos esőt és a cidrit, ami az utolsó napon szakadt a nyakunkba. Ez az egyetlen olyan részlet, ami megoldásért kiált, ugyanis sok program az időjárási körülményeknek köszönhetően került le a palettáról. A kellemetlen időjárás miatt sok eseményt át kellett szervezni, ám a koncertek nagy részének sikerült új helyszínt találni.
De mit nekünk egy kis eső, ha egyszer úgyis megosztja velünk valaki az esernyőjét, ha mezítláb is táncolhatunk a sárban, és ha bármelyik sátor befogad. Csuromvizesen, de épp olyan felszabadultan és elégedetten távoztunk a négy napos happeningről, ahogy eddig minden évben, és bízom benne, hogy ez jövőre sem lesz másképp.
Bánkitó Fesztivál, Bánk, 2016. július 13-16.
A fotókat Szemerey Bence készítette.