A négy éve alakult Twentees nevéhez méltóan még mindig ambiciózus huszonévesekből áll. A banda második lemeze május végén jelent meg Múlandó címmel, és az indie rock poposabb, könnyedebb vonalát képviseli. Már csak azért is érdemes meghallgatni a korongot, mert kilencből hét dal magyar nyelven íródott. Fantáziadús elemeket fedezhet fel az, aki jól hegyezi a füleit.
A Twentees-nek a Cseh Tamás Program egyik támogatottjaként bő egy éven belül lehetősége nyílt második lemezét is megjelentetni. A Balázs Konrád vezényelte banda nem akart ingoványos talajra lépni, maradtak a már bevált poprockos vonalon gitárcentrikus, többségében egyszerű felépítésű slágerekkel.
Az első dal a Petőfi Rádióból is ismerős lehet sokaknak. A Boldogság Kht. tulajdonképp egy langyosabb Two Door Cinema Club szám magyar nyelven, slágerérzékenységnek tehát nincs híján. A szövegre érdemes odafigyelni, jó érzékkel nem akar túl sokat mondani, de hangulatában nagyon passzol a poprockos hangzásvilághoz. A Régóta próbálom című dalban a The Strokes-os felvezető gitártéma után némiképp szokatlanul hat a magyar dalszöveg, de a szám végére a brit indie rockon edzett hallgató füle is könnyedén be tudja fogadni.
Kicsit csöpögősen kezdődik az album címadó dala, a Múlandó. Magyar nyelvű refrénje mintha egy Y generációs problémakört próbálna körbejárni – minimum felvetni –, de ezt már hatékonyabban megtették más hazai zenészek. Viszont teljesen váratlanul egy angol nyelvű vers szakítja ketté a dalt, ráadásul rappelve. A Cloud9+-ból ismert Skeeny Boy dumája a semmiből jön, és hirtelen is ér véget, de telitalálat volt belerakni ezt a részt, kreativitásból jár az ötös.
Egy valamirevaló alternatív rockzenei albumnak elengedhetetlen kelléke egy fájdalmas, szerelmes, szakítós nóta – a Nem köszöntél ezt a posztot hivatott betölteni. Az album közepén jönnek az angol nyelvű számok, amelyek a naiv zenehallgató fülének elsőre talán kellemesebbek lehetnek, viszont sokkal kevésbé izgalmasak, mint a magyar dalok. A Never Returns legnagyobb erénye, hogy a lassúzásból többször is képes éles ritmusváltásokra. Bár némileg ellentmondana a popos iránnyal, de egy karcosabb gitárral még tökösebb hangzást is elérhettek volna a srácok, a dal jó alapanyagot szolgáltatna hozzá.
Ha létezne egy „Hogyan írjunk gitárcentrikus indie számot?” tankönyv, akkor a Good Boy helytálló lecke lehetne. Igen, ez jót jelent, remek dal, sosem elég az ilyenekből. A Mi a nekem való? egy újabb, rövid rapbetéttel tarkított kísérletezős szám. Nem a legjobb a lemezről, de az ember felkapja rá a fejét, a refrénre pedig valószínűleg nagyszerűen lehet dülöngélni egy házibuli hajnalán.
A Két perc a nyár felvezető űrzene-parádéja a szintetizátorokkal rögtön elkezdte csiklandozni a hallójárataim, de sajnos a folytatás már nem adott annyi pozitív impulzust. A dalszöveg búskomorságát és a refrének közti megoldásokat a Vad Fruttik is megirigyelné.
A Fussunk tovább remek zárószám. Habkönnyű poprock, az utolsó egy perc trombitás betétje pedig egy újabb zseniálisan kreatív húzás a bandától. Rengeteget lendít a számon, és az albumnak is ad egy kellemes utóízt. Egy éve, amikor a Sing, Dance, Cry című első LP-jük megjelent, a zenekar tagjai azt mondták, nem hiszik, hogy kiadnak majd egy teljesen magyar nyelvű lemezt is. Most azonban majdnem sikerült, ugyanis az anyanyelven íródott dalok vannak többségben, és pont ez az egyik legnagyobb erénye a projektnek. Izgalmas ötlet a hagyományos brit gitárzenét társítani egy teljesen más dalszövegkultúrával, de a kettő közötti feszültség némelyik szerzeménynél erősen érezhető. Mindenesetre fantáziának semmiképp sincs híján a Twentees.
Ha pedig ilyen ütemben haladnak a zenegyártással, a Magyarországon továbbra is lelkes rajongótáborral rendelkező indie színtérnek az új, magyarul éneklő kedvencei lehetnek. Ha ez a cél, ha nem, a Múlandó kreatív ötleteiből mindenképp érdemes építkezniük a srácoknak.
Twentees: Múlandó, Szerzői Kiadás, 2016.