A JAK-tábor harmadik napján már észrevehető volt a fáradtság az arcokon, viszont a lelkesedés nem hogy apadt volna, a lírások számháborúra hívták ki a prózaszemináriumosokat – jelentette be a hadkészültséget Gaborják Ádám az első program előtt. A küzdelemre egy nap felkészülési időt hirdettek ki a felek, a helyszín biztosan a kastélykert lesz.
A zöldövezet a nap folyamán más akciónak is helyet adott, könyveket rejtettek el a szervezők a kastélykertben, aki ezeket megtalálta, egy szelfiért cserébe megtarthatta az adott példányt. A telefonnal a kezükben bokrok közt gázoló embereket látva úgy tűnt, mintha a tábor félidejében megalakult volna egyfajta irodalmár Pokémon Go, azaz André Ferenc szavaival élve: JAKémon Go.
Egy performansz jellegű felolvasáscsokorral kezdődtek a programok, a hangtechnika kalibrálása után Nemes Z. Márió nyitotta meg az első beszélgetést. Louis-Philippe Scoufaras multimediális megoldásokat használó experimentális vizuális művészt mutatta be, akinek a videoinstallációira, popzanzáira olvastak fel Tóth Kingával, Szőcs Petrával és Lanczkor Gáborral – Csehy Zoltán sajnos nem tudott megjelenni a táborban, de Tóth Kinga felolvasta a szövegét. A jelenlevők mindannyian Solitude-ösztöndíjasok, külföldi élményeikről is meséltek.
Scoufaras görög származású, Kanadában nevelkedett, jelenleg Berlinben élő művész, Nemes Z. a Trilogy of terror című projektjének bemutatásával ismertette az alkotót. Trilógiájában három darab másfél órás videoinstalláció szerepel, az elsőben egy XIX. századi angol festő Szodomát ábrázoló tájképét dolgozta át, elutazott Izraelbe, klipjében egy a Szodoma hegy előtt szeretkező férfipárt filmezett le. Második darabjában egy német tájképet gondol újra, a trilógia utolsó része viszont Rubens Szaturnusz felfalja gyermekét című képét akarta feldolgozni, amihez szüksége lett volna egy élethű, ehető csecsemőbábura – Nemes Z. mondta neki, hogy ismeri a megfelelő embereket. Lehívta Budapestre, hogy a Taxidermia című film alkotóival dolgozzon együtt. A felolvasások után kihirdették, hogy Dunajcsik Mátyás nyerte idén a Solitude-ösztöndíjat.
Szegő János moderálásával Balajthy Ágnes, Fekete Richárd és Keresztesi József beszélgetett a JAK-sorozat legújabb, Turista és zarándok című, Kemény István munkásságát áttekintő, 200. (tanulmány)kötetéről. A recsegő mikrofon, illetve a többi programhoz képest kevesebb rendelkezésre álló idő ellenére is egy nagyon komplex beszélgetés bontakozott ki. Szegő szerint ezek a tanulmányok mintha kimasszíroznák a becsípődött, sokszor és sok kritikában említett, de talán nem is kellő pontossággal megfogalmazott állításokat. Fekete megemlítette, hogy volt, aki a hibapoétikára megoldási javaslatokat kínált kritikájában, majd a többiek hozzátették, Hites Sándor a dekonstrukció kilencvenes években keltett szédületével olvasta végig régebben Kemény egyes írásait; nehezen tárgyalható ez a stilizált nyelv, sokféle értelmezést magára húznak a szövegek. A Kemény-életmű feldolgozásakor inkább az alakulástörténetre helyeződik a hangsúly, a kötetben viszont lehetőség nyílt mélyfúrásokra, így kirajzolódnak a lezáratlan életmű egységességének kontúrjai. Szóba került, hogy a szerző prózai munkássága kevésbé tárgyalt – általában és a kötetben is –, Balajthy szerint kevés megvilágító erejű tanulmány dolgozta fel ezeket az írásokat, a hatástörténetük sem annyira jelentős, ebben mintha valamiféle értékítélet is kifejeződne. Végül Kemény István vette át a kötet szerzőitől a szót, aki megköszönte a szerkesztők és a tanulmányszerzők munkáját, egy jó hangulatú baráti beszélgetés zárta a második blokkot.
A következő beszélgetést Németh Zoltán moderálta. Bende Tamáshoz fordult első kérdésével, kötetét, a Horzsolást megdöbbentően személyesnek tartja, dominálnak benne a szerelmi témák, ennek az irodalomtörténeti kontextusára kérdezett rá. Bende nem próbálta verseit sem az alkotási, sem pedig a szerkesztési folyamatokkor ekként elhelyezni, bevallása szerint nem is gondolkozott kötetkompozícióban, valahogy a szövegek működésmódja, jelentésrétegei alakították ki a végső sorrendet. Nem a személyességet, alanyiságot, inkább a kapcsolatdinamikát akarta fókuszba állítani. Németh Hyross Ferenc verseit olvasva azt tapasztalta, mint mikor egy kisgyerek kirak egy kompozíciót talált elemekből, fűcsomókból, tollakból, kődarabokból, majd nevet ad neki – emiatt nem egyszerű a jelentések, pszichés folyamatok feltárása. Hyross pszichológiát tanul, nála az irodalom és a pszichológia mindig is összekapcsolódott, de szerinte inkább külső, mintsem belső utazások történnek a kötetében.
Mezei Gábor Natúr öntvény című kötetének olvasásakor Némethnek az volt az érzése, mintha ez a poétika azzal kísérletezne, hogy meddig lehet faragni, dolgozni egy szövegen, amíg az le nem fejti a versszerűség határait. Mezei elmondása szerint a kötet lineárisan épült, nem gondolkozott ciklusokban, a Németh által észrevett megoldásokat inkább a vendégszövegek sokszínűségének tudja be. Závada Péter Mész című kötetének értelmezésekor Mohácsi Balázs kritikájára utalt Németh, aki az üveggyapotot használta értelmező metaforaként, hiszen az üveg mindig a tükröt juttatja először eszünkbe, viszont ez az anyag nem áttetsző; a kötet az emlékezést teszi problémává, folyamatos feszültséget okoz az a kérdés, hogy mi is a múlt. Závada szerint nagyképű játékot játszott azzal, hogy felfejtse, van-e valóban emlékezés, vagy csak az emlékezés gesztusa adott. Németh a nyelvi játékokra is felhívta a figyelmet, az azonos alakú szavak használata leginkább a humor eszközéül szolgál a hazai költészetben, itt viszont megrendíti az olvasót, a tragikumnak, a traumáknak a felszínre hozását végzi el. Závada Marno János és Pollágh Péter költészetére utalt, jelezve, hogy nem példa nélküli ez a megoldás, inkább a rap és slam szövegeiben használja ezeket, de ott humorforrásként. Németh sok kérdésében elhangzott a „szentimentális jelentésképzés” összetétel, szerinte ezt körüljárva állíthatóak egymás mellé a kötetek, a személyességre, alanyiságra, vallomásosságra utalt, a beszélgetés alatt mindenki beszámolt arról, hogy a versek valóban dolgoznak személyesen átélt élményekből. Németh azon kérdése után, hogy mennyire tartják etikusnak azt, mikor hozzátartozóikat ekként foglalják versbe, szinte mindenki kitért a válaszadás, állásfoglalás elől.
Az esti italozás az előbbi napokkal ellentétben nem a MEDOSZ-ban vette kezdetét, a Melting Night zajkoncertjét a beszélgetések helyszínén hallgathattuk végig. A hangfalak a koncert után is sercegtek, a legkülönbözőbb zenei stílusokra telítődött a táncparkett. A hajnalig tartó poháremelgetés után mindenki próbálta gyorsan összeszedni magát a már aznapi megmérettetések előtt.
JAK-tábor, 3. nap, Szigliget, 2016. augusztus 25.
A képeket Áfra János készítette.
