A Magyar Nemzeti Galéria idén nyáron lenyűgöző kiállításokkal várja a művészetet kedvelő közönséget. Picasso nagyszabású tárlata után most Amadeo Modigliani életművéből láthatunk egy pazar válogatást Kovács Anna Zsófia kurátor koncepciója alapján.
Amadeo Modigliani élete legendás, festményei pedig annyira jellegzetesek, hogy azok számára is könnyen felismerhetőek, akik kevésbé jártasak a művészettörténetben. Az olasz származású művész tanulmányai után a századforduló művészeti világának origójában, Párizsban telepedett le, és a híres Montparnasse egyik csodált, központi figurája lett. A sokat emlegetett kalandok, nagy szerelmek, nélkülözés, megbotránkoztatás, szenvedések sora mellett az alkotás kicsattanó öröme jellemezte leginkább a szobrászként és festőként is számon tartott művész életét. Modigliani olyan hévvel és szenvedéllyel szerette az életet, ahogyan arra csak kevesen képesek. Életmítosza számos regény és film alapjául szolgált. Retrospektív kiállításán azonban nem a népszerű, teátrális sztoriké a főszerep, hanem azoké a nagy hatású műveké, amelyek nagyszerűségét őrzik.
A Magyar Nemzeti Galéria csarnokai öt fejezetet szentelnek a mindössze 13 alkotóévet számláló életmű válogatásának. A repertoár központjában az emberábrázolás, azon belül is a portré és az akt műfaja áll. Az első teremben grafikák és szobrok között sétálva megismerhetjük a művész stiláris eszközkészletét. Az élénk színek, a nyúlánk, stilizált formák mellett egzotikum is színezi az ábrázolásmódot. A művész inspirációs forrásai Egyiptom világa, az ókori kultúrák, valamint a khmer etnikum voltak. Modigliani tehetsége rendkívüli sokszínűségben mutatkozik meg: legyen szó kőről, papírról vagy vászonról, a művész tolmácsolásában átlelkesülnek az addig élettelen anyagok.
(Érdemes megnézni a Magyar Nemzeti Galéria Perspektívák – Művészet és etnográfia kiállítását is, melyben a törzsi művészeté a főszerep. A bemutatott maszkok világa képzi Modigliani művészetének egyik alapkövét. Izgalmas kalandot jelent felfedezni az ősi művészet hatását és megjelenésformáit a modern festészetben.)
A kiállítás különlegessége, hogy Modigliani pályaívén keresztül részletesen bemutatja Párizs művészeti világának korrajzát. A kontextusba helyezés több ponton erőssége a kiállításnak: láthatjuk a művész életútját, Párizs aktuális eseményeit és a világtörténelem alakulását. Ez a kronológia rámutat a lényeges pontokra, segíti az értelmezést. Emellett számos ismert pályatárs műveivel is találkozhatunk. A nemrég bezárt Picasso-kiállítás is felidéződik a spanyol mester rajzaival. Ebben a komplex összeállításában tehát világossá válik az olasz származású művész különcsége, aki nem követte elfogultan az avantgárd ünnepelt irányzatait, mivel a formabontás és absztrahálás időszakában a klasszikus stílusjegyeket alkalmazta.
A hazai közönség számára és a magyar művészet elkötelezett népszerűsítőinek missziója miatt kiemelten fontos megemlítenünk Czóbel Béla Férfi portré (1906) című festményét, mellyel a kiállítás nyomatékosítja a magyar művészet világszínvonalú érvényességét.
A következő szekcióban Modigliani kortársainak panteonját láthatjuk. Portrék, aktok, Párizs bohémsága, költők, festők, mecénások, műkedvelők jelennek meg a vásznakon. Nagyszerűségük abban rejlik, hogy a művész ecsetvonásai által az ábrázolt személyek jellemét is megismerhetjük: kihívó tekintetek, magabiztos testtartás, minden beállítás attribútumszerű. De ez nem minden. Jól ismerjük a mondást, miszerint: „a szem a lélek tükre”. Modigliani mégis úgy tárja fel modelljeinek egyéniségét, hogy szuggesztív tekintetek arzenálja helyett üresen hagyott szemkontúrokat, misztikusságot sugárzó arányeltolásokat alkalmaz. Sokat emlegetett idézet tőle: „Amikor megismerem a lelked, megfestem a szemedet.”
Jellegzetesen kontúros, szobrászi felfogásban alkotott akkor is, amikor színekkel, vászonra dolgozott. Modelljeinek nevét pedig, főleg a portrék esetében, gyakran a háttérben tüntette fel. A maszkszerűvé stilizált arcok az élénk színpompában tündöklő aktokat modern kori Vénuszokká avatják. A modellek tekintetében csábító, hívogató bujaság tükröződik. Olyannyira tüzesen erotikus aktokat festett, hogy 1917-ben megrendezett kiállítását be is zárták a pornográf tartalmak miatt. A fedetlen keblek, tárulkozó ölek ugyanis a maguk valóságában száz éve még eretnekségnek számítottak a publikum erkölcsiségét féltő hatóságok előtt.
Legendás élvhajhászat, vérverejtékes munka és egy életen át tartó komoly betegség, függőségek és nagy szerelmek, ezek tükröződnek minden egyes ecsetvonásban. Modigliani sem volt mitológiai félisten, sokkal inkább egy valóságos ember hétköznapi problémákkal, de világmegváltó ambíciókkal. Számára az ecset és a festék volt maga a megváltás.
Bár életében folyamatosan küzdött a megélhetésért, képeinek ára utolsó éveiben emelkedni kezdett. Mára már Modigliani alkotásaiért ádáz verseny folyik a műgyűjtők között a nemzetközi árverési piacon, egy eredeti művét birtokolni igazi kiváltság. Egy kínai magángyűjtő például alig egy éve a patinás Christie’s aukciós háznál több mint 170 millió dollárt (azaz közel 50 milliárd forintot) fizetett Nu Couché (1917–18) című festményéért. Az élet izgalmas játéka pedig az, hogy Picasso legmagasabb áron elkelt, Les Femmes d’Alger (Version O) (1955) című képe mindössze 9 millió dollárral előzi meg Modigliani rekordját. A két zseni küzdelme így a 21. században a műkereskedelmi piacon folytatódik.
A Modigliani című kiállítás a budapesti Magyar Nemzeti Galériában látható naponta 10.00 és 18.00 között 2016. október 2-ig.
Borítókép: Amadeo Modigliani: Fekvő akt kibontott hajjal, 1917, olaj, vászon, 60×92,2 cm, © Oszaka Város Modern Művészeti Múzeuma, Oszaka.
